Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Hallam Foe
David Mackenzie-től a Young Adam volt az első filmem, ami hát… eléggé szürreális élmény volt számomra. Kriminek és thrillernek bélyegezték, holott egy erős atmoszférájú dráma volt inkább, háttérben David Byrne (az alternatív rock egyik jeles képviselője) zenéjével. Nos, a Hallam Foe-ra sincsen panasz, a zenéje nem véletlenül kapott annyi díjat – és a helyszín (Edinburgh) is csodásan lett fényképezve. Az erős vizualitásra épülő film a Young Adamhez hasonló lappangó perverzióval átfűtött fejlődésdráma, amiben Jamie Bell (a Billy Elliott után) megint jól játszik. A Y. A. statikusságát és cselekménynélküliségét itt a pergő dialógusok és gyors jelenetek egymásutánja váltja, viszont a két, egymástól (elméletileg) elválaszthatatlan történetszálat (Hallam Edinburgh-beli tartozkódása és a szülők) nem sikerült egyforma alapossággal kidolgozni. A két szülő 20 perc után eltűnik, hogy aztán a végére visszatérjenek, pedig ha az ő karaktereik rendesen ki lettek volna dolgozva, akkor remekül ellensúlyozták volna az önmagát keresgélő srác figuráját. Ciarán Hinds-et mindig öröm látni, Claire Forlani kellemes meglepetést nyújt, mint a femme fatale-szerű mostohaanyuka (mennyire idegesített anno a Meet Joe Blackben!), Sophia Myles meg nemcsak szép, hanem csillant is valamit színészi tudásából. (Jamie Bellt meg nem értem, hogy mi a búbánatot keres az ilyen Hipervándor-féle katyvaszokban, ha egyszer ilyet is tud.)
10/8

10/10

Nekem minden bajom volt a Young Adamtől. Egyszer néztem meg, talán ismét meg kellene. A YA túl perverz az én világomnak. Ez a 'csináljuk állandóan, bárhol bármikor' dolog ilyen megvilágításban nekem nehezen csúszik le.   
Volt már olyan valakinél, hogy bepróbáltál egy filmet másodjára és megváltozott róla a véleménye? Van ennek bármi értelme?  David világa nekem kicsit 'over the edge', de hajlanék a véleményem megváltoztatására ...

Érdekes, nekem elsőre csúszott a YA. Jó, nem mondom azt, hogy "sima ügy" volt, de a képi hatás és a zene emészthetővé tette számomra. 
Azért adj neki még egy esélyt, mindenkivel fordult már elő, hogy rosszkor, rossz pillanatban nézett meg egy filmet. Anno Jean-Pierre Jeunet filmjeitől kaptam frászt. Megnéztem a Delicatessent - nem bírtam. Aztán az Elveszett gyermekek városát - az se ment. Pár év múlva viszont végignéztem őket, csont nélkül - és tetszett mindkettő. Persze, ha a második nekifutásnál is inkább viszolyogsz tőle, akkor bátran hanyagolhatod. Senki sem fog megkövezni érte.

Az egyik legkedvesebb filmem. Elképesztő, mennyire realista az egész. Bizonyára rátett az is, hogy kemény tortúra volt a forgatás (Ledger halála után hónapokra leállt; Gosling és Williams több hónapra összebútoroztak), de az eredmény remek. Sokszor megnéztem, pedig csak nyáron láttam először. Mindig olyan érzés fog el, mintha egy lánc lenne a szívemen, amit nem téphetek le - talán nem is akarok - és ezért megszakad. Simán verte a Kids're all right-ot, de számomra a mezőny felét is. Ennyire igaz filmet rég nem készítettek, csakhogy a valóság fáj és az ember nem azért megy moziba, hogy azt lássa. Igaz, már 2006 óta készülődik, de a magyar bemutató miatt ki merem mondani, hogy nálam év filmje 2011.

A zene helyén van, a megvalósítással volt bajom. Azelőtt sem volt bajom a filmekben lévő légyott jelenetekkel de ez már annyira 'dirty' (értsd szó szerint) volt, hogy nekem elsőre úgy tűnt, mintha egy perverz unatkozó emberke összecsődített volna két nagyszerű színészt, hogy 'nah csináljátok, mi majd élvezkedünk a végeredményen'. Értem én, ilyen a film és azt is értem, hogy muszáj erről szólnia filmnek, mert ennek a filmnek muszáj erről szólnia, de a gyilkosság és ez az állandó perverz  viselkedhetnék ilyen arányban kicsit olyan, mintha a film eköré épült volna (nyilván) és a gyilkosság csak melléksztori. Mintha a rendező néha elfelejtette volna, hogy egy megoldatlan gyilkosság van a háttérben, csak néha bedob egy két jelenetet, mert eszébe jutott, hogy 'ooopps, I couldnae believe that I just missed that out from the scenes, let's built that set again and have the murderr scene'.
Ezzel a véleményemmel nem leszek népszerűbb, sőt, jobban fognak utálni érte, de ezt gondoltam első nézésre. WTF 

Na ne beszélj csacsiságokat. Szépen, kultúráltan kifejezted, hogy mi az, ami miatt nem jött be, nem vágtad rá csípőből, hogy ez egy nagy rakás sz*r (ahogy szokása egyeseknek). Ha nem tetszik, akkor nem tetszik, slussz-passz. Ez kb. olyan, hogy a pacalt se szeretheti mindenki... Különben is, nem te írtad valamelyik topikban, hogy 'unpopular opinion is cool'?

OFF Néha úgy érzem, hogy ez nem mindig igaz ON
Szép kis filmmaraton, hogy topiknál maradjunk 

Köszi  Mondjuk a Hadszíntér adott egy jó nagy sallert a karácsonyi hangulatnak, emellett betett az érzékeny lelkivilágomnak. Maga a téma olyan, min a holokauszt: tudom, hogy létezett/létezik, de akárhány filmet nézek meg ezzel kapcsolatban, akárhány cikket olvasok el, mindig szörnyülködök azon, hogy egyes emberekben mekkora állat tombol. Mondjuk ez esetben a tálaláson volt a hangsúly, mert Roth nem állt neki finomkodni vagy körülményeskedni - bár ő színészként se a  széplelkűeknél akar(t) bevágodni, ha jól belegondolunk...
A Hesher meg szerelem volt első látásra (de hülyén fogalmaztam, istenem). Amikor megláttam a trailert, és megtudtam, hogy az a loncsos hajú, girhes pali Joseph Gordon-Levitt, az a jólfésült, félénk srác a 10 dolog, amit utálok benned c. "tinieposzból"  - az első reakcióm egyből az volt, hogy nekem ezt látni KELL. (A Metallica zenéje meg csak hab volt a tortán.) A Blue Valentine-t meg annyi helyen ajánlgatták (főleg itt a filmes topikban), hogy lassan már úgy voltam vele, hogy muszáj megnézni ezt is. És megérte. Igaz, hogy utána nem volt olyan felhőtlen a hangulat, de erre mondaná a párom, hogy "kinek a kábítószer, kinek a valóság - de valaminek lennie kell, hogy néha kiüssön minket".
Amúgy te láttad már ezeket a filmeket?

A háborús és holokausztos filmek távol állnak tőlem. Vannak jók és szépek de nem az én műfajom. 
A Blue Valentine le van töltve, de nem akaródzik megnézni. Elég savanyú ígyis az élet. Tya04 rágja az online fülemet, de nem, nem csúszik le mostanság. Szeretem a drámát, az életszagút legjobban, de ehhez semmi kedvem manapság. Meg kellene nézni, mert sok helyen írják, hogy jó és csak a helyet foglalja de nem visz rá a lélek még Ryan és Michelle miatt sem gondolom meg magam, pedig őket nagyon szeretem.

Fedőneve: Takarító   
10/10