Szeresd magad!

Ha azt szeretnéd, hogy népszerű legyél, és hogy mások szeressenek, bizony tenned kell érte!
A teljes cikkhez kattints ide!

Öszintén remélem, hogy engem soha semmikor nem fog megtalálni semmilyen szőke herceg, mert úgy rugom tökön, hogy a füle is leszakad

Szerencsére még plázacica sem akartam lenni soha - akkor ez most azt jelenti, hogy elégedett vagyok magammal?

Azért mindenki tartson határokat, mert sokan átesnek a ló túloldalára és túlságosan is oda vannak maguktól/magukért ...

Huhh, ez a téma engem olyannyira irritál. Ezt sokan és sokszor elmondták már nekem is, csak az a bibi, hogy mindig az volt a válaszom erre, hogy az illető könnyen beszél és így is volt. Ez nem ilyen egyszerű. Ha nem szereted, amit a tömeg, ha nincsenek divatos gönceid, ha nem vagy negyven kiló, szőke hajú és hosszú combú, ne is számíts rá, hogy elfogadnak. Ha te elfogadod magad, legfeljebb nem szekálnak és minden bizonnyal lesz egy-két barátod, de tuti nem te leszel a suli legnépszerűbb csaja, mert ilyen csak a mesében meg Hollywoodban van. Nagyon nehéz annak talpra állni és köpési inger nélkül tükörbe nézni, akit nap mint nap bántanak, gúnyolnak, piszkálnak, lelkileg kínoznak. Ez nem úgy megy, hogy egy reggel tükörbe nézel és rögtön kisüt a nap, mert rádöbbensz, hogy szép vagy. Ez úgy megy, hogy telnek az évek és rájössz, mit is érsz valójában. Rájössz, mik az erősségeid, rájössz, mi az, amiben jó vagy és ha erre rágyúrsz, sikereid lesznek. Ettől elkezded magad tisztelni és kezd nem érdekelni, mit gondolnak rólad mások. Onnantól kezdve már bírsz tükörbe is nézni, bár imádni nem biztos, hogy fogod a külsődet, de tudni fogod, hogy ha nem is vagy egy dögös cicababa, azért vannak előnyös tulajdonságaid. Ha tiszteled magad és a képességeidet, megjön lassan a szeretet is önmagad felé, vagy valami olyasmi. Majd megnyílsz, de megválogatod, hogy kiknek. Nem fognak tömegek körberajongani, de a barátaid legalább igaziak lesznek. Az a lényeg, hogy derítsd ki, miben vagy jó. Nem számít, hogy nézel ki, nem számít, hordasz-e kiegészítőket, vagy fújsz-e magadra parfümöt. Ez nem megoldás. Ez csak illúzió! Fedezd fel magad! Ha az fényképezéshez van kedved és tehetséged, vesd bele magad, ha a tánchoz, akkor abba fektess minél több energiát és így tovább. Mindenki tehetséges valamiben. Jöjj rá, te miben vagy jó és rögtön másként fogsz magadra nézni. Ha másként nézel magadra, rögtön nem fog érdekelni, mit gondolnak rólad mások. Ennyi a titok, semmi több. Nincs varázsszer, csak kemény munka és sok próbálkozás.

nekem erre az a válaszom hogy nem nagyon érdekel mások véleménye ha bajuk van a ruhámmal vagy a frizurámmal ne nézzenek rám ennyi : )

Azt nem tudom, ki hogy van vele, de én nem voltam népszerű, és soha nem is akartam az lenni. Nem akarok megfelelni minden áron, mert nem is lehet, mindig lesz valaki, aki kifogásolnivalót keres, és talál is rajtad. Ha változtatok is magamon azt nem másokért, hanem magamért teszem. Véleményem szerint, aki mindig azon görcsöl, hogy másoknak megfeleljen, soha nem lesz elégedett.

1. Sosem akartam népszerűséget. Utálok a középpontban lenni, engem hagyjanak békén. Ha közelednek felém, nem zárkózom el, de nincs "feltűnési viszketegségem".

2. Fodrászhoz nem megyek. Az ki van csukva. Sosem voltam még és nem is szándékozom, amíg nem muszáj. A család tökéletesen alkalmas arra, hogy "megkopasszon". (plusz röhej, mennyit elkérnek a fodrászok egy egyszerű hajvágásért is)

3. "Ha bántanak, csúfolnak, vágj vissza!" Miért? Aki hülye, az hülye... Okos enged, szamár szenved... Ezeknek az a legnagyobb büntetés, ha levegőnek nézed őket. Tapasztalat...

4. "Kényeztesd magad egy kád forró habfürdővel" : hát, nem is emlékszem utoljára, mikor tudtam beleülni egy rendes kád forró vízbe... Mióta van vízóránk lakásonként, félig sem engedjük tele a kádad.

5. "Ha bátran vállalod, hogy mit szeretsz, hogy mi érdekel, még akkor is, ha teljesen más dolgok, mint a legtöbb környezetedben lévőt, el fogják fogadni." Ez mese habbal. Aki kinéz, az ezek után is ki fog. A legjobb, ha a az ember megtartja a kellő távolságot, és majd úgyis be fogja vonzani azt az 1-2 embert, aki komolyan érdeklődik iránta.

6. "Hamarosan pedig a szőke herceg is megtalál majd." Kinek kell szőke herceg??? Én a sötét hajú pasikat preferálom.

Nem hinném, hogy ez mindig így működne, mert hát lehet, hogy próbálsz nem odafigyelni a csúfolódásra, de azért hallod és nem esik jól, s ha ezt minden nap átéled, hát...Elég kicsi lesz az önbizalmad vagy semmilyen se lesz. Meg szerintem a mai világban igenis az öltözködésre és a pénzre buknak a fiatalok, és ha ezt nem követed, lúzer maradsz. Meg a mai világban, szerintem az a "kapós" akit azonnal megkapsz.Hát sajna ez van..

Mondjuk itt azért a pesszimizmus és az optimizmus is összecsapott. Nyilván nem rózsaszín mesevilágban élünk, de ez, hogy tarts távolságot, és majd megtalál akinek meg kell, szintén butaság, szvsz. Ha te nem közeledsz másokhoz, ők miért közeledjenek hozzád? Ha nem vállalod önmagad, ki fogja? Engem végtelenül hidegen hagy, hogy ki mit gondol azokról a dolgokról, amik érdekelnek és amiket szeretek, mert ez az én ízlésem, és büszke vagyok rá. Ha nem érti, vagy butaságnak tartja, csak sajnálom, amiért neki mondjuk olyan szegényes a látóköre, hogy semmi sem érdekli, és nem képes az életben örömet találni.
Viszont tényleg az a lényeg, hogy próbáljuk meg elfogadni önmagunkat. Ehhez tényleg semmi szükség nincs a kiegészítőkre, ez belül, a lélekben zajlik. Ismernünk kell az erősségeinket és gyengeségeinket, tisztában kell lennünk az értékeinkkel, hogy miben vagyunk jók, és ehhez mérten kell megítélni önmagunkat. Tudnunk kell mennyit érünk, ennyi az egész. Akármennyire is butaságnak tartják sokan, de tény, ha szereted önmagad, az emberek a környezetedben szintén szeretni fognak. Egyszerűen jobb lesz a kedved, többet mosolyogsz, sokkal pozitívabb a kisugárzásod, ennyi a titka az egésznek. Lehet kritikusnak lenni ezzel kapcsolatban, de valóban így működik. Sajnálom azokat, akiknek sok a negatív tapasztalata az emberekkel kapcsolatban, de lehet, hogy csak nem megfelelő körben keresgéltek. Ahogy te állsz a világhoz, a világ is úgy fog viszonyulni hozzád. Tapasztalat, tényleg.

Nem butaság. Csináltam én máshogy is, de nem működött. Annyi kétszínű emberrel hozott össze a sors, hogy már nem vagyok olyan kis nyíltan barátkozós. Ha érdeklek valakit, oké, ha nem, nem, nem érdekel. Én abban hiszek, hogy azok az emberek, akik valamilyen szempontból közel állnak hozzám, megtalálnak anélkül is, hogy beállnék "bájologni".
Félreértés ne essék, én elfogadtam önmagam. Tisztában vagyok magammal és a korlátaimmal is. Tisztában vagyok azzal is, hogy milyen embereket vagyok képes magam mellett "elviselni". És azzal is tisztában vagyok, hogy lehet ezeket az embereket a legkönnyebben megtalálni.
Nálam abszolút hangulatfüggő ez az egész. Nagyon hangulatember vagyok, a hangulatom meg nagyon szélsőséges tud lenni. Ha "jobb lábbal kelek", vidám vagyok, ha meg nem, akkor melankólikusabb, és lesz***m, hogy ki mit gondol.
Alapvetően nyitott vagyok mindenki felé és nem írok le valakit egyből, mert nem szimpatikus a külseje vagy mert másik etnikumhoz tartozik. Empatikus, toleráns embernek gondolom magam, aki alapvetően szereti az embereket. Csak ezt a szeretetet ki is kell érdemelni. Vagy el is lehet veszteni. És a mai világban sajnos utóbbira van több példa, még akkor is, ha mindenkinek adok/adunk esélyt.

Szerintem erre való a személyiség, akinek nincs, az hiába is próbál változtatni magán. Én például rohadtul nem szerettem magam, amikor összejöttem párommal, mégis összejöttünk. Az ilyen rizsákat nem értékelem sokra, szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy mi a jó neki, mi az, amit szeret. Ezért is nem szeretem a tipikus női magazinok cikkeit, mert mindegyikben ugyanaz van. Trendi külső meg satöbbi. Az ápolás pedig nem a körömlakknál és habfürdőnél kezdődik szerintem, ez napi rutin. Ilyet a serdülő, magukat kereső fiataloknak kéne írni, inkább rájuk jellemző dolgok vannak itt.

Á, ez se igaz így teljesen. Persze van igazad neked is, de ez csak az érem egyik oldala. A nagy helyzet az, hogy kedves, humoros, nagydumás bige vagyok. Ügyfélszolgálaton dolgozom, az emberek imádnak. Így van. Idáig neked van igazad. Csak hogy ha barátságról és komolyabb kapcsolatokról van szó, már korántsem elég bájologni és önmagamat szeretni. Rohadt nehéz egy olyan társaságba beilleszkedni, ahol mindenki VV-t meg X-faktort néz, imádja a Barátok Köztöt és fogalmuk sincs ki az a Fellini vagy Antonioni. A zenei ízlésem szintén eltér az összes általam ismert ember ízlésétől. Most csúnya leszek, de ezt ki kell mondjam: van a tömeg, meg vannak különcök. Én mindig is különc voltam, ami nem azt jelenti, hogy bárkinél is különb vagyok, csupán azt, hogy az emberek furán néznek rám, mert nem tartanak közéjük valónak, mert nem olvadok be. Megszoktam, lenyelem, már nem is próbálok közéjük valónak látszani. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, kedvelnek is, de barátaim nincsenek és továbbra sem érzem, hogy tartoznék valahová. És már nem is akarok. Így is lehet ám szépen élni. Nem rajonganak körbe, nem vagyok népszerű, se sikeres, nem történt velem semmi hollywoodi rózsaszín story, csak vagyok és ismerem magam.

Igen, végülis a nagy igazság abban van, hogy vállald fel önmagad, és először fogadd el azt, amit kaptál, ez után fog mindenki más elfogadni olyannak, amilyen vagy. Bár ha azt nézzük, én nem akarok senkinek megfelelni, általában azt csinálom ami nekem tetszik, nagyon kevés ember van, akinek adok a véleményére.
Én speciel tisztában vagyok vele, hogy milyen vagyok, felvállalom hogy nem rajongok a tucatzenéért és a tucatsztárokért, hogy nekem mindenről a nyelvek jutnak eszembe - és azok közül sem a manapság legtrendibbeket szeretem - néha már túlságosan is őszinte vagyok és megmondom a véleményem, ami valljuk be arra enged következtetni hogy bunkó vagyok - néha igaz is, de egyébként meg nem áhítom magam mesékkel. És nem, nem akarok népszerű lenni, nekem jó a mostani helyzetem, elégedett vagyok vele.

Egyébként attól hogy parfümöt fújsz magadra és kisminkeled magad csak a hangulatodon segít, más ember nem leszel tőle. Aki pedig úgy gondolja hogy igen, ott komoly bajok vannak.

Szőke herceget én sem szeretnék, mert azok általában cukipofik és kissé ostobák, olyan emberekre meg nincs szükségem a környezetemben ha nem muszáj.

Amúgy ajánlom A szívmágnes titka c. könyvet, majdnem kiolvastam, nem rossz, az is egy megközelítése a dolgoknak, nekem beváltak a trükkök

A nők már csak ilyenek

Őszintén szólva én is készültem egy ilyet írni, de most már mindegy. Elnézést az írótól, de nekem nem nagyon tetszett a cikk, mert túlságosan általánosít. A filmekben esetleg működik, de nem hinném, hogy a valóságban is. Máshogy közelítettem volna meg a témát.
A "felszínes plázacica" használata elég merész dolog, mert pont az ilyeneknek vannak önbizalomproblémáik (vagy túl kevés vagy túl sok van), és attól, hogy ribancosan néz ki valaki, még lehetnek értékei, tapasztalatból tudom, mert egy verseny döntőjén egy szobában aludtam egy csajjal, aki minden reggel fél kiló fekete szemfestéket kent a szemhéjára, és négy vagon hajlakkal rögzített egy kiálló tincset a frufruján. Egyből elítéltem, aztán beszélgettem vele, és kiderült, hogy igazából tök okos lány, aki jó fej, csak a családjában vannak problémák, és azért olyan, amilyen. Bocsi, egy kicsit eltértem...
Egyébként az önbizalomprobléma elég súlyos dolog, nekem is van, és gondolkozom a terápiás konzultáción. Még ha kicsi is a gond, de nem tudod megbeszélni valakivel, simán lehet terapeutához fordulni, egyáltalán nem szégyenletes dolog.
Szóval csak azt akarom mindezzel mondani, hogy a cikkíró túl sok dolgot akart egyszerre besűríteni egy rövid terjedelmű irományba, ezért nekem egy kicsit IM-szagúra sikeredett.

Közhelyek, közhelyek, közhelyek...
Félreértés ne essék, nem a cikk írójával van bajom, és ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Egyszerűen az a problémám, hogy minden egyes ilyen tanács csak a felszínt karcolgatja, valójában nem segít.



Hasonlóan.
Soha nem akartam eddig sem, és nem akarok ezután sem én lenni a társaság középpontja. Nincs akkora egóm, hogy azt képzeljem magamról, nélkülem a nap sem kelne fel reggelente. Kicsit kitérve a közösségi oldalak profiljaira, ahol az elsők között van, amit mindenki garantáltan megnéz, hogy kinek mennyi ismerőse/barátja/kapcsolata van.

Semmit nem jelent, ha valakinek van 5000+ ismerőse, mert ezeknek a 80-85%-át legfeljebb látásból ismeri. Míg akinek van 2-300 ismerőse, az valószínűleg olyan embereket tudhat ismerőseinek, akiket ismer évek óta, és viszonylag gyakran beszél, találkozik velük.



Életemben egyszer voltam fodrásznál, voltam úgy 12 éves. Azóta se. Nekem, illetve velem könnyű dolga van bárkinek, aki éppen megkopaszt, mert a rövid hajat szeretem, semmi extra nincs benne. Ha elmegy az eszem, és azt találom ki, hogy belenyírok a hajamba, vagy befesteném, akkor vagyok olyan ügyes, hogy megoldom magam (mondjuk egyik sem jellemző).
És milyen olcsón megúszom azt a 20 percet...



Vissza lehet vágni, de tényleg az a kérdés, hogy minek? Jobb nem lesz tőle sem a kedvem, sem a tényen nem változtat, hogy egy sekélyes gondolkodású emberrel hozott össze az élet.



Az akkor különösen érdekes, ha a kád csak dísznek van a fürdőszobában, mert egyébként a zuhanyzót használja az ember. Mint én. Meg nem tudnám mondani, hogy mikor ültem utójára kádban. Mellesleg, ha lazítani akarok, akkor lefekszem az ágyra, bekapcsolom az mp3 lejátszómat, és olyan zenét hallgatok, ami megnyugtat. Vagy olvasok.



A legkevésbé sem érdekel, hogy mások mit gondolnak arról, amit én szeretek. Az már jobban érdekel, hogy ne hazudjanak a szemembe. Jobban szeretem azt tudni, hogy nem kedvel, mint azt, hogy a szemembe hazudik, és azt mondja, milyen kedves, rendes, aranyos, stb., vagyok, mikor egyébként ki nem állhat.



Szőke herceget, ToTo kollégához hasonlóan én sem szeretnék még a közelemben sem tudni, sőt, még szőke hercegnőt sem. Nem a hercegnővel lenne bajom, vagy azzal, hogy szőke, hanem azzal, hogy ez csak a mesében létezik. Eddig sem volt számomra fontos, hogy milyen a hajszíne, hosszú-e, vagy rövid a haja, milyen magas, hány kiló, milyen a szeme színe. Miért most akarnék külsőségek alapján megítélni valakit.

És egy megjegyzés még. Ismerem önmagam, tudom mik a korlátaim, mik az erősségeim, és a gyengeségeim. Azt is tudom, hogy mennyi hibám van, valamit, hogy mennyi hibát elkövettem már életemben, ami arra jó volt ugyan, hogy tanuljak belőle, ettől függetlenül pokolian fáj, mintha szíven szúrtak volna. A lényeg viszont az, hogy mindezt én baltáztam el, nem xy, vagy yz szavai miatt következtek be.

Rajtam nincs cukormáz, nem azért kedvel meg valaki, mert én vagyok álmai ne továbbja, és nem is azért gyűlöl valaki, mert bunkó voltam vele, vagy csak magamat előtérbe helyezve semmibe vettem. Akik kedvelnek, és aki nem, mind a két csoport azért teszi, amilyen én vagyok. Vagy mert tetszik nekik az, hogy nem úgy gondolkodok, mint a többség, és ezt nem is félek kinyilvánítani, vagy éppen ezért gyűlölnek, mert olyan klisékben képesek csak gondolkodni, amikhez képes én magam vagyok a legádázabb ellensége.

hát én népszerű vagyok szóval:)

jó cikk!
nekem ebből már mindegyik meg van

érdekes,tanulságos

jó cikk. Háát nekem a röhögéésből nincs hiány XD

jó ciikk :meghajoló:
nekem eddig mindegyik megvan