Idézet (ophely88 @ 2011.12.22. 11:23)
Honnan szeded a jó filmcímeket? Én erről még soha nem hallottam, pedig nagy Simon Pegg fan vagyok. Taníts Mester!!
Szerintem nem véletlenül nem hallottál róla, ugyanis csak az első részben láthatod, meg esetleg a másodikban (bár ott eléggé el van maszkírozva, szóval nagyon kell szuggerálnod a képernyőt). Ráadásul abban az egy epizódban is csak az egyenruhás jelenlétében gyönyörködhetsz, talán egy vagy két mondata van (sajnos), oszt jó napot. (Emlékszem, hogy anno milyen birkamód néztek rám az ismerőseim, amikor az első rész kellős közepén felkiáltottam, hogy "jéé, ez a pasas játszott a Haláli hullák hajnalában!"
)
Most nézem, hogy kihagytam a a felsorolásból Stephen Graham nevét (Blöff, This Is England), a francba
.
3 felhasználónak tetszik:
offline
de ezek nem húzták le a filmet. Jared Leto kiváló színész 
Már bebizonyította számomra, de most méginkább rátett egy lapáttal 
De igazából nekem nincs szükségem arra hogy Oscar díjas teljesítményt nyújtson: elég csak meglátnom azt a kék szempárt és máris elhiszem hogy tökéletes 
), a műsor vége felé Thalia-val előadta a Feliz Navidad című dalt, amit még soha nem hallottam, de nagyon megkedveltem. Thalia nagyon szép és tehetséges nő. Remek hangja addig csengett a fülemben, míg fel nem lépett az est nagy sztárvendége, Justin Bieber. Kellyt még elviselem, de Bieber .. 
) Az öcsikét, Josephet sem kell félteni: tetszett, mint ifjú Shakespeare, Lutherként sem utolsó, viszont nekem akkor is Danyilov, az Ellenség a kapuknál újságírója a legkedvesebb karakterem tőle. Végül, de nem utolsósorban hadd említsem meg Marthát, aki ugyan rendezőként ügyködik, de nem vádolhatjuk azzal, hogy irgalmat nem ismerve törtet felfelé – nála ez csak afféle úrinői passzió. Az Anyegin egy (főleg vizuális téren) kiválóan megoldott, puritán és ízlésesen elkészített opusz, bár teljesen sallangmentes. Mostani, szóban forgó filmjével meg mintha Robert Altman sokszereplős művei előtt tisztelegne – és kijelenthetem, hogy nem vall szégyent.
. A tisztelt bíró úrról kiderül, hogy van egy törvénytelen gyermeke az előző szeretőjétől, és a szeme előtt lebegő legszeretetteljesebb családmodellt mostohaanyjának, Penelopének saját kutyáival ápolt kapcsolata jelenti. Aztán ott van a homoszexuális nagybácsi, aki félreérthető felvételeket őrizget unokaöccséről. Nyugodt szívvel kijelenthejtük, Aylesburyék nyakig vannak az erkölcstelenség posványos mocsarában, (csúnyább kifejezéssel élve a sz*rban), viszont hálát adhatnak Istennek, hogy még nem nyelte el őket. Azonban az amúgyis csurig lévő bili alatt megremeg a talaj, amikor felbukkan Marcus diákkori cimborája és zenésztársa, Trent, aki éppen a minőségi újságírás dilemmáival küzd. Amikor a régi jó “barát” megneszeli, hogy a szeme előtt zajlik az évszázad egyik legszaftosabb sztorija (amivel seperc alatt befuthat), a hivatásából fakadó témaérzékenység által vezérelve (viszonylag kevés vacillálás után) olyan örökbecsű értékeket áldoz fel a siker és a hírnév oltárán, mint a barátság és a hűség, és nagyon nem érdekli, hogy eme nem túl korrekt húzása által romba dőlhet egy család nagy gonddal felépített tekintélye és jó híre. Egy másik történetszálon pedig megismerhetjük Colint, a kiugrott és kissé egzaltált rendőrt, aki szociális munkásnak áll, és akit első megbízatása Gloriához, a szegény utcalányhoz vezeti, aki egyedül neveli gyermekét, súlyos beteg - és köze van az Aylesbury-család - pontosabban csak az egyik tagjának – viseltes dolgaihoz (hoppá, hoppá…).
. Maradjunk annyiban, hogy kezdem komolyan venni az úriembert.
)
Nah ezért kell a támogatni a halálbűntetést, mert vannak olyan bűnök amelyeket nem lenne szabad megúsznia az elkövetőknek 
Mert az ember tudja hogy ezek az esetek mindennaposak, de igazán senki sem gondol bele, és jól tesszük, mert ha igazán belegondolunk akkor .. nem is tudom, engem szörnyen megviselt 
