A depresszió fő halálokozó lesz a jövőben

ez nagyon szomorú
És nagyon nehéz elkerülni, én nem ismerek olyan embert aki nem volt valamikor depis de szerencsére
el lehet felejteni
én is voltam depis de szerencsére nem volt olyan nagyon sulyos
de igyekszem elkerülni

Ez tényleg nagyon szomorú.
Soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni hogy igazán depressziós legyek és igyekszem hogy a körülöttem élők se legyenek.

Na, ilyenkor jön elő a hit. A nővéremet évekkel ezelőtt váratlanul elhagyta a nagy szerelme - akitől a gyereke is van mellesleg, bár akkor még csak terhes volt. A nővérem teljesen összeroppant, komolyan aggódtunk érte. Mégsem lett öngyilkos. Mert kisgyerekkora óta hisz Istenben, és mivel az öngyilkosság a katolikus vallás szerint bűn, ő ezt nem merte megtenni. Félt Isten haragjától. Na, ugyan én nem vagyok hívő, de abban az időszakban én is végtelenül hálás voltam Istennek, amiért a Földön tartotta a testéverem. Ő egyébként azóta már újra megtalálta magát, van új párja (már férje), akivel közösen nevelik a gyereket, minden OK. Szóval a hited tényleg megmenthet.

Ez nagyon szomorú

Ez egy szörnyű betegség.

Én tartom azt, hogy mindig van megoldás mindenre, és ok, hogy éljek. Az öngyilkosság egy részről önzőség, hiszen másoknak okozunk fájdalmat és a legkönnyebb utat választjuk. Akkor sem lennék képes ilyet tenni, ha magam lennék a világ ellen.

Ezt a cikket rossz volt olvasni. Nem azért, mert rossz, hanem mert a munkám kapcsán gyakran kell forgatnom a helyi anyakönyveket és pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyien követtek el öngyilkosságot. Ez pedig még úgy is megvisel, hogy a legtöbbjüket nem ismertem. Számszerűsítve pedig még rosszabb. Ebből is látszik, hogy kicsit jobban oda kellene figyelnünk egymásra... nem mindig előzhető meg a tragédia akkor sem, de legalább nem menekülnének ennyien a halálba.

'merj élni, meghalni bárki tud!'

Mindenkinek van egy olyan ember az életében,1,akinek és akiért bármit megtenne és aki tudna rajta segíteni. Az embereknek csak túl kellene lépni a büszkeségükön és elfogadni a segítséget. Bár ez már sokszor nem a büszkeségen múlik.

Diary: öröm volt olvasni a kommented.

Elképesztő cikk, köszönöm.
Az én környezetemben van egy személy (az egyik legjobb barátom), aki mániás depresszióra való hajlamot mutat (ez tényleg nem a közönséges hangulatingadozás). Őt elég sokan bántották, azt vágták hozzá, hogy ferde hajlamú (ami szerintem egyáltalán nem lenne baj, nem ez határozza meg az ember személyiségét), és ez neki nagyon fájt. Amikor kitört belőle minden elrejtett fájdalom, sírógörcsöt kapott, és mit csináltak a marhák, akik állítólag a közeli barátai (voltak)? Felvették telefonnal és röhögtek rajta. Én meg nem tudtam odamenni hozzá, mert pont mögöttem voltak azok, akik telefonoztak, és mögöttük volt Ő.
Történjen tinédzserrel vagy felnőttel, komolyan kell venni. Ha az ember nem megfelelő környezetben van, akkor akár még öngyilkosság is lehet a vége.
Lehet ez egy kis hang, egy kis démon, ami arra sarkall, hogy tedd meg, de aki ezt legyőzi, az egy felszabadító ajándékot kap: szabadságot. Néha visszajöhet a kis démon, a hang, de ha nem figyelsz rá, és elnyomod lelkierővel, akkor nem bánthat. Mindenkinek van kis hangja, kis démona. Kiben erősebb, kiben gyengébb. Ezzel szinte mindenkinek meg kell küzdenie. Nem vagy egyedül.
Kicsit klisés lett így, ha belegondolok.

Ez nagyon szomorú...

ez borzalmas

Nekem is volt egy idő, amikor depressziós voltam. Szerintem minden tinédzser életében van egy mély pont, amiből nehéz kimászni, de ez attól függ, hogy ki hogyan éli meg. Van aki (pl. mint én) nagyon mélyre zuhan, de tulajdon képen erről csakis az illető tehet..És persze van a másik csapat, akik nem engedik, hogy néhány érzés, vagy személy felül kerekedjen rajtuk.. Ezen túl kell esni. Az öngyilkosság nem megoldás semmire.. azzal csak a gyengeségünket mutatjuk meg, hiszen elfutunk minden és mindenki elől...

nagyon jó cikk, és ezzel teljesen egyetértek... egy ember sok mindent elkövethet azért mert szomorú. de ilyenkor gondoljatok bele mennyien szeretnek és mennyien megtennének érted mindent. én ezeket az embereket sajnálom, akik ilyenkor az alkoholt- cigit vagy drogot használnak.

Én is majdnem bele estem a depresszióba, egy hülye dolog miatt, de rájöttem, hogy aki miatt bele estem volna, nem érdemli meg, hogy ilyen legyek. Így lábra álltam, és nem gondolok rá.
Eléggé fura, hogy a depresszió a fő halál ok. Robin Williams-t még mindig nem értem, de nem is fogom.

A tinédzsereknél nem depresszió van, hanem pubertás. Még ha hülyén is hangzik, de ez van... Az öngyilkosság pedig csak menekülés, semmi más. Aki nem elég erős, az nem. De az, hogy megölöd magad, semmihez sem vezet, csak megszakad a szíve az embereknek. Egyébként meg az emberek 90% százalékának nincs is igazi problémája, csak valami bebeszélt hülyeség. És ez így van...

már akinek. én az életem során sosem voltam depressziós,remélem nem is leszek. mindig boldog ember vagyok,ha a világ legrondább szavakat mondják rám én akkor sem sértődök meg. talán ez egy jó tulajdonságom

Én eddig egyszer voltam nagyon nagyon depressziós, pedig nagyon fiatal vagyok, még nem lehet büntetni ( szóval 14 éven aluli) és én nem is ettem 5 kilót fogytam és ki száradtam, szóval aki tudja kerülje

Ez elég rossz előrelátás és nincs is messze a 15 év múlva... Eléggé felháborító az a sor, hogy kiüti a rákot, mint fő halál okozót.. azok az emberek és a hozzátartozók bármit megtennének azért, hogy a betegek életben maradjanak, az öngyilkosok pedig eldobják az életüket, furcsa egymás mellett látni ezt a kettőt. Rengeteg negatív gondolatom van az öngyilkosságról, de nem veszem elő, mert nem hiányzik a szent, ilyen-olyan empatikus lelkek esetleges kötekedése.