A depresszió fő halálokozó lesz a jövőben

Néha az én életem is elérkezik olyan ponthoz, ahonnan látszólag nincs kiút...vagyis van. A halál. Sajnos manapság rengeteg az öngyilkos ember. És ami még szomorúbb, hogy sokakról Pl.: Robin Williams nem is feltételeznénk, hogy ekkora problémáik vannak, csak akkor, amikor már véget vetettek az életüknek, vagy visszafordíthatatlan kárt okoztak maguknak az öngyilkos kísérleteikkel. A világ megváltozott. Az emberek saját maguk alatt vágják a fát. Ahogy fejlődött a technika, át vette helyét az emberi kapcsolatoktól. És ez egyre csak rosszabb lesz. Régen az emberek sokkal többet kommunikáltak egymással. De ez most más. Hiába mondjuk egy depressziós embernek, hogy álljon fel, az élet megy tovább stb. Mert ő úgy érzi, hogy a világ ellene van, és nem lesz jobb. Hiába van szerető felesége/férje, szülei vagy gyerekei, egyedül érzi magát. Mintha egy lakatlan szigeten lenne. Képzeljétek csak el! Előbb utóbb az egyedüllét, magányosság kikészíti az embert. És inkább meghal...a könnyebb utat választja. Ha az ember mélyen magába tekint, észreveszi, hogy mindenkiben ott rejtőzik a depressziós énje, ami néha előjön, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük, meghal egy hozzá közel álló személy, stb. Szerintem ha elég sok rossz történik velünk, nekünk is elegünk lehet az életből. Mert, hát...Robin Williams sem depressziósnak született. Sok rossznak kellett vele történnie...Szomorú dolog ez...én tudom...depressziós voltam/vagyok is a mai napig, de nem ilyen súlyos...viszont nem csak nálam, hanem mindenki ismeri azt a bizonyos "mindenki ellenem van" érzést...én csak remélni tudom, hogy nem lesz így...

Én is már rengeteg nehéz élethelyzeten mentem át, sőt most sem mondanám, hogy a helyén lenne az életem, de nem vagyok depressziós és az soha nem fordulna meg a fejemben, hogy saját magam öljem meg. Persze nem vagyunk egyformák így a különböző élethelyzeteket sem egyformán kezeljük.
Ahogy a stressz is mára nép betegség lett ebben a rohanó és felgyorsult világban úgy szerintem a depresszió elterjedése is ennek köszönhető. Már koránt sincs meg az a közvetlen emberi kapcsolat mint rég és szerintem ez is bőven hozzá járul a depressziós emberek rohamos növekedéséhez.
Mi vagyunk a teremtés csúcsa, mi? De végül nem kell ide globális felmelegedés vagy betegségek, mert saját magunkat fogjuk egy szép nap kiirtani...
El kéne végre egy kicsit gondolkodni és végre a szó jelentéséhez hűen tényleg viselkedjünk emberségesebben a környezetünkkel és saját magunkkal is. Meg egy kicsit nem ártana végre kilépni abból a virtuális térből amit magunk köré építettünk.
Már bele gondolni is szomorú, hogy milyen lesz a jövő, főleg ha így folytatjuk és tényleg saját magunkat tesszük, majd a koporsóba...

Ebben a mai világban(társadalomban)én csak azt csodálom,hogy van,aki még nem depressziós.A legtöbb szakember meg semmit nem ér.sőt....

És a legtöbben ezt lerendezik egy vállrándítással, mondván: "aki ilyen hülye és önző meg is érdemli..", Fel nem tudom fogni ebbe mi az önző, az igazán önző dolog az amikor valaki csak ezt látja meg, hogy neki okoztak fájdalmat, mert a barátja/családtagja/párja megölte magát..inkább rohadtul oda kéne figyelni a másikra és nem felszínes kapcsolatokat kialakítani. Mert nem hiszem el, hogy valaki, akire tényleg figyelnek (és nem csak mondják), megölné magát. Nem nyálas szavakkal kéne behízelegni, hanem talpra segíteni a másikat, de persze a legtöbb ember képtelen túllépni a saját egóján és a másik szemüvegén keresztül szemlélni a világot..Abba már bele se kezdek, hogy Magyarországon mennyire tabu ez a téma, amikor igazán ráférne egy alapos felvilágosítás a drágalátos, szűk látáskörű magyar emberkékre, mert főként ilyenekkel találkoztam eddig..(megjegyzem ezt pszichológus hallgatóként)

Ezen nem is csodálkozok. Mindenkinek meg van a baja, nekem is. Erősnek kell lenni, mindenki máshogy bírja. Ha gazdag, ha szegény... úgy is lesz valami..

Ha nem akarják, hogy valaki öngyilkos legyen, akkor a társadalom miért ad rá okot?

Az emberek ma már jó dolgukba nem tudják mit csináljanak... Na mindegy, én örülök neki.

Édes drága bogaram, tudod te mikor voltam életembe először depressziós? 5 évesen az óvodában. És igen becsavarodtam idegileg, mert olyan dolgokat éltem át 7 éves koromra ami egy felnőttnek is sok lenne. És kezeltek. Mái napig folyton depressziós vagyok, hangulatingadozásokkal, pedig már 14 éves vagyok. Elárulom, hogy mániás depresszióm van (alias bipoláris zavar), és hiába vagyok tini, ez nem pubertás, hanem egy nagyon komoly pszichés betegség, ami kezeletlenül óriási bajokkal járhat. Ilyen egy sima depresszió is, csak ha ügyes az ember kikerül belőle előbb vagy utóbb, a mániás meg folyton visszaesik. És irtózatosan feltud menni az agyvizem attól amikor hozzád hasonló "okos" emberek osszák az észt és mindent mindenkinél jobban tudnak. Hogyne, te okosabb vagy egy pszichiáternél is nemdebár?

Egyébként a környezet számít a gyógyulásban a legtöbbet..hogy milyen helyre és emberekre van szükséged..és tényleg még az,hogy legyen célod,amit véghez is tudsz majd vinni,minél más milyenebb vagy,mint a legtöbb ember ott,fejben,annál jobban szűkül a kör,és annál kevesebb hely van,és ember akivel/amivel jól éreznéd magadat.és manapság a legnagyobb gond szerintem az emberségességgel van,és az erkölccsel...na meg persze a szegénység,céltalanság,munkanélküliség sem piskóta..vagy ha azt csináljuk,amit valójában nem is szeretünk.

Egy gond van a mai világgal. Túl gyorsan akarnak mindent és túl akarnak lenni mindenen. Minden gyorsan történik. Idő nincs reagálni, vagy feldolgozni a lényeget, mert jön a következő dolog. Aki nem halad ezzel, az valóban nem bírja idegileg. Ezzel nemcsak a sztárok küzdenek, hanem bármilyen más hétköznapi ember. Sokszor fel sem tűnik még magunknak sem, hogy pihennünk kéne, vagy visszavenni a tempóból.
A legtöbb depressziós embernek egyébként leginkább odafigyelésre lenne szüksége. Sokszor elég lenne egy barát, vagy egy idegen is, aki odafigyel, meghallgatja őket.

"Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg!" Ha eljut ide az emberiség, kiköltözök Ellidaey szigetére. Én leszek a Föld boldog embere.

Ez elég szomorú, de hozzátenném, ezek az orvosi statisztikák nem feltétlenül igazak. Honnan tudják pl. hogy az emberek milyen erősek/mennyit bírnak? Ez szimpla hülyeség.
Az meg igen szomorú, hogy a mai világban ennyien depressziósak, és mindenki játsza a szentet, és hogy segít a másikon. Meg a... Nem segít itt senki senkinek. Ugyanúgy bántják egymást az emberek, akár akaratukon kívül is, és ettől lesz az egész világ undorító, rossz hely.
Ezt saját magam is tapasztaltam, az emberek eltaszítják egymást, és bántanak mindenkit. Nem fogadják el aki vagy, és nem tisztelnek semmit/senkit. Nem fogadják el, akit/amit szeretsz, és így szépen el is érik, hogy utáld magad és ne akarj élni. Ez szintén szomorú.
Ennek tetejébe nincs kivel megbeszélned a problémáidat, ha pedig lenne, akkor se értenék meg. Velem pl. ez van. Ami nekem rossz, az másnak semmi, nekem meg az egész világot jelenti, de erre ne térjünk ki.
Ismerek olyan embert, akinek "dipoláris zavara" / visszatérő depressziója van, és ezt a "szerető családjának" és az őt körülvevő "jót akaró embereknek" köszönheti mind. Persze más is hozzájárult ehhez, de a fő ok az emberek voltak. És sem én, sem más nem tud már neki segíteni. Gyógyszerekkel tudja kezelni, de sosem fog elmúlni, és ez szörnyű.
És senki nem tudja mi játszódott le Robin Williams fejében, mikor megölte magát, de szerintem ehhez tényleg semmi köze a nyilvánosságnak, nem is kéne feszegetni.
Egyedül abban lehet reménykedni, hogy az emberek, és a világ változni fog, pozitív irányba, és az emberek befogadják, segítenek a társaikon. Akkor talán nem akarna ennyi ember meghalni. A világban ahol élünk, én azon csodálkozom, hogy van, aki még akar élni. Reménytelen, szörnyű az egész, ahogy van.

Már most is sokan ölik meg maguk. Nagyon sok tini. Sőt most már az is menő ha vagdosod magad. Milyen mélyre süllyedhetünk még?

Tiniként nem beszéltem depresszióról. Akkor csak bánkódtam dolgok miatt. De mindig talpra álltam. Az elmúlt néhány évben azonban egyre gyakrabban jut eszembe az öngyilkosság. Gyáva vagyok megtenni, mert valahogy mindig remélek. Szeretnék hinni abban, hogy minden a helyére kerül és távoznak ezek a gondolatok.

Ez nagyon hasznos cikk. Olvassátok csak nyugodtan végig Sok mindent megtudhatunk ..

én azt mondom,hogy mindenkinem vannak mélypontjai,de szerintem azokból leginkább segítséggel a legtöbben ki is másznak(taapsztalat) aki pedig maga alá fágja a fát az ellein nem lehet semmit tenni

Hát ez nem semmi... Nem hittem volna hogy ennyi ember lesz depis és öngyilkos... De azt nem nagyon értem hogy ha meghal egy sztár, akkor a rajongói miért lesznek öngyilkosok???
Lehet hogy Robin Williams meghalt, de attól még megy tovább a világ!

Szörnyű,hogy ilyen dolgokat ér el a mai társadalom..(Tisztelet a kivételnek!)

szenya, teljes mértékben egyetértek veled, jobban én sem tudtam volna megfogalmazni! 100%-ig igazad van!