Like Crazy
Nem tudtam kivárni a megjelenést, már régóta vártam egy ilyen életszagú szerelmes drámára, hasonló témában. Amerikában egymásba szeret 2 ember, egyikük nem amerikai, visszatér hazájába de újra kimenni Amerikába nem tud, mert tovább maradt kint, mint a VISA kártyája engedte volna, így maradt a távkapcsolat és mindig szegény csókának kellett odarepülni a csajhoz. A kitiltás nem tesz jót a kapcsolatnak és a film vége megint egy nagy kérdőjel. Szerintem nem egyértelmű a vége, nem beszélnek benne sokat, inkább az érzelmek kimutatására feküdtek rá illetve a képi megjelenítésre, ami remek megoldás vizuális szempontból is bár az nem mindig tesz pontot az i-re. Ettől függetlenül nekem tetszett és elgondolkodtatott a dolog, pedig ez csak egy film.
Felicity neve számomra újdonság, láttam már egy két sorozatban de filmben még nem. Ért a munkájához de többet kell bizonyítania ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondhassam, ez igen. Anton Yelchin bizonyított, végre megmutatta, hogy több annál, mint aminek be akarják sorolni. Nem is hiszem el, hogy ennek az embernek nem jut projekt (még ehhez hasonló sem) és Star Trek meg hasonló szerepekkel szúrják ki a szemét (a Star Trek jó de valamiért már nem az igazi). Ez a műfaj jobban áll neki, mint a blockbuster stílus. A Fright Night-ban nem nyűgözött le, ahogyan a Star Trek-ben sem, itt igen. Nagyon okosan bánik az arcával, amúgyis fura fejecskéje van szegénynek, de sokkal többet el tud mondani egy szemöldök felemeléssel, mint egy átlagos színész a monológjával. Az arcjátéka eszméletlen, persze lehet még hová fejlődni de már ez is óriási teljesítmény, remek színész.
10/10, mert minden jó volt benne, és sajnos csak másfél óra, de gyorsan pörögnek az események, elég a fent említett időtartam.