Igazán érdekes volt elolvasni a cikket és a hozzászólásokat. Én magam pogány vagyok, nem tartozom semmilyen vallási felekezethez és nem is szeretnék. A magam módján hiszek valami felső hatalomban, de megnevezni nem szeretem, főleg nem Istennek hívni. A véletlenekben nem hiszek, de ez a halál utáni élet nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy csak az agyunk játéka. Amikor kezd elfogyni az oxigén, az agy hallucinációkat teremt. Szerintem mindössze ennyi a nagy titok, de lehet, hogy én tévedek. Annak ellenére így gondolom, hogy tapasztaltam már dolgokat, amiket nem tudok megmagyarázni. A legutóbbi épp pár hete történt. A párom elutazott egy hétre és kettesben maradtunk itthon a kutyusommal. Minden rendben volt, nem vagyok félős típus, éjszaka sem paráztam semmitől. Az utolsó éjszakán azonban a kiskutyám felkelt az ágyából, odaállt az ajtó elé és mélyen, torokból morogni kezdett, vicsorított és az egész teste megfeszült. Halálra rémültem. Úgy állt, pár percig, aztán megelégeltem és kinyitottam az ajtót. A folyosó teljesen üres volt, de a kutyám még utána is feszült volt vagy fél óráig. Ilyet sosem csinált azelőtt és azóta sem. Nem tudom mi nem tetszhetett neki, de hogy én egész éjjel mindenféle hülyeségre gondoltam, az is biztos. Páromnak később megemlítettem, hogy egyesek szerint a kutyák érzékelik a szellemeket, de ő sem hívő típus, úgyhogy csak vállat rántott. A kutyát meg nem kérdezhetem meg, hogy mi látott, érzett. Szóval rejtély marad örökre.