Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Beneath The Darkness

Isstenem, ennyi amatőrt egy rakáson. Quaid kellően pszichopata volt, egyébként nem is értem mi a halálért vállalta be ezt a filmet. Ezen még Ő sem tudott segíteni. Pedig jó volt a trailer...
10/2

FILMMARATON PART ONE

(SPOILER-címke felbiggyesztve a biztonság kedvéért, csak saját felelősségre tessék elolvasni a firkálmányt. Köszöntem )

The Rock (A szikla)
Ne tessék kiröhögni (na jó, ki lehet), de én a mai napig kedvelem ezt a filmet Ez még abból az időből származik, amikor még Michael Bay könnyed kis laza akciófilmeket tudott csinálni állandó kamerarángatás, totális rombolás és émelyítő nyálözön nélkül. (Lehet, hogy akkoriban kevesebb pénzből kellett gazdálkodnia...) Bár a Szikla esetében sem kapunk fejfájást a nagy logikai csavaroktól, de azért egy kicsivel több, mint egy akciófilm: leszámítva néhány zsoldost, itt nincsenek fekete-fehér figurák, a főgonosznak kikiáltott Hummel tábornok egy erkölcsileg magasabb rangú célért teszi azt, amit tesz, a sikeres küldetés záloga egy (igazságtalanul?) bebörtönzött ex-ügynök, és egy ezidáig az irodájában ücsörgő vegyifegyver-szakértő. A főbb szerepekben tisztelgő Nicolas Cage-Sean Connery-Ed Harris trió remekül teszi a dolgát, Hans Zimmer és Nick Glennie-Smith zenéje illik a filmhez, amely ugyan messziről ”bűzlik” a hazafias momentumoktól (naplemente, csillagos-sávos lobogó, ahogy köll), de ezektől eltekintve egy szerethető film a maga műfajában.

Zárásképpen megkérdezném: Bay mitől lett egy agyatlan zúzásra kihegyezett, imkompetens bérdirektor, aki - ha nem kap mástól kritikát - akkora állatnak való moslékokat rak a filmjébe, mint a Transformers-filmekben voltak?! (Pardon my language, de ennek most ki kellett jönnie.)

10/8,5

Harold and Maude
Szívmelengető alkotás egy morbid szokásokkal bíró huszonéves fiú és egy életrevaló öreg hölgy barátságáról – amit naná, hogy a fiú ’normálisnak’ tűnő környezete elítél. Harold öngyilkosságokat színlel és hobbiból temetéseket látogat, ezzel is próbálva ráijeszteni a kissé erőszakos anyjától, aki túlságosan is magához akarja láncolni. A kedves mama „riválisaként” bukkan fel Maude, kinek egyszerű életbölcsessége mosolyt csal az ember arcára – ő az ,aki megtanítja Haroldot élni és szeretni. A nézőnek a fiúval együtt tágul ki a látótere, jut több levegő a tüdejébe, és kimondatlanul jön rá magától az élet néhány velős igazsága közt legfőképp arra,hogy az életet élni kell, meg kell látni a másikban a jót, és magunkban a boldogságot, hogy adni tudjunk belőle szeretteinknek. Ha másért nem is, Harold devianciái miatt talán mindenkinek érdekes lehet a film - bár ha a néző jobban belegondol, Haroldnak nincsenek devianciái, csak a környező világnak. Fura film, de ez a furaság olyannyira elragadó, hogy néha kezdtem feszengeni az úgymond “normális” mivoltom miatt.

Rég nevettem ilyen jót. Rég gondolkodtam ilyen jót. Rég néztem ilyen jót, szóval:

10/10

Dom za vesanje (Cigányok ideje)
Aki arra számít, hogy egy Macskajaj-kaliberű filmmel lesz dolga, az koppanni fog egy kicsit. Tény, hogy vannak humoros pillanatai, meg a Kusturicára oly jellemző “romantikus” hangulat is jelen van, de ez a film komolyabb, komorabb – és ha lehet ilyet mondani, életszagúbb. Modern Dickens-történet ez, melyben az egykori Jugoszláviában élő romák gyerekeket rabolnak el, hogy olasz rablóbandáknak dolgozzanak. A húgát kereső srác (Perhan) történetszálán keresztül csöppenhetünk bele a jugoszláv cigányság világába, amelyen belül kontrasztot kapunk, hogy mekkora különbség van a cigánymaffia góréi és a putrikban nyomorgók között, akik ki vannak szolgáltatva a “keresztapáknak”. Perhan és a testvérének elhurcolása a film legszívszorítóbb jelenete, melynél csak a srác odüsszeiájának tragikus végkimenetele drámaibb, no meg az a felettébb szomorú tény, hogy ezek az emberek a tudatlanságukból, korlátoltságukból fakadó kiszolgáltatottságuk, a szegénység, a kitörésre való kilátástalanság szörnyű világában úgy élnek, mint az állatok, mintha visszamennénk a kőkorba. Kemény film ez, megrázó, és még mindig időszerű; bár az Underground által nyújtott katarzist nem múlja felül, azért ettől is kerülgetett a “nulla Kelvin típusú érzés”.
(A zenéjére meg csak egy szót tudok rávágni: gyönyörű.)

10/9,5

Black Death (Fekete halál)
Na bumm. Részemről nagy pofára esés volt a film – de pozitív értelemben. Középkori roadmovie-t vártam egy lehetséges misztikus szállal megspékelve, de többet kaptam: egy műfaj szempontjából beskatulyázhatatlan filmet, amely a dráma, a horror és a kaland közt mozgolódik, és a képünkbe vágja azt a tényt, amiről tudunk, de nem akarunk tudomást venni: az hogy az embernél nincs nagyobb állat. No de mielőtt nekiállnánk boncolgatni ezt a kényes témát, íme a történet: az Úr 1348. évében járva az amúgyis “viharvert” Angliában pusztít a pestis, amit némelyek Isten büntetésének vélnek, mások pedig Sátán machinációjának. Egy fundamentalista lovag (Sean Bean) elvállalja, hogy egy csapatot elvezessen a mocsáron túli faluba, ahol a hiedelmek szerint egy boszorkány él, aki feltámasztja a halottakat, és távol tartja a mindenhol máshol pusztító pestist. A katonákat egy helyi szerzetes, Osmund (Eddie Redmayne) navigálja, aki egy lány iránt érzett titkos szerelme, és hitbéli kötelességei közt őrlődik. A faluban eleinte barátságosan bánnak velük, viszont a meleg fogadtatást valami egészen más követi…
A filmen meg látszik a kis költségvetés és a nagy igyekezet, kicsit sajnálom, hogy nem fordítottak rá többet, mert megérdemelné. Bean és Redmayne hozza a kötelezően jó formáját, John Lynch (aki számomra újonc) meggyőzött, Carice van Houten meg boszorkányosan jó volt. Külön dicséretet érdemel a film füstös-véres és néhol baljós atmoszférája, ami seperc alatt beszippantja a nézőt – már ha hagyja.
Christopher Smith “tökös” rendező lévén nyíltan kijelenti a filmjén keresztül azt, hogy járvány ide, Sátán oda, természetfölötti lények amoda – az emberben lévő nagybetűs Gonosznál nincsen rosszabb. És - sajnos - igazat kell neki adnunk, még ha csak a filmet vesszük alapul. Az ember öl, pusztít, rombol amerre csak jár, hol Isten nevében (lásd keresztes hadjáratok – ez nem kötődik a filmhez!), hol pedig egy más, magasztos eszme égisze alatt. A film epésen keserű iróniája pedig pont az, hogyhogy egyenlőségjelet tesz a „jók” és a „rosszak” közé: mindenki csak teszi, amit a saját, biztosnak és megingathatatlannak tartott világnézete szerint helyesnek tart. De a gonoszság az akkor is gonoszság, ha Isten nevével takaródzunk, slusszpassz.
Eleinte úgy tűnik, hogy Smith a vallásnak szeretne bepancsolni ezzel a filmmel (gondolva arra, hogy mekkora befolyásoló erővel bír), holott nem, hanem “nekünk” – elvégre a vallásokat emberek alapítják, (magukat felsőbbrangúnak tartó) emberek irányítják, ergo emberiek az eszményeik is. A végeredmény: káosz, kétségbeesés, őrület a négyzeten és egy olyan világ, ahol az emberek csak látni vélik a fényt az alagút végén.
(És utólag elnézés eme kusza gondolatsorért )

10/9

Red, White & Blue
Azt mondják az okosok, hogy a legerősebb horror maga az emberből jön – és rohadtul nem esik jól. Eme állítást Simon Rumley első amerikai filmjével szépen alátámasztja, amiben nincs semmi természetfölötti, “csak” csupa olyan dolog, amiről már mi is hallottunk: mindennapokból fakadó kilátástalanság, borzalmas családi háttér, és a keserűség, amely a felejteni vágyott emlékekből fakad.
“Főhőseink” a következők: egy nulla önbecsüléssel bíró prosti, egy háborús veterán és egy nyomorult wannabe rockzenész – aki a rákban szenvedő anyját ápolja. Három párhuzamosan zajló élet, amelyek ha találkoznak, elszabadul a pokol. Ez így enyhe túlzásnak tűnik, de ha jobban megismerjük eme emberi kommunikációra képtelen véglények életét, rájövünk, hogy sorsuk találkozása csakis rém mocskos tragédiába torkollhat. És semmi, de semmi sem segíthet rajtuk. Próbálom nem lelőni a “poént” ami a film felénél következik be, és amely a három élettörténetet összekapcsolja, ezzel is beletaszítva őket a kínzás és az ölés setét világába – kezdődhetnek tehát a véres játékok határok nélkül.
Rumley nem szívbajos rendező, már ami a nézők sokkolását illeti, de mer nonkommersz is lenni: a film tempójában és a kegyetlenség bemutatásában egyaránt úgy beint az elvárásoknak, hogy öröm nézni. Ami meg a színészeket illeti: Noah Taylor (nem azért, de ez a második alkalom, amikor hidegrázást kapok ettől a pasastól) és Amanda Fuller alakítása hibátlan, Marc Senter viszont nem valami kiegyensúlyozottan játszott.
A címadás nem véletlen: a brit származású Rumley a filmben többször is használja zászlómotívumokat. Egyfajta képet akar adni Amerika társadalmáról, ahol már sutba vágták az emberi kapcsolatokba vetett hit illúzióját: marad hát a szex, az erőszak és a pénz “szentháromsága”. Aki meg tisztaságra vágyik, annak fel is út, le is út, keresse máshol a boldogságot.

10/9

Jézus Krisztus Szupersztár
Ehhez nem fűzök hosszú kommentet. Jólesik és kész.

10/10

Catch-22 (A 22-es csapdája)
A könyv hatalmas kedvenc, a film viszont nem lett klasszikus. Ez nem Mike Nichols hibája, ugyanis nem kis művészet átmenteni a könyv rejtett őrületét, abszurditását és iróniáját a filmvászonra.

(Mondjuk én megnéznék egy Scorsese-verziót, ő talán tudna mit kezdeni a könyv ingerhalmazával… de ezt majd máskor, máshol fejteném ki )

10/9 (mert Jon Voight szenzációs volt, mint Milo)

Szállító
8*10

A Carib Tenger Kalózai 2.részét-holtak kincse-és valami eszméletelen,mennyit lehet rajta röhögni

Tévedtél Mekkora poén lesz majd, 'Russel Brand nap' az Aréna Plázában, élőben tudósít majd a Retek Klub és interjúkat készítenek a wannabe Russel Brandekkel. Ráadásul amcsi tévére is megy műsort vezetni, nemrég azt nyilatkozta, hogy addig megy csatornáról csatornára, míg meg nem valósítják álmait és nem lesz képernyőn, amit megálmodott. Több ötlete is van és most, hogy már saját filmstúdiója van, könnyebben el is érheti azt. ABC-n Született Feleségek helyett The Russel Brand Show, CBS-en egy pilot, melynek címe 'How to f*ckin make it here?', főszerepben Russel Brand, csatlakozik a stábhoz Russel Brand, Russel Brand és Russel Brand. A könyvet és forgatókönyvet írta Russel Brand, vágó, zeneszerző, producer, hangmérnők, asszisztens, Russel Brand, forgalmazza a The Russel Brand Film Studio.

Az egyik kedvesebb Sean Bean filmem! Egy jó hosszú elemzést én is írtam róla épp a múlt héten, azt hiszem.


The Hitcher

Fene se tudja miért néztem meg. A délelőtti vásárlás-takarítás kombó után csak eldőltem, bekapcsoltam a DVD lejátszót és ez a film volt benne. Oké, mondtam, akkor nézzük. Ebben a filmben Sean Bean egy szemét, aljas, mocskos beteg állatot alakít, feltűnően jól. Ami nyugtalanító, hogy még képes vagyok vonzónak is látni. Köhmm...szerintem ne pontozzunk most, a pontokat úgy is Sean sármja kapná, nem ez a filmköltemény.

Bad a$$es are sexy, heroes are boring

Már nem azért, de Sean volt az egyedüli értékelhető dolog a filmben, a két fiatal annyira semmilyen volt - mondom én - , hogy az már egyenesen bosszantott

Hát pontosan ezt mondtuk mi is virágnyelven.

Ez a fiúk sorsa. 8/10

Még egy nagyon jó, igaz történet alapján készült film. Kicsit emlékeztet az Egy kosaras naplójára. Talán, mert a főszereplő karaktere hasonló volt, nomeg az is aki játszotta.

Jack And Jill

10/9

Tarzan
8/10
Nem mondom, hogy a kedvenc Disney-filmem, de azért szeretem.

Jack And Jill
10/10

Johnny English: Újratöltve

Az eleje gyenge Ace Ventura utánzat, a többi meg kicsit hajaz az általam ki nem állt Austin Powers filmekre, de csak nagyon kicsit. Unalmas volt, lapos, sótlan. Nem poénos poénok voltak benne, amiket ráadásul többször elsütöttek. Ami elsőre nem vicces, az másodjára se lesz az. Ráadásul azt éreztem, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy most vígjátékot, vagy komoly kém filmet csinálnak. Egyszerűen nem volt jó.

10/3 (Rowan Atkinson miatt kap ennyit, kizárólag.)

Carib Tenger Kalózai 2.rész

Ollókezű Edward
azt hiszem nem igényel kommentárt 10/10

Johnny English: Újratöltve

Ilyen egy igazi filmfolytatás. Most megérte folytatást írni az első sztorihoz. A történet kissé béna de ezt elnézzük, hiszen a nagyérdeműnek készült, világszerte szánták. Rowan kellően vicces, Pegazus karaktere pedig egy vicc. Szegény Gillian Anderson

10/8

És hamarosan a sötétség 1970

Nagyon jól megrendezett film. A 2010-es is jó, de valahogy ez különlegesebb volt.

9/10

Penge
Hát,számomra ez elég félelmetes volt,de nagyon izgalmas,úgyhogy 10/9

Fűrész 7.

Hát, egyértelmű, hogy az egyik kedvencem. Tiszta logika, mint mindig, bár ezen a részen kicsit többet izgultam. Egyszerűen nem tudtam megállni ugrálás nélkül... Annyira jó ez a film, és Hoffman. Hát ennek az embernek aztán van sütnivalója...
10/10

A lány és a farkas.
Eszméletlenül jó, imádom, annyira jók a színészek, a jelenetek, a szerelmi történet. Fantasztikusan alakít benne Amanda, az egyik kedvenc filmemmé vált.
10/10

Anakonda 3: Az ivadék.
Szeretem az ilyen gyilkolós-állatos filmeket, épp ezért néztem meg. Szerintem jó volt.
10/9

Lökd a ritmust!
Imádom, imádom. Chris Brown és a többiek, annyira jók benne, csak kár, hogy Chris meghal. De attól függetlenül nagyon jó film, tele van jó jelenetekkel, és a táncok...
10/10