The Impossible (2012)
Még a hétvégén néztem meg, már előre tudtam, hogy sírósabb lesz nekem, mint a Titanic, szóval készültem a százas zsepivel. Mivel beteg vagyok, és nem mentem sehova, gondoltam megnézem anélkül, hogy aggódnom kéne, hogy ki kell majd tennem a lábam itthonról kisírt szemekkel.

Nagyon jó film, hátborzongatóan csodálatos, de egyhamar nem szeretném újra látni, mert olyan érzelmeket mutatott be, amiket soha nem kívánok átélni, bár senki sem... Folyton azon járt az eszem, hogy milyen érzés lehetett azoknak, akikről a film szól és elképzeltem, hogy a helyükben mit csináltam volna és ez eléggé megviselt, mert nagyon könnyen tudtam azonosulni velük, hiába nem voltam és remélhetőleg nem is leszek ilyen helyzetben.
10*/10
Ever after (Örökkön örökké) (1998)
Egy nagyon aranyos kis mese, herceggel, gonosz mostohatesókkal és mostohaanyával, cselédként tartott hercegnőjelölttel... avagy Hamupipőke filmek egyike. Nem kell tőle sokat várni, mert kiszámítható igen, de kellett nekem egy kis kikapcsolódás az előbbi után, meg aztán betegen nem vágyok bonyolultabb filmekre. Ilyenek is kellenek.
8/10
Bachelorette (Lánybúcsú) (2012)
Soha többet... Egyedül Isla Fisher miatt tudom pontozni, mert a hajáért és pl. a zöld ruhájáért odavoltam, de semmi más pozitívumot nem tudok mondani a filmből. Sosem tetszettek az erőltetett poénokkal teletűzdelt filmek, és ez szerintem ilyen volt.
5/10
Katy Perry Part of Me koncertfilm (2012)
Nem a kedvencem a csaj, de kíváncsi voltam erre és megnéztem. Rossz volt látni, ahogy magára erőlteti a mosolyt mielőtt felmegy a színpadra, amikor ki tudja hány órán át sírt a férje miatt... Tisztelem azért, hogy ezeket a felvételeket is hagyta beletenni. Kedvencem pedig a végéről volt, amikor megkérdezte a nagyijától, hogy tetszett neki a koncert.
7/10