Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Arthur Christmas (2011)
Nem igazán most kellett volna megnézni, mert eléggé karácsonyi hangulatom lett tőle, de mindegy. Olyan egyszer, kétszer nézhető animációs film, de szerintem aranyos volt; nekem speciel nagyon tetszett.
10/8

Az Utolsó Műszak * End Of Watch /2012/

Hol is kezdjem?!
Egyszerűen imádtam, a legelső perctől a legutolsó pillanatig
Nem azt mondom, hogy nem volt olyan rész ami nélkül jobb lett volna, de az a két jelenet igazán nem rontott sokat rajta
A leges legvége viszont eszméletlen volt Az ahogyan a legnagyobb mélypontból visszahozták az embert, és tényleg úgy, hogy előtte sírtál, majd utána tényleg nevetve hagytad el a mozit, ez nagyon bejött
A kameramozgás egyáltalán nem volt zavaró, sőt, nekem nagyon tetszett ez a megoldás
Szereplők:
Michael Peña: A forgatási képeken, illetve egyéb videókon annyira nem voltam elragadtatva tőle, olyan semleges volt a számomra. A filmben viszont nagyon megkedveltem, remekül alakított A karakterének egyes megnyilvánulásaival nem mindig értettem egyet, de lényegében ő is szép színfoltot vitt az alkotásba
Jake Gyllenhaal: Huh, hát őt nehéz lesz körülírni Mondjuk úgy, hogy megtette a hatását az a fél év amit a Los Angeles-i rendőrökkel töltött el Egyébként ez is dicséretes a munkájában, más csak eljátszotta volna, de ő fél éven át minden hetet rendőrök mellett töltött csakhogy még hitelesebb legyen, és igen, elérte a kívánt hatást Nagyon jól játszott, imádtam minden egyes mozdulatát

Egy valami viszont eléggé rontotta az összehatást: a csúnya beszéd Mondjuk én és drága barátném (SmileyZ) rendesen szétröhögtük magunkat, mert konkrétan volt 10 jelenet ahol a párbeszédben minden harmadik szó az volt, hogy f*ck Tudom én, hogy gettó szlengben vagyunk, de na
Nem igazán tudok mást mondani rá, imádtam Úgy jöttem ki a moziból, hogy vissza akarok menni megnézni
A legjobb zsarus film amit eddigi életemben láttam

Egyértelmű: 10*10

Bájos törtető
szeretném tisztázni, hogy az ok ami miatt ezen film mellet kikötöttem az egedül Sasha Pieterse jelenléte miatt volt. Később persze kiderült,hogy Sasha-nak volt a legkevesebb szerepe a filmben, és ami volt, annak a felében is csupán kirakati baba volt, mint a fiú főszereplő álmainak netovábbja, persze csak kezdetben.
Magáról a filmről csak annyit, hogy természetesen nem számítottam sokra, mivel Disney csatornás fimről beszélünk. Aztán jött a meglepetés. A legelején nem a szokásos nyomi és "hercegnő" felállást kaptuk, ahol a lúzer gyerek a suli legnépszerűbb csajába szerelmes, aztán stb. stb. (gondolom mindenki ismeri ezt a storyt). Szóval az elején még kifejezetten tetszett, legalábbis dízni szinttel mérve... Aztán szépen lassan átment olyan nyálasba, hogy azt hittem lehányom a billentyűzetet magam előtt. Az utolsó 20-30 perc úgy csöpögött, mint egy fagylalttorta 40 fokban. Annyira lehúzta az egész filmet, hogy az amúgy elmegy kategóriás egyszer nézhető kis filmet már a fejemet mindjárt a billentyűzetbe verem típusúvá változtatta.
Értékelés: 10/5 (de csak mert az első fele, még nem olyan nagy klisé.)
NEM AJÁNLOM jó szívvel senkinek, csak a mazochista hajlamokkal rendelkezőknek.

Harry Potter és a Főnix Rendje

A filmet már láttam, de komolyan nem emlékeztem a film java részére, ezért ragadtam ott előtte. Maga a HP őrület engem nem kapott el annyira, mint mondjuk a Twilight, de azért egynek elmegy. Habár be kell vallanom rengeteg karakteren kellett gondolkodnom. De végül beazonosítottam mindenkit.

10/8

Kislány a küszöbön

Egynek elment így hétfő késő délután.

Értékelés: 10/8

Két film, két különböző műfaj. Ne tessék ijedezni, viszont a spoileres címkét tessenek figyelembe venni. Köszöntem


Silent Hill 2: Kinyilatkoztatás
Azon kényes ízlésű emberek közé tartozom, akik sikítófrászt kapnak a videojáték-adaptációktól: no nem azért, mert keményvonalas sznob vagyok, hanem mert ismerem az ihletet adó játékokat – sajnos. Sajnos, mert az amúgy közepes minőségű, fogyasztható filmek tüzelőanyaggá degradálódnak a szememben, közben meg kaparom a karfát, hogy hogy a csudába lehet egy fájintos történetből hatásvadász jelenetekből és klisékből felépülő celluloidszörnyet csinálni. A Silent Hill a ritka kivételek egyike volt, és még többszöri megtekintés után se kerestem az érfelvágásra tökéletes eszközt – tetszett, nem tagadom. A második rész viszont annál kevésbé.

Hadd szögezzem le a félreértések elkerülése végett, hogy nem úgy ültem le a filmhez, hogy na most egy szívfacsaró drámát szeretnék látni, Oscar-gyanús alakításokkal – akkor is elégedett vigyorral távoztam volna a moziból, ha az első rész szintjét hozza. Nem jött össze. A forgatókönyv több sebből vérzik, kezdve a a film eleji átkötéssel, a két film összefonása erőltetett. A történet (vagy valami ahhoz hasonló) szintén gyengus, legalábbis némely szereplő szándéka nem volt tiszta számomra (tudom, ne úgy menjek moziba, hogy előtte bepálinkázok ), a drámai csattanók meg nem csattanak akkorát, mint kellene ( pl. amikor Vincent bevallja, hogy miért is tart Heatherrel), a feszültség szintje meg kb. a nulla felé konvergál, ami valljuk be, egy horrornál nem előny. A színészeket csak szánni tudom, egyesek úgy kóvályognak a díszletek között, mint afféle modern bolygó hollandi. Carrie-Anne Moss gonosz némberjétől nem tudtam rettegni, szegény Sean Bean is próbálta menteni a menthetőt (a karakterében lévő pozitívumok nem a szkriptnek köszönhetőek), Malcolm McDowellt meg legszívesebben megkérdeztem volna, hogy ugyanmá’ mennyit kapott ezért a szerepért. A Heathert játszó Adelaide Clemens felér egy pozitív csalódással, Kit Harington úgyszintén. Utóbbi esetében kis híján lefejeltem a monitort, mikor megtudtam, hogy Vincent reverendás karakteréből egy középiskolást faragnak. Mi tagadás, lelki szemeim előtt afféle rémképként jelent meg Harington, amint a Transformers-filmekből ismert Sam Witwicky-hez hasonlóan irritáló hangon sipákoló és óbégató tinédzserként menekül az életére törő lények elől... gyáááh, rémálmomban se jöjjön elő. De jó, hogy ez nem történt meg, sőt, elég vastag bőr van a képemen ahhoz, hogy kijelentsem, hogy a fiatalember tudta a legtöbbet kihozni reménytelen helyzetéből (értsd a szegényesen megírt karakteréből).

Összefoglalva, a Silent Hill 2 nyugodt szívvel csatlakozhat a kihagyott ziccerek táborához. Nem tudom, hogy lesz-e folytatás, vagy sem, de ha igen, akkor vagyok olyan naiv, hogy reménykedek abban, hogy a szado-mazo jelenetek és a ködös város mellett kapunk egy jobb forgatókönyvet és egy határozottabb színészvezetést. Előre is köszi

10/6 (mert jókedvem van, és mert nem volt szinkronizálva. Hallelujah )

Shame
Michael Fassbender öl, butít, és nyomorba dönt – utóbbit nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is teszi, velünk, nézőkkel. Ráadásul csak akkor vesszük észre, hogy afféle Dugovics Titusz módjára rántott minket magával, mikor próbáljuk magunkat összekapirgálni a film vége után. Jobb esetben megússzuk egy pityergéssel, rosszabb esetben meg úgy ülünk a filmvászon/monitor előtt, mint akin lobotómiát hajtottak volna végre. Bátran lehet mosolyogni eme sorok olvasása közben, de ha valaki alapból érzékenyebben reagál egy filmre, az tudja, hogy milyen érzés megsemmisülten bambulni még akkor is, mikor már a stáblista is legördült. És mi váltja ki ezt a nem túl kellemes érzést? Jelen esetben Brandon Sullivan portréja. Főhősünk (már ha egyáltalán lehet hősnek nevezni) úgy váltogatja partnereit, mint más az alsóneműjét, sőt, ha valakire, őrá nagyon is illik az a rosszmájú mondás, hogy a sültkrumplit is magáévá tenné, ha mozogna. Igen ám, csakhogy az ő esetében nincs különbség a pap, a papné, és a riadt tekintetű ministránsfiú között, a nem tényleg nem számít, csak legyen kin levezetni a feszültséget; a szeretkezés számára nem több, mint egy olyan testi szükséglet kielégítése, ami mentes az örömmámortól, és csak ürességet hagy maga után. Egy másik híres New Yorki dzsungelharcoshoz, Patrick Bateman-hez hasonlóan Brandonnak is megadatott a fényes karrier és az ezzel járó fényűző élet, cserébe viszont afféle lelki koldusként kódoroghat egy olyan, érzelmileg sivár világban, ahonnan nehéz kiszabadulni, segítség nélkül meg pláne. Brandon esetében húga jelenti a „megmentést” – pontosabban csak jelenthetné, mert a bátyus legszívesebben kipenderítené Sissyt az otthonából, ugyanis fél attól, hogy tükör elé állítják, hogy szembesítik azzal, hogy az élete mindennek nevezhető, csak normálisnak nem. Hiába tudja, hogy amit csinál, az nem jó, a szokások rabjává vált, úgy véli, számára már nincs kiút, ha meg mégis keresné, csak zárt ajtókat találna.

Michael Fassbender öl, butít, és nyomorba dönt – utóbbi érdekében olyan testi-lelki lemeztelenítéshez folyamodik, hogy még a magát toleránsnak valló néző is zavarba jön. Zavarba jön, mert magára ismer, felfedezi magában a felelősségvállalástól és a kapcsolatoktól menekülő embert, aki nem akarja, hogy ráébresszék, hogy valamit nagyon nem jól csinál, hogy emlékeztessék arra, hogy az élete bizonyos szempontból egy nagybetűs kudarc. Talán ezért nem botránkozunk meg Brandon karakterén (pedig lenne miért...), mert messziről szaglik róla, hogy egy beteg emberrel van dolgunk, aki szenved. Aki hiába próbál arcot társítani az eszközhöz, a kísérlet csúfos kudarcba fullad, a tiszta élvezethez szokott elme képtelen feldolgozni az idegen élményt és csődöt mond: szégyen. Az utolsó éjszaka eseményei sugallják, hogy innen nincs kiút, a tudat képtelen kontrollálni az elhatalmasodott függőséget. A kényszerből cselekedő test hullámzása az arcra vetülve nem az élvezetről árulkodik. Elgyötört, fájdalmas arc, tekintet belülről a feneketlen mélyből, a segélykiáltás pedig elenyészik két felszínes aktus között: szégyen. És hiába bukkan fel az utolsó esély (a hugica merész húzása), ami helyrebillentheti hősünk testközpontú gondolkodását, a vége messziről sem happy end: egy vonzó láb, egy telt ajak és egy arc nélküli tekintet képes elhalványítani mindent. Üresség. Marad minden a régiben, a néző meg csóválhatja a fejét hevesen, mert az alapból bukott hős végleg elkárhozatott. A szereplő és a film viszont nem ítélhető el, annál inkább a társadalom, amely ilyen érzelmileg megnyomorított embereket képes szülni. Köszönjük szépen, 21. század, majd sírjon vissza az téged, akinek két anyja van.

10/10

J. Edgar - 6,5/10

Végig azon gondolkodtam, Eastwood hogy tudott annyire vontatott, lapos életrajzi filmet készíteni egy meglehetősen ellentmondásos, meghatározó amerikai figuráról, aki állítólag homoszexuális volt, és részese volt az államok legizgalmasabb korszakainak, beleértve Al Capone működését vagy éppen a Kennedy-merényletet. Mégis elég sokat fészkelődtem a több, mint két órás film alatt, amiért valószínűleg a forgatókönyvet (is) kell hibáztatni, bár nem kérdés, hogy ez igazából egyszemélyes shownak készült, nem egy pörgős történelmi filmnek.
DiCaprio remek, ha túltesszük magunkat az idős Hoover zavaró maszkján és "dicapriós" hangján (hiába, ő nagyon tehetséges, de nem tartom karakterszínésznek), pont emiatt a fiatal éveit bemutató részekben erősebbnek éreztem a játékát. Meglepetésemre Armie Hammer egészen kiváló volt, különösen az időskori szerepében - a még rosszabb maszk ellenére is. Igazából a színészekre nem lehet panasz, mindenki hozta az elvárhatót, beleértve Judi Dench és Naomi Watts alakítását is.
Összességében nézhető film, valamennyire betekintést nyerhetünk az FBI korai ténykedésébe, de nem hiszem, hogy újra fogom nézni. Annyira nem csodálkozom, hogy az Akadémia nem harapott rá a filmre "Oscar bait" jellege ellenére sem.

Cockneys vs Zombies (2012) 10/2

Szögezzük le azt, hogy ez egy amolyan egyszer nézős film kategória, de még annak is a legeslegalja. Jesus, hogy bírtak egy ilyen rossz filmet gyártani?
SPOILEREK fordulnak elő néhol, tehát VIGYÁZAT!

Kezdjük azzal, hogy mi ez a szemét az elején, hogy egy építkezésen két csávó lemegy egy állítólagos ősi római kriptába, ahol a csontvázak ÉLETRE kelnek és letámadják őket. Az hogy lehetséges, hogy eddig azok a nyamvadt Samuk nem tértek magukhoz? Meg úgy őszintén: csontvázak terjesztik a vírust? Jézusom. Ja, és semmilyen magyarázatot nem kapunk arra, hogy ezek [mármint a csontvázak] mégis hogy a búsba hordozták magukban azt a vírust? Nem hinném, hogy azalatt a mit tudom én hány év alatt megfertőződtek…
Akkor van az két srác, akikről meg nem mondtam volna, hogy tesók. [Viszooont az apjuk az egyik Band Of Brothers-es színész volt, tehát igen meglepődtem, amikor megláttam.] Azoknak a teljesítménye se eget rengető, sőt, inkább süllyesztős téma. Viszont, azt a fejelős, teljesen golyós néger f*szit imádtam. Az behorpasztotta a kocsit a fejével! Azt a rohadt, ilyet se látok mindennap. De ennél a csávónál is volt egy WTF moment: az egyik zombi megharapta és pont úgy lőtte le, hogy annak a feje lerepült, DE az álkapcsa benne maradt a húsában. De azt az idiótát nem zavarta, hogy ott lóg a karján egy állkapocs, ááá, miért is zavarta volna…egy kicsit rohangált vele utána meg valahogy leszedte magáról, de akkor is…ez eléggé hülye dolog volt. Az idős emberkék alakítása se hatott meg igazán, viszont a tolókocsis öregnek is voltak ám érdekes beszólásai, amit valljunk be, azért lehet valamennyire értékelni. Ja, ne hagyjuk ki azt a kis hp csajt, aki játssza a nagyokost, miközben a nézőt annyira idegesíti, hogy az legszívesebben lelőné egy shoutgunnal. Szóval az a csajszi annyira de annyira intelligens ember, hogy rögtön elmagyarázta a szegény kis tudatlan rokonainak, hogy azok a mászkáló izék, amik csak úgy brahiból letépik a fél arcodat, azok ZOMBIK. Aki mond nekem egy olyan zombis filmet, ami nem vígjáték volt és a szereplők kitalálták, hogy azok az izék zombik, az kap tőlem egy bazi nagy Milka csokit.
Volt benne 5-6 poén, de nem röhögtem rajtuk, olyan semmilyenek voltak. Ha egy nap nem hallom ezeket a poénokat vagy 20-szor, akkor egyszer se.
Összefoglalva a színészek alakítása nem egy eget rengető valami; felejtős sztori, a kamera állások olyan semlegesek voltak számomra, mert semmilyen plusz dolgot nem vittek bele, a szövegkörnyezet nem éppen lett eltalálva mert a temérdek káromkodáson kívül alig nyögnek ki pár értelmes mondatot. A sztori olyan unalmas, csak annyi a lényeg, hogy két srác a haverjaival és az egyik rokonával bankot raboltak, mert meg akarták menteni nagyapjuk idősek otthonát, de persze beüt a csúnya zombi-apokalipszis és ezután megpróbálják megmenteni a nagypapit és a társait. Még az se menti meg a helyzetet, hogy az imádott országomban, Angliában játszódik. Viszont, hogy csak ne rosszat írjak: az tetszett, hogy a szokásostól eltérően a zombik walkerek voltak. Már egy kicsit unalmas volt a sok futó zombi, de végül is azokat is szeretem.
De azt már itt a végén le kell szögeznem, hogy a Haláli Hullák Hajnalát és a Zombieland-et messze nem múlja felül! Szép próbálkozás volt, de nem sikerült. Close Enough!

én pedig azon gondolkodtam hogy hogy az Istenbe tudtam végig nézni ezt a borzalmat!

Lehet, hogy jóindulatú voltam az értékeléssel

Padlógáz

Nagy kedvencem Mondjuk, vicces, hogy 8 éve a nagymenők folyadékkristályos telefonnal nyomultak még.

Túl közeli rokon. Tök jó volt

Unatkoztam, szóval századjára:
A kaptár - 10/10
A kaptár 2. - Apokalipszis - 10/9
A kaptár 3. - Teljes pusztulás - 10/9
A kaptár: Túlvilág - 10/10

Szerintem az összes közül az 1. része a legjobb, mondjuk az újhoz még nem volt szerencsém. A kettes kissé vontatott, de nem tudom nem imádni, a hármasnak pedig egyedül a végével nem vagyok kibékülve, olyan összecsapott lett. A négyesből egy valami hiányzik és azok az első részes zombik, mert ebben aztán van már minden beazonosíthatatlan izé. VISZONT, szerintem marha jól összehozták, nálam erősen vetekszik az egyessel.

Harry Potter és a Főnix Rendje 10/10
Barátság Extrákkal 10/9
Szilveszter Éjjel 10/9

The raven / A holló (2012)

Edgar Allen Poe rejtélyes utolsó napjai furmányosan, félelmetesen leleményes krimi-köntösbe csomagolva. John Cusack abszolút mélyen átélt, korrekt alakítása a film erőssége, valamint a körmönfont, bár itt-ott napjaink kiszámíthatóságába beletapicskoló történetvezetés. Nem is krimi ez, inkább thriller, méghozzá a jobbik fajtából. Hangulatra enyhén hajaz a Sleepy Hollow-ra, amit történetesen rendkívüli módon szeretek. Voltak hibái a filmnek, mind szövegkönyv, mind operatőri munka, mind rendezés szempontjából, de ezek elenyésztek számomra. Élvezhető és izgalmas volt, bár az elején még nem tudtam eldönteni, hogy én ezt most szeretem-e vagy sem, a közepe felé már abszolút pozitív irányba billent a mérleg nyelve, a végén pedig már imádtam.
10/9

Burlesque (2010)
7,5/10

The Hurt Locker
10/10

Prestige / A tökéletes trükk

Nem igazán találok rá szavakat. Ez valóban vérbő, zseniális, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag remekmű volt. Tragédia a javából, de lenyűgöző, minden pillanata gyönyörű, érzékeny és nagyon finoman, mondhatni ravaszul árnyalt. Az operatőri munka tökéletes, a script és a párbeszédek sehol nem esetlenek, nem tűnnek fércmunkának. A színészek alakítása pedig konkrétan döbbenetes. Christian Bale tarol, lesöpör bárkit a színről ezzel a természetes, isten tudja honnan kapott, mélyről eredő tálentummal, amivel megáldották. Hugh Jackman is kitesz magáért, de az ő alakítása kimunkált, sok akarat van benne, és bár szintén magával ragadó, korántsem olyan természetes. Bale egyszerűen csak jelen van, tökéletesen, döbbenetesen átél. Hihetetlen a metamorfózis, amin keresztül megy lelkileg, mind a színész, mind a karakter. Régen láttam ennyire jó filmet. Komolyan. Nem is pontozom. Hovatovább, ennél többet nem is mondok. Nézzétek meg. Ez a két óra nem elvesztegetett idő az életetekből, erre garanciát vállalok.

The Twilight Saga: Breaking Dawn Part 2 (Alkonyat: Hajnalhasadás 2. rész)
Most az fog következni, hogy ömlengek néhány sort és túlságosan is túlreagálom a dolgokat. A kis szöveg spoileres lesz, szóval úgy olvassátok. Én előre szóltam!
AZTAPITSA ! Először is szeretnék elnézést kérni az előző felkiáltásomért, de egyszerűen kikívánkozott belőlem. Azért 4 év az 4 év. Még a hatása alatt vagyok eléggé, vagyis ehhez méltó lesz ez a keszekuszaság. Le kell szögeznem valamit: az opening credit csodálatos volt, már ott beleszerettem a filmbe, remek kezdés. Aztán ahogy Kristen kinézett.. gyönyörű vagy drágám, gyönyörű. Imádtalak, imádlak és imádni is foglak. Robert, kedves Robert. Örök favoritom vagy, nem tudsz rossz lenni a szememben, téged is imádlak.
Na jó, visszakanyarodok a filmhez. Renesmee mindenhogyan csodaszép kislány volt, meg tudtam volna zabálni. Bella vámpírsága és az, ahogy az ő szeméből láttuk.. nos, eléggé átjött. Aztán szépen lassan kerekedett a dolog, jöttek a szebbnél szebb vámpírleányok és vámpírfiúk. Az epikus csata tényleg epikus volt. Mondjuk inkább az volt epikus, ahogy a nézők fellélegeztek a végénél. Tényleg lekötötte az ember figyelmét, nagyon el lett találva. A vége pedig.. egek. Amikor Bella engedte, hogy Edward olvasson a fejébe, akkor nálam eltörött a mécses. Sírtam, mintha ezen múlna az életem. Az elmúlt évek alatt nagyon hozzám nőtt a Twilight és mélyen megérintett a dolog. Nem tudok mást mondani azon kívül, hogy lélegzetelállító volt. Millió köszönet mindenért Stephenie-nek, hiszen nélküle nem vált volna valósággá ez a világ. És így a messzi távolból szeretném még megköszönni a színészeknek, hogy.. nem emelek ki semmit, mindent köszönök és mindenkinek. FOREVER ! ♥

10/10

szerintem igen mindenképpen! a mélypont ez a film Clint Eastwood pályafutásában bár ez csak az én véleményem. már az Invictus és az Azután is elcsépelt és unalmas filmjei. jó filmek lehetnének de valamiért totál érdektelenek számomra és mind a 3 olyan hatásvadász semmilyen filmek! de ez a J.Edgar nem hogy unalmas hanem még rossz is!egy fiktív önéletrajzos baromság!Leonardo Dicaprio próbálja megmenteni ezt a filmet de a nagy igyekezetében túljátsza a szerepét és élete legrosszabb alakítását hozza ebben a filmben!