A depresszió fő halálokozó lesz a jövőben

rock girl igazad van.

És amit az emberek tesznek magukkal emiatt.

jól megírt cikk, a depressziósoknak valóban mihamarabb segítségre van szükségük.
viszont! amit elég sokszor tapasztalok mostanában és nagyon idegesítő, néhány tinip***a divatdepressziója...

Igen és ez rohadtul elkeserítő, hogy gyakorlatilag népbetegség lett mint az ájfón. Undorral tud eltölteni a sok 13-14 éves lány akik már a seggüketafalhozverik kínjukban mert elhagyta őket az aktuális pasi. Ha valakinek rossz napja volt akkor egyből depressziós... szomorú tény, hogy nem vesszük észre mikortól betegség a betegség és meddig csak kínlódás.

Mindenkinek vannak mélypontjai az életben.Lehet,hogy egyszer majd tényleg ömgyilkos lesz emiatt valaki...de annak biztosan volt is oka.

Nos nekem is volt időszakom mikor deprssziós voltam, családi problémáim miatt...amik még most is tartanak.
De talpra álltam. Könnyű kijönni a depresszióból, engem az idegesít hogy mások mennyire sajnáltatják magukat pedig nincs is okuk rá.
Ilyenkor fontos hogy a szabadidőnket kirándulással, szabad levegőn, szeretteinkkel, barátainkkal töltsük. Vagy olvassunk, nézzük kedvenc sorozatainkat, filmjeinket és máris jobb kedvre derülünk.
Mindig pozitívan kell gondolkodni és arra, ha keménen tanulsz sok mindent elérsz az életben és lesz neked is családod.
Törekedni kell az erős kapcsolatok megkötésére.
...ennyit mondok....

Szerintem az öngyilkosság a gyengeség jele.

Azt meg végképp nem szabad ilyenkor csinálni hogy nem jársz be iskolába, mert azzal csak magadnak ártasz, nem tanulsz nem fejlődsz így munkád sem lesz.

szabina2522: Egyetértek.

Teljesen igazad van RockGirlForever!

RockGirlForever. írta:
Szörnyű,hogy ilyen dolgokat ér el a mai társadalom..(Tisztelet a kivételnek!)
Teljesen egyetértek veled

Szerintem az öngyilkosság egyenlő a gyengeséggel. Hogy az ember nem harcol tovább, inkább feladja. Sosem szeretnék ilyen lenni. Egyszer volt már, hogy azt mondtm, kész, vége, meg akarok halni, de nem tettem meg. Nem tettem meg, mert a szüleimre, a testvéreimre és a barátaimra gondoltam. Szégyen lettem volna mindneki számára. Ezt nem akartam. Szóval szerintem mindenki gondolkozzon el az életéről. Mindnekinek van valami kis apróság, ami örömet tud szerezni. Ezekért a kis örömökért nem szabad feladnunk a harcot.

és ezek azt se tudják mi az a depresszió. nem azt mondom, hogy nem lehet egy fiatal depressziós, de hagyjuk már, hogy ha nem tetszem a pasinak, vagy elhagyott, vagy kaptam egy rossz jegyet, kiabáltak velem stb, akkor már rögtön depressziós vagyok. hát nem. dobálóznak ezzel a szavakkal, miközben aki tényleg az, az szenved. ezeket a fiatalokat legszívesebben megpofoznám, örülnék én is ha ennyi bajom lenne. hát még azok akik tényleg depressziósok. várom mikor szoknak majd le a divatdepresszióról, mert már undorodva megyek fel tumblrre, mert tele van a szánalmas "szomorú" szövegeikkel, meg ugye a divatvagdosós képeikkel. elkeserítő, hogy itt tartunk.

Samas: ugyanezt akartam írni. Annak a kivételével, hogy én még sose gondoltam rá.

Annyi jó dolog van az életben! És ezeket nem észrevenni elég nagy baj.

A depresszióból pont, hogy nem könnyű kijönni. Az egy dolog, ha valaki egy nehéz, szomorú korszakában van, de ha könnyen kikeveredik belőle, viszonylag kevés nehézség árán egy kis kirándulással, meg sétával, az szerintem nem depresszió. Szerettei meg nem mindenkinek vannak...



Aki igazán elkeseredett és meg akar halni, azt nem érdekli ilyen baromság, mint hogy mások mit gondolnak, meg milyen szégyen lesz akárkinek.
Másrészt van, aki család és barátok nélkül él, sorozatos sikertelenségek, netán még betegség(ek) áldozataként, és szerencsés ha van, ami örömet okoz neki és ideköti az élethez. Nem mindenki bírja, mint már írtam az előző hozzászólásomban, más a lelki teherbírásunk.
És azt vallom, hogy ha lehetősége van az embernek rá, akkor dönthessen a haláláról, ha már a születéséről nem tud.

Sajnos a legtöbb ilyen ember tényleg azt hiszi, neki a létező legrosszabb a világon, mindenkiétől nagyobbnak tartja a saját baját. A mi családunkban is vannak bajok dögivel, és ezerszer hálát adok az égnek, hogy ilyen akaratos és kitartó anyukám van. Mi lenne itt, ha bedepizne és semmi nem érdekelné? A depressziósok többsége arra sem gondol, hogy mások aggódnak érte, vagy esetleg valakinek szüksége van rájuk... rá kellene jönniük, hogy meg kell találni az életben az örömöt. Egyik barátnőmön is két szemem mindig, mert ő is depresszív alkat, és nagyon magába fordul néha. Az öngyilkosság meg végképp nem megoldás semmire. Tudom, én könnyen beszélek, mert még nem voltam ilyen helyzetben (bár lehet, hogy mégis), de én félnék megtenni, egyrészt mert vallásos vagyok, másrészt mert tudom, hogy a szüleim nem azért neveltek fel, hogy el kelljen temetniük idő előtt. Számítanak rám.

Samas egyetértek

Depresszió is nagyon sokféle van. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi okozza, van, amikor teljesen jogos a kialakulása. Persze, jó dolgok mindenki életében vannak, ezekről nem szabad elfeledkeznünk. Szörnyű az öngyilkosságok száma-az meg még rosszabb, hogy nem foglalkozunk velük, nem segítünk rajtuk. Elmegyünk az emberek mellett-és csak magunkkal foglalkozunk. A halál pedig nem megoldás, a túlvilágon sem lesz jobb, ráadásul hány embernek fog fájni a szíve azért, aki öngyilkos lett.....

Nagyon elgondolkoztató cikk lett