Kék Bálna – Mi is ez a jelenség? (18+)

Mivel megnyilvánulásaik azt mutatták, kissé el vannak tévedve és lazán megkérdőjelezték a szóban forgó mélypontok helytállóságát, nem tűnt úgy, mintha jártak volna valaha ilyesmi jelenségek közelében. De épp azért nem állítottam, hogy nem, mert lehet, magukat is annyira könnyen becsmérlik, mint a kapcsolódó fiatalokat.

Ne haragudj, de miért lenne minden szavunk betanult, komolytalan maszlag? Azért, mert többen vannak hasonló véleményen, nem lesz belőle egyből olyan szempont, amit a társadalom megkövetel, sőt. Egyszerűen csak fel lett ismerve, mekkora veszélyt rejtegetnek a lelki és mentális gondok. Akkor is, ha te ezt nem fogadod el. Egyébként minden vélemény egyedi a maga módján, és nem az tesz jogossá egy gondolatot, hogy szembemegy valamivel, ebben az esetben az általatok hangoztatott erkölcsi normákkal. (?)

na és ez már tényleg az utolsó kommented volt, vagy akarsz még szemellenzős lovakkal vitatkozni?

Jézusom emberek.... nem olvastam végig az összes kommentet, de most komolyan: gyerekek halnak meg emiatt, ti meg itt veszekedtek ezen. Szánalmas!

Az a helyzet, hogy ehhez a témához nem vagy elég érett lelkileg, és erre most döbbentem rá. Eddig azt hittem, hogy a saját butaságodat hajtogatod folyamatosan, ám ez a kommented teljes mértékben meggyőzött arról, hogy nagyon tapasztalatlan vagy, emiatt gondolod azt, amit. Nyilván, ha nap mint nap szembetalálkoznál családi tragédiákkal, szenvedéssel és magával a halállal, a véleményed 180 fokos fordulatot venne. Nekem volt már részem olyanban sajnos - nem egyszer -, hogy a gyerek keringése összeesett és a kezeim között haldoklott. Egyszerűen annyira gyerek a lelked, hogy képtelen vagy felfogni ezen dolgoknak a súlyát. Valaki fizikailag haldoklik, és van, aki lelkileg. Amit mondunk, az nem egy betanult maszlag, hanem a kőkemény valóság. Hiába írnék litániát a másfél hónapja történt újraélesztésről, amiben nyakig benne voltam, nem értenéd meg, mert nem voltál ott, nem élted át azt a lelkifájdalmat, amiben akkor részem volt. És ez nem is baj. Nem is kell mindenkinek tudnia, hogy milyen érzés ez, de azt vedd figyelembe, hogy vannak dolgok, amelyek egy kis odafigyeléssel megakadályozhatóak lennének. Ha figyelünk a másikra, időben felismerjük az önbántalmazásba menő depressziót, és segítőkezet nyújtunk, az illetőt kihúzhatjuk a halál torkából. Több ilyen fiatalnak is nyújtottam segítőkezet krízis helyzetekben, amit te nagy eséllyel nem mondhatsz el magadról. Nekem jó érzés tudni azt, hogy egy szimpla beszélgetéssel, néhány jó tanáccsal, jó hallgatósággal valakinek az életét megmentettem. Nem lenne szép dolog ez, ahelyett, hogy keresztül gyalogolnál az ilyen megsebzett lelkeken? Szeretném betudni a véleményedet az éretlen, tapasztalatlan gyermeteg gondolkodásodnak, aki nem tapasztalta meg az élet negatív oldalát, emiatt látsz mindent ennyire feketén-fehéren. Lapozz vissza 15-20 év múlva ebbe a topikba vagy mentsd el a hozzászólásaidat, és rá fogsz döbbenni, hogy nem vagy még eléggé felnőtt ehhez a témához. Ez pedig még hiteltelenebbé tesz téged, amivel nevetség tárgyává teszed saját magadat.

Az a helyzet, hogy még nem sikerült végigolvasnom az összes kommentet A-tól Z-ig, körülbelül a hatodik oldal felénél járok, a többit csak felületesen futottam át, de egyszerűen nem veszi be a gyomrom a látottakat. Az az igazság, hogy napok óta látom, hogy megy a vita és sokat gondolkodtam azon, hogy elrejtsem-e az offolást, vagy sem.
Végül nem rejtettem el, és csak egy célból: remélem, akik azt a rengeteg szörnyűséget írták az emberi együttérzés küszöbének érintésének köszönőviszonyával sem találkozva, egy nap, miután felnőttek, majd elgondolkodnak és elszégyellik magukat. Nem, nem fogok személyeskedni, de azért érdekes látni, hogy ismét beigazolódik, hogy mindenki saját magából indul ki: lásd egymásra uszítás. (mégis megjegyezném, hogy akik írják, hogy ugyanazt a szöveget fújják, azok írják csak ugyanazt, talán azért, mert fogalmuk sincs a dolgokról és nem érdekli őket annyira, hogy utánaolvassanak vagy befogadjanak bármit)
Én nem fogok fröcsögni, sem senki megidézgetni, egy pár dolgot szeretnék tisztázni, amik egyébként is megfogalmazódtak velem a téma kapcsán. Nem várom, hogy ez megváltoztassa bárki véleményét, de 1) jól esik kiírni magamból, 2) szeretnék egy más szöget mutatni. Mint már előttem is említették, egy vitának arról kellene szólnia, hogy a két fél meghallgatja és értelmezi a másikat. (Egyébként abszurd ide a vita szó. Miről is vitatkozunk? Hogy, aki öngyilkos, az megérdemli a halált??? Ha a világ fekete-fehér lenne, sosem látnánk a színeket...).
Néha egyébként elgondolkodom, hogy milyen világban élünk. Igen, szerintem is szörnyű az öngyilkosság, főleg, ha valaki úgy érzi, nincs más neki hátra. Azonban törődünk eléggé, hogy megnézzük, miért érzett így? Törődtünk annyira, ha a környezetünkben ér minket ilyen csapás, hogy tegyünk ellene? Tudtunk volna jobbat tenni? Az emberek milyen céllal születnek le? Valakinek a vérében van az orvosi, valaki született művész, valaki pedig tényleg arra született le, hogy elvegye a saját életét? Hol romlott el? Nem akarok mélyebben belemenni a plátói kérdésekbe, de a mai világot élve egyre jobban eltöprengek azon, hol tértünk le az útról, merre tartunk?

A témához hozzászólva:
– A játék a 12-20 év körüli generációt érinti a statisztikák szerint. Igen, egy 20 évesnek lehetne több esze. Én most 20 éves vagyok, és tudjátok mit, 15 évesen azt hittem mindent fogok tudni az életemről, azonban most még bizonytalanabbnak érzem magam, és kívánom, bár ismét 15 lehetnék néha. Aki a hozzászólok között 20 és mindent tud, amit tudni akart, remélem tudja, mennyire szerencsés és ezt a tudását jóra és segítő szándékkal használja fel, hiszen ez tényleg egy áldás.. Évekig megmondták, hogy gondolkozzunk, hogy öltözzünk, mit, mikor csináljunk, aztán hirtelen kikerülsz a buborékból, és meg kell hoznod életed legbefolyásolóbb döntéseit. Még félig gyerek vagy, félig felnőtt. Lehet, valaki 20 éves kora előtt nőtt fel, mert arra vitte az élet. Tisztelet nekik! Egy átlagos tini / fiatal felnőtt ilyenkor kezd önállóan gondolkodni. Ki mondta, hogy az átmeneti állapot könnyű? Melyik bolygón? Tudjátok mit, szerintem a 20 az egyik legbefolyásolhatóbb, legsebezhetőbb kor, azonban hinnünk kell abban, hogy minden kialakul és mindenkinek van egy ún. útja, amiért valakinek keményebben, valakinek kevésbé kell megdolgoznia. Aki ismer, az tudja, hogy milyen céltudatos vagyok, most is sínen vannak a terveim, és akkor mi van. Nem lehetek bizonytalan? És mi van azokkal, akik nem ilyen önállóak? Megérdemlik a halált? A 15 évesekről ne is beszéljünk... Valakinek több esze van, valaki befolyásolhatóbb. Nem mindenki rendelkezik ugyanazokkal a rezgésekkel, és nem élsz ott velük. Nem tudod, min mennek keresztül. Valaki írta, hogy a sok elkényeztetett gyerek öli meg magát. ???? micsoda? Ne haragudjatok, én még nem hallottam arról, hogy bárki milliomos gyereke csak úgy viccből „öngyi” lett volna. Mert unatkozik. De menjünk már bele ebbe mélyebben, mert nem értem. És, mi van, ha van pénzük annak a szülőknek, akinek a gyereke elvette az életét? A pénz miatt minden hepi? Nem lehetnek gondjaik? Nem érezheti magát rosszul? Nem lehetnek betegek? Ha hiszitek, ha nem, a mentális betegség ugyanolyan betegség, mint a fizikai. Kihatással van az egész szervezetedre, a gondolkozásodra, a kisugárzásodra, mindenre. Miért gondolják azt a rosszabb vagy átlagosabb körülmények között élők, hogy akiknek van pénze, az egyelő a boldogsággal és ott nincs semmi rossz, semmi gonosz, semmi sebezhetőség, semmi fájdalom? Milyen kifordított világot láttok ott? Nekem ez elég szűk látókörre vall, ha őszinte akarok lenni.

– De most egyáltalán miért is csinálunk a mentális betegségből pénz kérdést? Hogy lehet valaki ennyire ön-orientált, hogy egyszerűen képtelen más életébe belelátni? Ennyire irigyek vagytok? Nem kapok szikrát.

– Az meg, hogy kiadja a címét, telefonszámát, és megérdemli a halált. Hát, egyre elképedtebb vagyok gépelés közben. Tessék, itt egy buksi-simi, mert te „okosabb” voltál. És, az öregekkel mi van? Akiket átvernek? Aki akár a saját nagyszülőd is lehet? Egyáltalán ki beszélt amúgy arról, hogy ezek az áldozatot, résztvevők, kiadták bármilyen adatukat? A cikkben emlékeim szerint, de ha nem, akkor elnézést, fel van tüntetve, hogy kb. másodpercek alatt lenyomozzák az IP-címűket és az alapján megvannak. Képzeljétek, én is látom a ti IP-teket, mint moderátor, szóval nem kell ehhez az FBI tagjának lenni. Facebookon is körülbelül három perc alatt le lehet keresni, ki, honnan ír. Igen, nem mindenkinek van olyan lehetősége, hogy a rendőrséghez forduljon. Igen, nem mindenkire figyelnek annyira a szülei, hogy hozzájuk fordulhasson. Buksi simi, hogy TE nem vagy ilyen helyzetben! Igen, valaki bestresszel és nem lát más kiutat, csak azt, ha végig viszi. Lehet valaki kíváncsi volt, csak azért kezdte el. Ti végigjátszottátok? Tudjátok, mi van ott? És most komolyan arról „„„vitatkozunk””””, hogy az áldozatot hibája-e, nem azoké a beteg embereké, akik kitalálták, hogy más hiányosságait erre használják fel? Földrengető felfedezés: léteznek befolyásolható emberek. Másik hírünk: a fű zöld!!!

– Egyáltalán, nem olvasátok, hogy orosz „találmány”? Ti tudjátok, milyen helyzet van most Oroszországban és Ukrajnában vagy a háborús területeken? Veletek egykorú fiatalokat ragadnak el katonaságba. Aki túléli, egy életre megsérült (érdemes rákeresni az ukrán srácra, aki beszélni sem tud a látottak után, bár az olvasottak alapján szerintem nem éri el az ingerküszöbötöket), aki nem, az meg értelmetlenül halt meg. Ez most nagyon lehámozva. Mi lenne, ha kihúznátok a seggetekből a fejeteket és tájékozódnátok? Igen, nem vagy színes bőrű, így téged nem érint a rasszizmus. Igen, nem élsz háborús területen, nem érdekel, min megy keresztül ilyenkor nemcsak egy fejlődő, de egy fejlett lélek. Hadd jegyezzem itt meg, hogy az egyik barátnőm háborús területről költözött haza, Magyarországra, minden nap bombáztak a feje felett, és most már bármit átalszik. És igen, mikor ott élt, minden nap gondolkozott, hogy vagy leugrik a hídról vagy bármikor szétlőhetik. Akár az utcán. Wow, megérdemli a halált, azt mondjátok? Mert megfordult a fejében az öngyilkosság? Ha megtette volna, akkor az ő hibája, amit ti nem értetek meg? Ő erős volt, más nem volt olyan erős. És ez csak egy példa! Igen, titeket nem érint a családon belüli erőszak (BÁRMILYEN formája), akkor nem létezik fejlődési és mentális sérelem? Nem éltek szegénységben, nem tudjátok mit jelent a kilátástalanság. Nem vagytok a világ urai, nem tudjátok milyen kiégni. Ha már ennyire ignoráltak vagytok a világra, legalább maradnátok csöndben!
– Amúgy nem olvastátok, hogy a „játék”??? előtt tesztet kell kitölteni, mennyire vagy befolyásolható? Örülök, hogy a ti elmétekben nincs semmilyen ilyen szakadék, azonkívül, hogy annyira szűken és fekete-fehéren látjátok és nézitek a világot, hogy elgondolkozom, besüt-e a fény egyáltalán reggelente a fejetekbe...

– És itt jön a személyes rész. Ne pszichológus, nem orvos, nem tanár, nem tankkönyv véleménye. Nem szeretnék a témáról sokat írni, mert igen, rosszul érzem magam, hogy szorongok, de egy kicsit igen, hátha páran elgondolkodnak – pedig tudom, hogy a saját helyzetem semmi ahhoz képest, amin átmegy sok ember. Mielőtt átkerültem a gimnáziumba, ahol érettségiztem és ami fantasztikus volt, szekáltak a suliban. Tudjátok mit, semmilyen oka nem volt, csak úgy, mert úgy gondolták vicces. Nem is tudtam, hogy megvisel, nem tudtam, hogy depressziós vagyok nagyon sokáig, és, bár mindenki olyan családi környezetből származna mint én. Mindenki más látta a szeretteim közül, hogy változtam, csak én nem, mert nem egyik-napról a másikra alakul ez ki. Mire "hivatalosan" is depressziós leszel, addigra az az állapot természetes, az vagy te. Na most akkor mi van? Próbáljon bárki beszólni a hátteremre, mert nincs miért. Egyke vagyok, és nekem vannak a világ legtámogatóbb szüleim. Látták, hogy gond van, de nem tudtak segíteni, pedig mindent megtettek, mert nem láttam be, hogy baj van. Nem vagyok befolyásolható, csak érzékenyebb. Most akkor én is megérdemeltem, hogy elveszettnek éreztem magam 14-16 évesen? Holott én egy erősebb, vezető jellem vagyok. Ilyenkor csak magadon tudsz segíteni, egyfelől igaz, egyfelől nem. Neked kell akarnod, hogy jobban legyél. Te döntöd el, beszélsz e, te döntöd el, jobban leszel e, de segít, ha tudod, hogy van kiért, van, akit érdekel... Nekem segített. Minden rendben van ma már – és ezért nagyon hálás vagyok! – az életemmel, senki nem szakál, szuper barátaim vannak, úton van minden, de pont ma írtam le hónapok után a legjobb barátnőmnek, hogy mennyire félek a jövőmtől és alig tudok éjszaka aludni. Mindjárt én kérek bocsánatot, mert szorongok és nem tudok ellene mit tenni, azonkívül, hogy próbálok jobban lenni. Mikor fiatal vagy, előfordul, hogy mindent görcsösen egyszerre akarsz és kételkedsz önmagadban. A türelem és a tiszta, nem megjátszott önbizalom egy olyan dolog, ami fokozatosan alakul ki, legalábbis nálam biztosan.
Visszatérve: hiába van sok gyereknek ott a szülője, ha úgy érzik, nem veszik észre őket... – mint írtam, a depresszió kihatással van a gondolataidra (vagy lehet a barátaid is egy példa, de van, akinek nincs barátja a gimiben, wow, másik hírünk, hogy az ég kék..). Létezik olyan, hogy negatív gondolkodás, létezik olyan, hogy bebeszéled magadnak, hogy senkit nem érdekelsz. Igen, valaki erős, igen, valakinek jobbak a körülényei, igen, valaki mögött állnak, de van olyan, aki mögött nem. Igen, buhu, piszkálódnak, akkor mi van. Örülök, hogy ti ennyire elégedettek vagytok magatokkal, van, aki nem, van, aki fogékonyabb a világra és van, akinek lentebb van az érzelmi küszöbe a behatásokra... Más emberek vagyunk. Más a gondolkodásunk. Más a lelkünk. Valaki kibírja, valakinek pedig miért nem vette észre legalább egy valaki a segélykiáltását? Nem lesz senki egyik napról másikra öngyilkos, én nem tudom, mit hisztek. Ti mindent megtesztek a környezetetekért? Ez vonatkozik mindenkire. Honnan tudjátok, hogy most nem olvassa valaki egy rosszabb időszakában ezt a sok fröcsögést és ignorenciát? Én azt gondolom, mindenki okkal születik le a földre, és, ha valaki belül jó ember, akkor az a külsején is megmutatkozik.. Nem veszitek észre, hogy egy háború nem volt méreggel, dühből megnyerve? Attól érzitek jobban magatokat, hogy leírtátok, megérdemli, hogy meghalt?!! Milyen emberek vagytok ti? Zéró belátásotok van az életükbe. Az érzelmeikbe. Nem laktok ott, nem vagytok a bőrükben! Van egy hírem: nem tudtok ám mindent a barátaitokról sem. Miről is beszélünk? Miről vitatkozunk most? Itt ülök hajnali fél háromkor és bár nem vagyok ignoráns a világra, még mindig meglep, hogy van ilyen és még mennyi ilyen! Áruljátok már el, miről akartok meggyőzni?
Nem tudjátok, milyen érzés mindent szürkének látni, pánikrohamokat leküzdeni, elüldözni a negatív gondolatokat, és! kívánom, hogy sose tapasztaljátok meg. Valaki együtt érez a másikkal tapasztalat nélkül, más pedig bár csak ne ettől érezné jobban magát. Annyit kívánok, hogy kicsit nyissátok fel a szemeteket a világra és szeressetek jobban.
Aki pedig rosszul érzi magát: senki nem érdemli meg a halált és mindenki okkal született le a világra. Az én üzenetablakom mindig nyitvaáll és mindig nyitva fog állni. Menjetek ki, szerezzetek barátokat (bár sok negatívja van a szociális médiának, az egyik pozitív oldala még is az, hogy kapcsolatokat lehet szerezni. Használjátok okosan és gondoljátok meg, milyen nyomot hagytok magatok után).
Tényleg sok mindent írhatnék, de úgy érzem, felesleges. Az ilyen emberek csak sajnálatra méltóak, és csak remélhetjük, hogy egy nap jobbak lesznek, felnőnek agyilag és érzelmileg is, és nem tesznek még nagyobb kárt ebben a vérző nemzedékben.

Kommentek megérnek egy misét...

Már a Starity is erről szól? Komolyan suliban is mindenki azzal menőzik, hogy ő bizony már a második napnál jár. Aha, persze. Ez az egész "játék" úgy ahogy van nevetséges. Aki komolyan öngyilkos akar lenni, mert valóban depressziós, az csendben, a világtól elkülönülve teszi meg. Aki azonban mégis kipróbálja a Kék Bálnát, az csakis azért teszi, mert 1) menőzni akar vele (ezt azokra értem, akik szétkürtölik), aztán az első komolyabb feladatnál megriad, és úgysem csinálja végig, mert eleve nem is akarta 2) mert egyedül nem meri megtenni, és itt úgymond "figyelnek rá", azonban ő is megijed, a fenyegetések végett azonban (lehet) megteszi.