Day Zero
Húha, ezt most valódi filmes élménynek nevezem, köszönöm szépen. Gyönyörűen megkomponált sztori, kicsit sablonos, de szerethető karakterek, kiváló zenei aláfestés, és kicsit keserédes utóérzés. Remek volt ez.
Elijah Wood egész egyszerűen és minden kétséget kizáróan remekelt. A karaktere egy idő után visszatetszést keltett bennem és nem sajnálatot, de azt hiszem ez is volt a céljuk. Elijah fantasztikusan megoldotta ezt is, nem is értem miért nem lett nagyobb név a szakmában.
Chris Klein szintén hozta, amit kellett, a látszólag elkényeztetett, gazdag, kikímélt úrifiút. Hála az égnek, belevittek egy olyan elemet az ő történetébe, amitől mégis érthetővé válik a nézők számára az ő motivációja, és mégis szimpatikussá lesz, annak ellenére, hogy nem kellene, hogy az legyen. Azon kívül ez a momentum a megszokott, átlag dinamizmusból is kidobta a filmet, emelvén a minőségen egy szintet.
Jon Bernthal igazából újat nem mutatott ezúttal. Egyrészt mert a karakter borzasztóan illett hozzá, másrészt már hasonlót láttam tőle, de ez nem ront az ő hiteles, nagyszerű alakításának tényén, és azon sem, hogy élvezzem azt. Ezt a filmet érdemes volt megcsinálni, és érdemes volt megnézni is. Persze ez nem az a múvi, amitől hangos volt a sajtó, de nem igazán értem miért. Ennek értelme van, mondanivalója, értéke. Hagy maga után valamit a nézőben, egy bizonyos hangulatot, egy érzést. Nincs túldramatizálva a dolog, nincs benne az az eltúlzott, szinte nevetséges "Hail Holy America" sugallat, ami annyira jellemzi az ezzel a témával foglalkozó hollywoodi filmeket. Ez egy egyszerű történet, hétköznapi emberekről. Csak jó és kész.
10/10