Milyen filmet láttál legutóbb? II.

TÁVKAPCS
Az egy nagyon jó film és vicces olyan mint aa Jack és Jill 10/10

SPOILER-címke felragasztva, nem ér lekaparni. Köszöntem

The Pacific/A hős alakulat
Nem értem, nem értem és még mindig nem értem. Minden eszköze megvan ahhoz, hogy megvegyen kilóra: II. világháború, ázsiai hadszíntér, dráma dráma hátán, heroikus zene (by Hans Zimmer) - és mégse tudom rávágni csípőből, hogy zseniális. Jó, tudom, hogy nem szabad a „nagy testvérhez” (Elit alakulat), hasonlítani, de ezt nehéz elkerülni, hisz mégiscsak ugyanazok az alkotók, és egyébként se tagadhatná le a hasonlóságot – ráadásul a csodásan lefordított magyar cím is arra hajaz...
Adva van három főbb karakter – mama pici fia (Sledge), az újságírónak készülő srác (Leckie), és egy olasz bevándorló család „hősnek született” sarja (Basilone) - , akiken keresztül megismerhetjük a Csendes-óceáni hadszíntér vérgőzös borzalmait, avagy mindent, amit tudni akartál az ottani eseményekről, csak nem merted megkérdezni Történetünk Pearl Harbor megtámadásásval kezdődik, amikor eme hazafias érzelmektől feldúlt fiatalok úgy döntenek, hogy visszavágnak a japánoknak, nem számolva azzal, hogy mi vár rájuk – hogy aztán a sorozat végén, a háború befejzése után viszontláthassuk őket, (fizikailag) épségben.
Ennyit a történetről, csapjunk hát bele a lecsóba. Ellentétben az Elit alakulattal, itt a hagyományos, lineáris cselekményvezetés helyett a szereplőről-szereplőre való „ugrálást” alkalmazzák. Ez jó. Csakhogy a forgatókönyv nem éppen a legjobbkor tér át X történetéről Y-éra, a nagy zűrzavar közepette nem tudjuk megkedvelni a szereplőket, nem nőnek annyira a szívünkhöz, holott időnk lenne rá. A forgatókönyv hiányosságaihoz tartozik a megannyi üresjárat (főleg az elején), amit a néhol Danielle Steel-regényekre emlékeztető harmadik rész koronáz meg. A helyenként túltengő műérzelgősségen és lelkizésen a harci jelenetek se segítenek: egyes epizódokban épphogy beindulna az akció, amikor puff, megvágják, és a következő jelenetben már hajózgatnak... he?
Mielőtt még az jönne le ebből az írásból, hogy egy kákán is csomót kereső némber vagyok, íme, a pozitívumok. A már emlegetett három szereplőt alakító színészek remekül végzik a munkájukat, az acélosnak nem nevezhető szkript ellenére. James Badge Dale (Leckie) járt a „legrosszabbul”, az ő karaktere íródott a leglaposabbra, de ennek ellenére kihozta a maximumot belőle. Jon Sedával semmi gond, jól állt neki a „haza hőse”-prototípusú Basilone karaktere (és meg merem leckírozni azt a kijelentést, hogy messze ő volt a legrokonszenvesebb, legszerethetőbb figura). Joseph Mazzello viszont mindent visz: az egyik pillanatban még gyámoltalan fiúcska, aki csupán merő dacból megy harcolni, a másikban meg már egy, az emberségességét (majdnem) elveszítő, kiégett veteránt láthatunk, aki küzd a démonaival. Mellékszereplők közül Rami Malek (Snafu) alakítása az, ami említésre méltó: a kissé magának való, furcsa(?) srác karaktere kiemelkedik a többiek közül. Fringe-rajongóknak meg ajánlható Anna Torv rövid felbukkanása, a többi szemfülesnek pedig Matt Craven, mint orvos. Ami meg a zenét illeti, sokkal élvezetesebb és érzelmesebben hat mint az Elit alakulaté. Leginkább az Utolsó szamuráj, az Arthur király és a Batman: Kezdődik! hatása érződik rajta.
Ha úgy vesszük, a készítők most próbáltak, egy még érzelmesebb még személyesebb még átélhetőbb, japán térfélen játszódó második világháborús minisorozatot prezentálni, ami sajnos csak részben sikerült. A nyáltól, amerikai lobogóktól, túlzott érzelmektől és giccstől mentes epikusságot csak néhol (4. illetve az utolsó két epizód) lehet érezni. Dacára a horribilis (200 milliós) költségvetésnek, sokszor látszott, hogy az éjjeli jelenetekben a sötétséggel is takargatják a hátteret. Emellett kevés japán katonát lehetett csak látni érdekesmód, az igazán nagy tömegű csatajelenetek is hiányoztak számomra.
Legnagyobb bánatomra nem született egy újabb klasszikus, de a 10 pontból 8-at simán megér.

Pillars of the Earth /A katedrális
A könyvadaptációkkal az a bajom, hogy ha ismerem a könyvet, és ha utána nézem meg a belőle készült filmet, akkor a történet mindig úgy végződik, hogy képzeletben vitatkozok a készítőkkel, hogy „ hé, ez nem így volt a könyvben”, dacára annak, hogy tudom, hogy bizonyos dolgok másképp mutatnak a filmvásznon/tévéképernyőn, mint a könyv lapjain. Hozzáteszem, korántsem vagyok az efféle produkciók ellensége.
Mielőtt elkezdeném fikázni (öhm, akarom mondani elemezni ) a minisorozatot, néhány szó a könyvről. Aki azt hiszi, hogy egy egyházi és vallási csatázásról szóló szösszenet, amire az SZTK-szemüveges történészhallgatók verik a nyálukat – nos, tévedtek. Ponyva kategórián belül az egyik leghíresebb (és az egyik legmonumentálisabb) alkotás, amiben van minden, ami egy olvasót (már akit érdekel az ilyesmi) vonzhat: ármány, tiltott szerelem, hatalmi farokméricskélés a koronás és egyházi fők között, mindehhez hozzáadva egy rejtély, amit már a könyv elején az orrunk alá dugnak, és persze csak a könyv utolsó lapjain derül ki a megfejtés. Hozzáteszem, se nem hibátlan és se nem műfajteremtő darab, de akárhogy is nézzük, remek filmalapnak tűnik, amire rá is csaptak. Íme a végeredmény:
Az első részre csak egy szavam van: rossz; szinte egy amatőr film érzetét kelti. A második résztől már javul a helyzet, a harmadiktól meg már kigyulladt bennem a remény szikrája, hogy na, ebből valami jó is kisülhet. Végül azonban - leszámítva az 5-6. és az utolsó részt - heves fejcsóválást váltott ki belőlem. Rohanó forgatókönyv, alig hallható zene, kissé satnya színészvezetés – ejj, ez nem tetszetős, nagyon nem. A fényképezés egész jó (csak ne erőltetnék a kamerarángatást, Michael Baynél se jött be), és a katedrális is jól lett megalkotva, viszont a többi CGI-effekt elég gyenge. Két dolognak viszont roppant módon örültem: többet foglalkoztak a királlyal és pereputtyával, és kihagyták a könyv legnagyobb hibájának számító tematikus fejezeteket, és így nem fulladt unalomba a történet.
Ami a színészi játékot illeti, Ian McShane Waleranja a legjobb dolog az egész sorozatban, igaz, kicsit „másképp” végzi itt, mint a könyvben, de legalább kapunk tőle egy Frollo-hommage-t. Kiválóságban szorosan követi őt Sarah Parish, aki Regant alakítja. Ő a legnagyobb nyertese a változtatásoknak, míg eredetileg kevesebb szerepe volt (és még csúnyább külsővel is bírt ), itt jóval nagyobb terepet kapott a legnagyobb örömömre, ugyanis remekül hozza a manipulatív, cselszövésben csillagos ötösre vizsgázó anyát és intrikust. (Na jó, ne szépítsük, egy égetnivalóan gonosz ribizlibogyó volt ) Matthew MacFayden és Rufus Sewell egyenletesen jó teljesítményt nyújt, uraltak minden másodpercet, amit a képernyőn töltöttek, Tony Curran is kellemes meglepetés volt, mint István király. Natalie Wörnerrel (Ilona) is megbékéltem – bár ritkán látok olyan boszorkányt, akinek az átkai százszázalékosan biztosak és hatásosak Donald Sutherland szerepeltetése viszont egyszerre fölösleges és nevetséges. Nem azért, de annyira kilóg a színészgárdából, hogy még az egyszeri filmrajongó is sejtheti, hogy karaktere nem fog sok vizet zavarni, arról nem is beszélve, hogy nem tudta kamatoztatni a tehetségét köszönhetően a (botrányosan) kis szerepének.
Ennyit az idősebb generációról, jöhetnke a fiatalok, akikről sajnos nem tudok ennyi jót elmondani. Ez öreg hiba, hiszen mégiscsak több és hangsúlyosabb szerepük van a történetben. Eddie Redmayne csak a sorozat második felétől hoz erős alakítást, addig csak vegetál. Liam Garrigan (Alfréd) arcáról inkább az őrület süt, mint az együgyűség vagy a gonoszság. Viszont a kissé bárgyú tekintetétől a frász kerülgetett (oké, értem én hogy nem százas a szentem, de hogy mindig ezzel a nézéssel jöjjön?) A legnagyobb csalódás viszont Hayley Atwell (Aliena). Tisztában vagyok a hölgy munkásságával, tudom róla, hogy nem egy antitálentum. Viszont az itteni karaktere fájóan semleges és lélektelen, az eskütétele elmondásakor olyan érzésem volt, mintha egy iskolai előadást néznék. Sam Claflin (Richard) és Douglas Booth (Eustache) a 21. századi szépfiúkra hajazó külsejükkel tudták kiborítani a bilit nálam – utóbbi annyi lehetőséget se kapott, hogy tudjak ítélkezni a játékáról. Egyedül David Oakes-ról (William) mondható el, hogy igazán megérezte a karaktere lényegét és jól is tudta alakítani azt.
És egy gyors pontozás, mielőtt valakinek elege lesz a rinyálásomból és tarkón vág a sodrófával:

10/6,5

Black Rain/Fekete eső
„Megérkezni Tokióba, s onnantól már mint film vagy valami különösen kegyetlen videojáték.” Nos, körülbelül így érzett Ridley Scott és stábja, miután megérkezett a japán metropoliszba forgatni. Nem véletlen, hogy az amerikai filmesek ritkán dolgoznak a szigetországban, ugyanis ez kultúra olyan idegennek tűnhet egy kívülállónak, mint egy régimódi „blade runner”-nek a 21. századi Los Angeles, vagy a Nostromo legénységének az LV-426-os bolygó bazaltoszlopai.
Nick Conklin (Michael Douglas) és Charlie Vincent (Andy Garcia) a gyilkosság miatt Amerikában letartóztatott jakuzával, Satoval (Yusaku Matsuda), Oszakába repül. Sato persze olajra lép már a film elején, hőseink pedig követve a zsaruösztöneiket erednek utána egy számukra ismeretlen országban, ahol az aktakukac rendőrségtől kezdve a katanával közlekedő motoros jakuzákig szinte mindenki akadályozza őket.
A film leginkább Douglas karakterére épül: a Sylvester Stallone-ra hajazó Conklin nyomozó folyamatosan megszegi a szabályokat, lefejeli az arcoskodó gyanúsítottat, tör-zúz a tetthelyen (háttérben Hans Zimmer eddigi munkásságának legütősebb főtémájával), és amikor meggyújt egy bankjegyet, az annyira cool, hogy Mark Lee (Chow Yun-Fat karaktere a Szebb holnap c. filmben) sírva fakadna, ha látná. Egy „szárnyas fejvadász” elszántságával felvértezve ered a jakuza nyomába, a maga arrogáns stílusában osztja ki a belső elhárítás embereit a kihallgatásos jelenetben (hopp, a Blade Runner Voight-Kampf tesztje befigyel). Ellenfele, a mestere ellen fellázadó Sato pedig az emlegetett kultfilm replikánsára, Roy Batty karakterére emlékeztett.
Első látásra egy klisékre épülő filmnek hathat a Fekete eső: a jól ismert kultúrális sokkhatásos klisé, a jenki rendőrök gyárkémény módjára füstölögnek és műanyagpohárból isszák a kávéjukat, japán kollégáik szabálypárti bürokraták, az örömlányok meg idétlenül röhögcsélnek. Viszont az operatőri munka, a Douglas-Matsuda páros macska-egér harca, és a végén az öreg jakuzafőnök ütős monológja a fekete esőről felejthetelenné teszi.

10/10

The Guardian/A guardista
100%-an ír krimivígjáték, amiben a mogorva, nagyon is inkorrekt helyi zsernyák és az FBI-tól szalajtott színesbőrű nyomozó egyesítik erőiket, hogy lefüleljenek egy nemzetközi drogcsempészbandát. Ez egy gyönyörű barátság kezdete – illetve nem az, főleg, hogy a főszereplő kijelenti, hogy „Ír vagyok. A rasszizmus része a kultúrámnak.” Öhöm. Gerry Boyle szerepében Brendan Gleeson sziporkázik, simán elhiheti velünk, hogy egy melankolikus, mégis élet- és hormonerős öreg, egy kibírhatatlan, gonosz s*ggfejgnóm, és hogy tökös, mindenkit ledaráló akcióhős. Zsenialitásának hátránya az, hogy a többi szereplő elhalványul mellette, pedig pl. a kissrác és a David Wilmot által játszott bűnöző jó volt. Mark Strong viszont eléggé átlagos alakítást nyújtott, nyugodtan adhatnának neki nem „arrogáns, nagypofájú rosszarc”-szerepet is. A tengerparti városka szép, de szomorkás, és olyan lehetetlen alakok mászkálnak benne, hogy akár Közép-Európában is lehetnénk. Bár a szerkezete teljes egészében az Erő... pardon, In Bruges-t (azért se írom le azt a pocsékos magyar címet! ) idézi (nem véletlenül, ugyanis a két szóban lévő film rendezői rokonok) – de kit érdekel, ha ugyanaz a séma nem hogy másodszor, de még tizenötödször is megveszi az embert kilóra?

10/9,5

Alvin és a mókusok 2

Aranyos kis film, jókat nevettem rajta

10/9

The Avengers

Aztarohadt, ilyen látványorgiát! Az Avatar és a Transformers össze-vissza szégyellheti magát A bosszúállókkal szemben. Elképesztő akciók, pont jól időzített poénok, a sztori megint világuralomra törés, de még az is rendhagyó módon. Pár jelenetnél szakadt az egész mozi. Csak annyi volt a negatívum, hogy kifogtunk pár f@szkalapot, akik follyamatosan járkáltak előttünk. Már azon voltam, hogy rájuk dobom a popcornomat, hogy ugyan már ülj le végre a seggedre, ha más megvetted a kicseszett jegyedet! Komolyan mondom, ezek mit gondolnak, hogy a dunaparton sétálgatnak vagy mi a tököm?! Szóval a film egy telitalálat, alig várom, hogy itthon is benyomjam a házimoziba.
10/10*

azt a jó életbe!
az eddigi legjobb Marvel film volt ez.
gyakorlatilag mennyi átvezető rész volt a filmbe? 20-perc. a többi csak a harcokról ás a hősökről szólt.
és mennyire jó volt hogy Paltrow és Portman karakterét kivették a filmből kedvelem mindkét színésznőt mindkét karaktert de egyszerűen nem kellettek ebbe filmbe és mennyire bölcs döntés volt ez bravo a rendezőnek.
háá mi tomboltunk a filmen 20-évet vártunk erre a filmre de megérte. az egyik legjobb barátom egyszerűen üvöltött amikor HULK azt tette amihez a legjobban ért zúzott!
és senki véleménye nem érdekel.ez a film méltó volt Stan lee és Jack Kirby képregényeihez. ÁMEN!
és minden hősből kaptam bőven nem úgy mint az X-men filmekbe ahol szinte csak Rozsomák volt aki a vállán vitte a franchise-t!
itt mindenkinek volt tere és minden színész élt vele és ami nagyon tetszett hogy ezek a baromi tehetséges színészek egytől egyig nem vették fél vállról ezt a filmet oda tették magukat. és mindenki kiváló munkát végzett!
ritkán jutok el mostanában moziba! de ezért megérte!
csak egyetlen dolog hiányzott Amerika kapitány legendás mondata a képregényekből: "ANGYALOK GYÜLEKEZŐ".
de háá ezek bosszúállók voltak sebaj megbocsátok!
Bosszúállók
10/10

Na, akkor nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy nagyon dögös film lett az Avengers. Hosszúúú éjszakán vagyok túl, voltam birodalmi lépegető is egy csúcsponton, szóval ki kell pihennem magam a hosszúhétvégén.

9-es terv a világűrből
Régóta megvan, másodszorra néztem végig. Annyira zseniálisan szörnyű, hogy azt nem lehet megfogalmazni.

Én és én meg az Irén

Ááá, az első 10 percben már fetrengtem a röhögéstől. Jim Carrey eszméletlenül alakított ebben a filmjében is. Egyébként nem tudtam rajta unatkozni, minden pillanata lekötött. Szerintem egyértelmű:

10/10

Ed Wood

Johnny Depp és Tim Burton.. Mit is mondhatnék?? Ez a film egy jó mozi, nekem tetszett. Kifejezetten üdítő volt a fekete-fehér képivilág, és Johnny olyan fiatalka volt még!!! Ennek örömére legközelebb Wood borzalmát, a 9-es terv a világűrből c. filmet nézem!!!
10/9

Valami 'érdekes' szinkronnal szereztem meg, ami még élvezhetőbb, mint eredeti nyelven (a hangok passzolnak a színészek 'alakításaihoz')..

főleg Michael Bay figyelmébe ajánlanám ezt a Bosszúállók filmet!

Érdekes, hogy bár az Avengers is nagyköltségvetésű múvi, az akciók nem abból állnak, mint nála. (hogy megmutassák, milyen f*sza gyerek a rendező és hogy mennyi pénzből készült az egész)

igen és a nők is nem csak "csöcsök és seggek" voltak ebben a filmben!

Lola rennt (1998)

A lé meg a Lola. Milyen zseniális cím. Nem is tudom miért vártam ilyen sokáig azzal, hogy megnézzem. Brilliáns film lett, tetszett, nem volt szokásos, mindennapi és sikerült kétségek közt hagynia az első 20 perc után.
Nagyon tetszett a rendezés, Tom odafigyelt mindenre.

10/10


A Clockwork Orange

A könyvet jobban szeretem, mint a filmet bár itt sincs ok panaszkodni, 71-ben még tudtak rendesen könyveket filmre vinni. Az alakítások jók, nekem tetszett, még akkoris, ha maga a történet kissé távol áll tőlem és alapból nem igazán fog meg.

10/7

A bear named Winnie

Újabb remek fordítás. Igazi Micimackó. Nagyon édes és aranyos sztori, igaz történeten alapul. Egy katona egy medvét tart magánál, még ha háborúba kell menni, akkoris elviszi magával, legalább a bázisig. Veszi valakitől, mert megesik rajta a szíve. Talán néhol viccesnek kellett volna lennie, nekem ugyan nem tűnt fel. Egyszernézhető, cuki film, egyenruhás Fassbender ide vagy oda, gyenguszok lettek a karakterek, talán egy vagy kettő szerep kiváló. A maga kategóriájában jó de semmi különös ráadásul a borítóról vigyorog Stephen Fry neve és csak a szemem nem szúrja ki, ám ő alig szerepel benne.

10/4

Ha eljön Joe Black 10/6.5
Alapvetően nem volt rossz film, de maga a megoldás egy kicsit vontatott volt. Nekem túl sok volt az "érzelmesen bámuljuk egymást" típusú jelenet. Olyankor nem tudtam mit kezdeni magammal, szinte már untam. Ebből kevesebb bőven elég lett volna. Tényleg azt gondolom, hogy az alapötlet jó, de az egész rémesen szét lett nyújtva. Nem is értem miért, amikor így három órás volt, de simán megoldhaták volna kettőben is akár...

Én azoknak a táborát erősítem, akik nem értették meg a filmet. Csak egy nem túl nagy költségvetésű filmet láttam, ami fogalmam sincs, hogy mire jó, minek forgatták?

jahh hogy a kölykök??ahjj félre olvastam bocsánat...

hhááá a Kölykök engem a mai napon most nagyon nem tud érdekelni!
de Tépjél be de úgy igazán durván és akkor lehet megérted a filmet!vagy nem tudom mit mondjak!

de például a Project x című filmet is sokan nem értik amíg nem voltak hasonló szétesős partyn! de a Project x egy förtelmes film!
mind1 nem kívánok itt most vitatkozni ezen nem érdekel!

a BOSSZÚ ANGYALAI voltak a moziban szóval teszek rá hogy ki mit ért vagy nem ért a Kölykökből!

Ez az. Tépjek be úgy igazán ahhoz, hogy megértsem? Az előbb meg azt írtad, hogy vetíteni kellene az iskolákban. De mindegy, elismerem hogy bennem van a hiba. Buta is vagyok picit meg az én életemből kimaradtak a bulik, valószínűleg ezért nem jött át a film mondanivalója.

Egyezzünk meg abban, hogy a 10/10-es értékelés sok volt.

ahhjs ez csak egy olyan "metafóra"volt hogy tépj be! ne vedd komolyan csak egyszerűen egy ilyen mai mozizás után egyszerűen nincs kedvem a Kölykökről elmélkedni.
én füveztem nem tagadom nem vagyok rá büszke de nem is tagadom meg mert az is én voltam. és tapasztaltam hasonló dolgokat mint amit a Kölykök című filmben láthattál bár nem ennyire durvákat de elég ha csak a régi Kultiplex-es bulikra gondolok vagy a város ligeti szabadtéri Hip-hop partykra a ZP-ről nem is beszélve. és be kellett látnom hogy nem te hanem én mennyire buta voltam és mennyire ki van szolgáltatva a fiatalabb generáció annak amit a film bemutat és figyelmeztet annak nyílván nehezebb megérteni ezt a filmet ha nem volt részese hasonlónak. nekem adta a film éppen ezek miatt.
nahh ennyit a Kölykökről!tényleg nincs kedvem róla diskurálni te nem vagy buta ne is legyél részese ilyesminek! és volt pont egy ilyen hasonló "skalpvadász"ismerősöm mint a filmbéli srác gyakorlatilag a fél lány kollégiumon végig "ment" és ugyan ilyen stílusban beszélt mint a srác másnap mindig előadta hogy mennyire seggbe k*rta ezt mennyire ráverte arra stb.én a falat kapartam tőle de háá ez volt szóval így deja vüm volt közben! ahhjs de most tényleg nem akarok itt magyarázkodni hogy miért tetszett nekem ez a film.
ma a BOSSZÚ ANGYALAI voltak a moziban más nem érdekel!
akkor ne tépj be nézd meg a Csatahajót vagy tudom is én. kapcsolj a film+-ra és lazulj!

Szegény Michael Bay, mindenki csak bántja itten Mondjuk meg is érdemli, mert a Trafómen-filmekkel végképp bebizonyította, hogy átment egy agyatlan bérdirektorba, aki dobálózik a milliókkal. Érdekes, a Sziget c. filmjénél nem volt ott a "mindenható" Bruckheimer - és jééé, egy egész jó film lett belőle (legalábbis Bay más munkájához képest). Hozzáteszem, hogy van egy-két filmje, amit – ciki, nem ciki – kedvelek, például a Bad Boys vagy a Szikla. Egyik sem egy húde komoly darab, de azért lenne pofám rájuk ragasztani a „korrekt”-címkét

én imádom az Armageddont!még mindig sírok a végén!
és aza film is Michael Bay!
ki érti ezt?

én azért haragszok rá mert egy undorító filmet csinált a kedvenc képregényemből!