Szeresd magad!

Szerintem ez egy nagyon 'lapos' cikk lett. Igen, gondolom sokat dolgoztál rajta, és nem is akarok senkit megbántani, de minden második tinimagazinban ezek a tanácsok vannak. Egyik sem segít, tapasztalatból tudom. Hányszor olvastam már, hogy úgy lehet valaki népszerű, ha rib@ncnak öltözik, öt kiló smink van rajta és tele van fújva parfümmel Ha valakit meglátok, aki ki van festve mint egy bohóc, és bűzlik a pacsulitól, arról nem azt hiszem, hogy "húú, de menő!", hanem azt, hogy nem ér többen nálam. Nálam a "menőség" nem itt kezdődik. Ha nyitott vagy, közvetlen, kedves, akkor többen fognak szeretni. Tapasztalatból mondom, mert volt idő, hogy meg sme mertem szólalni, én voltam az osztály kis szürke egere, de ma már nem tartom magam annak. Elkezdtem nyitni mások felé, és láss csodát, egyre többen ismernek, szeretnek. De akik ismernek, azokkal szoros barátságban vagyok, szeretem őket. És nem zavar, hogy nem ismer az egész iskola, mert próbálok pozitív lenni. Nem vagyok flegma, nagyképű, és nem taszítom az embereket a beszólásaimmal. Oké, egy darabig elviselhető, ha valaki rib@ncként viselkedik, de néha már túl sok(k). A népszerűség nem a külsőségeken múlik, hanem a belsőn. Igen, ez az alap száraz szöveg, de maximálisan igaz. Én sem vagyok egy szépségkirálynő, néha úgy érzem, hogy úgy nézek ki, mint aki a Marsról jött, de már elfogadom magam. Nem akarok csontvékony lenni, nem járok télen rövidnadrágban és toppokban, mert én így érzem jól magam. Akinek nem tetszik, annak nem tetszik. Nekem több évbe telt, amíg elfogadtam magam, és most nyáron határoztam el, hogy igenis teszek azért, hogy az emberek szeressenek. Mert ha nem teszel semmit, akkor semmi változást nem fogsz majd tapasztalni. Az egész folyamat tulajdonképpen egy 'harc' önmagaddal. Az önbizalomproblémák megoldását pedig belül kell kezdeni, és nem kívül. A külsőségek szerintem elhanyagolhatók - nem kell öt tonna smink, parfüm, mert szerintem nem gáz, ha valakin van egy pattanás. Persze, az alaptisztálkodás mindennapos dolog, de az önbizalomhiányosoknak el kell kezdeniük felépíteni a lelküket, és utána kell megszeretni külsőleg is önmagukat. Ennyi a folyamat, és őszintén megmondva a cikkben szereplő tanácsok semmit sem érnek. Neon-feeling. Szerintem sok mindenki szemét fel kellene nyitni, hogy reálisan lássa az élet dolgait.

Szerintem jó cikk! Én sokszor nem vagyok kibékülve magammal, de valahogy megoldom

Osztom a véleményedet.
Manapság csak akkor lehetsz népszerű, ha kipróbáltad már a füvet, meg mindenféle piát.
Habár nekem aztán ez édes mindegy, de... az már érthetetlen, FELFOGHATATLAN számomra, hogy mit kell ezzel dicsekedni.. ja, bocs, így leszel népszerű.
Én most estem át azon amin te. Vagyis hát még nem igazán, de már kezd jobb lenni a helyzet főleg, hogy hamarosan tiszta lappal kezdhetek.
Egyébként én is megpróbáltam már mindent, elráncigáltam a szüleimet mindenféle "menő", márkás cuccokat venni, hát ha akkor majd az emberek jobban fognak kedvelni meg miegymás (ez pár éve volt mondjuk, már lesz@rom az egészet), de semmi változás nem volt, mert hiába volt rajtam kínai cucc egy márkás boltból, az emberek nem ismertek meg jobban, ugyanolyan visszahúzódó csajszi maradtam, mint amilyen voltam.
Most jobban nyitok az emberek felé, és tadadaamm, javul a helyzet. Bár önbizalmam nem lett több, de már szert tettem pár új barátra, akiket nem érdekli, hogy vannak hibáim (mert észreveszik bennem a jót is), akiket nem zavar, hogy még nem füveztem, és hogy rosszul vagyok az alkoholtól. Akiket nem érdekel, hogy milyen zenét hallgatok (igen, ez is egy szomorú..vagy inkább szánalmas dolog? Leszólni más zenei ízlését, ha az nem Justin Biebert, vagy Selena Gomezt hallgat, és egyéb tucatelőadók tucatzenéit) , és hogy éppen hogy nézek ki a hét minden napján.
Habár szerintem elég sok lánynak van ezzel problémája, köszönhetően annak, hogy most már az a menő, ha valaki egy igazi csontkollekció, és szép arca van (vagy ha nincs szép arca, akkor egy városnyi vakolat legyen az arcán). Erre egy általam nem kedvelt személy egyszer azt mondta (ez volt az egyetlen értelmes mondat szerintem, ami valaha is elhagyta a száját, de ez most mellékes): "A külső az, ami megfog..de a belső az, ami megtart." Szóval igazából ennyi. Persze mondani (illetve most leírni) ezt mindig könnyebb, nekem is rendbe kell még tennem magamat, de már egyre kevésbé érdekel mások véleménye. : )

Az egyetlen, velem is ez van
amúgy nem értek egyet a cikkel. nem fújok magamra több liter parfümöt, és nem jópofizok mindenkivel, elvagyok én azzal a néhány barátommal, akikben megbízhatok (vagy nem). és végül is mondhatjuk, hogy jól érzem magam, mert nincs szükségem több száz felszínes 'barátra', és nem viselkedek úgy, mint egy rib@nc. lehet, hogy nem imád mindenki, de attól még elvagyok...

Ne sértegessétek a cikk íróját! Igenis nehéz megírni egy ilyen cikket.

Ha szeretem magam egoistának hívnak xDDD

Porcicca, én nem sértegettem csak nem értek egyet vele
PankaaFruit, ez nem teljesen igaz...attól, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, még nem leszel egoista. Ha tökéletesnek hiszed magad, és mindenki mást lenézel, kinevetsz stb, akkor már igen

Ez tök igazság...
Csak mondjuk minden emberrel nem lehet kedvesnek lenni, mert olyan gyökerek is léteznek hogy az már szinte lehetetlen...

minibogárka
Tökéletesen egyetértek! Nekem sem hiányoznak olyan 'barátocskák' akik csak kihasználnak, vagy, hogy ha baj van, már el is tűntek. Szűk baráti köröm van, de velük nagyon jól érzem magam, és tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Ennek ellenére barátkozó vagyok, és nem utasítok el senkit, csak nem fogok kapásból jópofizni mindenkivel.

Nahát ez rám tökéletesen vonatkozik.Sajna nem vagyok magammal kibékülve:(Elég nagy önbizalomhiányom van és azt se tudom hol kezdjem el ezt pótolni:'(

Nagyon jó ez a cikk..sokat segített..az önbizalmam nulla....D

na, remélem sok mindenkinek hasznos lesz a cikk, mert elég katasztrofális a helyzet manapság.

Mosollyal olvastam el a cikket, mintha egy álom világba élnék, de rájöttem a valóságba vagyok!Könnyű stílust változtatni, menő ruhákba öltözködni, jó fodrásznál valami vagány sérót vágatni, de a boldogságnak a belső érték az öröme.A suliba egyáltalán nem tudom jól érezni magam, mert ártatlan vagyok és mégis megaláznak, kiközösítenek és kezdenek szinte mindenkit ellenem uszítani.Befújom nap, mint nap magam isteni parfümmel, de hahó hol a boldogság? Szerintem ez az egész az embereken múlik, a belsőn és egyáltalán nem a külsőn.Vannak kiemelkedően gyönyörű lányok és fiúk és az ellentétjük is.És a csúnyábbak hogy érezhetik magukat jól? Úgy, hogy belül teljesen boldogak, van társaságuk, a külsőt elfelejtik. Vigyorogva gondolok erre, egyszer remélem nekem is lesz ilyen!
Már próbáltam elfogadni magam, népszerű is voltam, de ennek az lett az ára, hogy megutáltak, s ha senki sem fogja keresni a társaságom, lekakilom, de boldog így lenni nem tudok!

Jó,jó! Megértem nagyon-nagyon sok ember nem elégedett magával,de sokak ha ebbe a cikkbe belegondolnak akkor pedig beképzeltekké válhatnak.
Én ezt a véleményt megtartoottam volna magamnak mert így sokak beképzelté válhatnak.

nagyon jó cikk szerintem. de énszerintem sokan túlzottan magabiztosak hogy sok a barátjuk. nem kell sok barát szerintem hogy népszerű légy inkább azok a barátok igazak legyenek. (:

Gratulálok a cikkhez, király!

Menő ruha, stílus változtatás? Ez egy rakás hülyeség. Miért? Mert mindenkinek más áll jól. Én speciel végig nézek egy mai "divatosan öltözködő" lányon, nekem az jön le belőle, hogy egy pláza p*csa, akinek a sminkek, a cipők és a pasik az élete. Másról nem is lehet beszélgetni vele. Üres. Értelme van? Szerintem nem. A divat egy olyan dolog, hogy vannak olyanok, akik minduntig állandóan lecserélik a ruhatárukat és pakolnak bele olyan ruhákat, amik egyszerűen undorítóan állnak rajta. Minek? Nem mindenkinek állnak jól a mai divatruhák. Én nem öltözködöm ódivatúan, de nem vagyok egy üres fejű plázacica, akinek ez a mindene. Ráadásul a szépség az egy relatív fogalom, én ezért nem is nézek szépségkirálynő választást. Kinek ez a szép, kinek az a szép. Egyszerűen nem létezik csúnya ember, aki ápolt és ad magára egy minimális szinten. Sokszor az embert a külseje alapján ítélik meg, meg az, hogy milyen drága cuccokban jár. Én jártam egy ilyen gimnáziumba. Én is normálisan, de szolidan öltözködtem, adtam magamra és egy kis smink mindig került az arcomra, de az osztálytársaim megbélyegeztek, mert nem a mangóba, berskába, zárába és egyéb ilyen helyeken vásároltam a ruháimat, cipőimet és a táskáimat. Attól, mert utálnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy te vagy a hibás. Az én osztályom sem rajong értem. Miért? Mert nem vagyok egy talpnyaló kis nyuszika, aki az ember képébe vigyorog, aztán hátba döf. Sosem voltam ilyen, mindig nyíltan mindenről elmondom a véleményemet akár megbántom vele az illetőt, akár nem. Ha meg úgy szólnak hozzám, akkor elküldöm melegebb éghajlatra, hogy vegyen vissza magából. Sajnos ilyen vagyok, és nem szívlelnek engem. Nem vagyok plázacica, nem villogok a Mercimmel és mindenről eltérő véleményem van, és ez sokaknak nem tetszik. Elképzelhető, hogy te is hibás vagy ebben a dologban, de úgy gondolom, hogy, ha két ember között tönkremegy az a bizonyos kapcsolat, akkor ott mindkét fél hibás, nem csak az egyik. Sosem érdekeljen az, hogy mi van a többivel. Csak az, hogy mi van te veled. Kit érdekel a másik 20 marha, ha te belül egy sokkal értékesebb ember vagy? Úgysem fogják az ilyenek észrevenni, mert túl nagy a sötétség az agyukban. Én mindig így voltam és most is így vagyok ezekkel a dolgokkal.

Ha szándékosan cselekedsz,hogy az emberek szeressenek akkor teljes mértékben elveszíted a személyiségedet.

Tetszik a cikk. Végre valami értelmes.
Hozzá kell tegyem, az ember a legjobban saját magát tudja becsapni. Odaállhatok a tükör elé, és mondhatom azt, hogy én vagyok a világ legklasszabb csaja, elfogadom minden hibám, így vagyok jó ahogy vagyok, és mindezt még el is tudom hinni, aztán kimegyek az utcára, és ránézek az emberekre, és azt látom, hogy ítélkezve néznek rám (mert mondjuk valami minit vettem fel, és kiskutyát tartok a kezemben), aztán ráeszmélek, hogy ugyan népszerű vagyok a pasik körében, de valahogy egy éjszakánál tovább egyik se marad velem, és a barátaimmal se tudok magánéleti dolgokról beszélgetni, csak a divatról meg a szexről... Akkor bizony elgondolkodok rajta, hogy ha én így érzem magam, akkor miért is vagyok ekkora trutyiban? A válasz pedig marha egyszerű: mert az elmémmel megkreáltam önmagam, vagyis elhitettem önmagammal azt, amit akartam, de nem ÉRZEM. Az érzés, a szív a fontos.
Tapasztalat, nekem most leginkább a pénzzel van bajom. Alig van fizetésem, azt is elviszi a bank. Nem baj, vigye, mondtam, és legyintettem. Nem érdekel a pénz. ÖNÁMÍTÁS. Persze hogy érdekel!!!! Nincs olyan ember a Földön, akit ne érdekelne a pénz!!! Be kellett ismernem, hogy ez valahol csak egy beletörődés a jelenlegi helyzetembe, nem pedig teljes elfogadása annak. Márpedig a kettő között óriási különbség van. Óriási különbség tiszta szívvel, szeretettel elfogadni azt, amim van, vagy beletörődni abba, mondván "ezt kaptam, ezzel kell élnem". Ne essetek ebbe a hibába!! Legyetek őszinték magatokhoz, semmi baj nincs azzal, ha bevallod magadnak, hogy becsaptad önmagad. Így legalább nem lesz olyan érzésed, hogy fals képet mutatsz a világ felé, mint ahogyan én is tettem. Szóval, nézzetek szembe a VALÓDI önmagatokkal!

Tetszik a cikk, és jó is.
Hát, én röviden IMÁDOM MAGAM. Nem vagyok persze egoista, de nagyon sokan mondták már, hogy különc vagyok, van egyéni stílusom, és irigylik, hogy mindig tudok önmagam lenni. Hát igazuk van, én mindenben egy kicsit kilógok a sorból. Nem úgy nézek ki, mint a legtöbb sablonos cicababa, mind másolatok (ezt senki ne vegye magára, nem célzás). Először is kezelhetetlen, önálló életet élő göndör hajam van. Sokan kérdezték, hogy miért nem vasalom, de mondom, minek? Tényleg, minden ilyen elkerül engem: A Bieber őrülettől kezdve a "Disney" Channel mánián át a nem is tudom, miig. Nálunk a suliban szinte mindenki egyforma, és nagyon durva. Sokan kiröhögnek, hogy szeretem a buszokat, meg megvan a saját hobbim és elfoglaltságom, de megtanultam már le se sz@rni az ilyet... sok bántás éri az embert, de ha tisztában van magával, megvan a saját kis világa, a barátai, akkor nem foglalkozik az ilyennel. Hát, én 14 évesen így látom ezt a dolgot :"DDDD