Tényleg létezik igaz szerelem?

,,Ahogy megpillantasz egy olyan embert, akinek a puszta jelenléte hatalmas köveket mozgat meg elmédben, nem tudsz gondolkodni és kikapcsol az agyad értelmes fele. Nem tudsz ésszerűen dönteni, bármit megígérnél, csakhogy vele lehess és érinthesd." - ez nagyon tetszik, csakúgy, mint a cikk többi része. Köszönet érte

A 3. pont tetszett, de egyébként én nem gondolom úgy, hogy a szerelem egy fogalom lenne. Ez egy olyan érzés, amit nem lehet szavakba foglalni

Szuper lett!

"Egyes tudósok szerint ez tényleg csak biológiai és kémiai reakciók sorozata a fajfenntartásra."
Hülye tudósok! Miért kell egy ilyen gyönyörű érzést így elrontani?

Igaz szerelem létezik, az egy más kérdés, hogy viszonzásra talál-e vagy sem. (Saját tapasztalat)
Én a másik irányból jutottam a szerelemnek nevezett állapothoz. Szerintem ezzel nincs is semmi probléma, sőt így lenne "normális", ha a testi örömök után kezd elmélyülni a kapcsolat, hiszen amikor már mind a ketten meztelenűl, egyenlőként, titkok és takargatnivaló nélkül (itt egy kis pocak, ott egy kis extra húsi a popsin), megkóstolva a másik minden finomságát, ízét illatát, egymás karjaiban egy ágyon feküdve lüktető szívvel kipirosodott arccal izzadtan, csatakosan egymás szemébe néztetek, akkor már egy olyan erős alap van alattatok, amire boldogan és erőfeszítések nélkül lehet építkezni. Lehet, hogy ilyen jó volt köztünk a kémia, nem tudom, nem érdekel, csak boldog vagyok, és remélem halálomig boldog is maradok mellette.

És igen, az én esetemben is meg kellet, hogy legyen a kölcsönös szimpátia és az egymásnak kijáró tisztelet, e nélkül nem megy. De tény, hogy egymás nevén kívűl nem sok mindent tudtunk egymásról. És innen építkeztünk, ha nem müködne a dolog, már rég minden összeomlott volna. Eleinte viszont tartottam, hogy csak a szexen fog alapulni a kapcsolatunk, de elég hamar kiderült, hogy nem áll fönn ennek a veszélye, szerencsére közös az érdeklődésünk, tudunk közös programokat szervezni, nem vagyunk szívbajosak, nem kell türtöztetnem magam, amikor masszív nézeteimről van szó, mind a ketten realisták és ateisták vagyunk, nem nézzük görbetükrön keresztűl a világot, se nem a kristálytorony ablakából.

Nem erre gondoltam, miközben leírtam, amit leírtam, de most hogy mondod, igen, erre is gondolhattam volna egy picit. Először is azt le kell szögezni, hogy kivétel mindig, mindenhol van. Majdhogynem mindenre lehetne ellenpéldát hozni a saját vagy közvetlen környezetünk tapasztalataiból. Ettől függetlenül minden ember számára van egy "masszív többség" a fejében, ami alapján ő a világot összerakja és látja. Nem mondom, hogy ennyire fiatalon nem lehetnek szerelmesek a fiatalok, de ezek nagyon nagy többsége tényleg úgyis elmúlik. Hiába hangoztatják, hogy jajdejók együtt és örökké tart majd. Nekem volt egy osztálytársam a középiskolában, aki nyersen, realistán fogalmazott és bár nem értettem egyet vele, de mégis. Mit mondott? Hogy ennyi idősen nem gondolkozik házasságban, komoly kapcsolatban, a pillanatnak él, annak, hogy jól érzi magát. Nem gondolja egy pillanatig sem, hogy az adott személy lesz az, akivel együtt marad és gyereket vállalnak. Egy pillanatig sem. És a tinik többségénél tényleg így működik, még ha nem is vallják be úgy, mint az én volt osztálytársam. A személyes véleményem az, hogy én meg nagyon nem így gondolkozom és anno sem így gondolkoztam. Én a csendes megfigyelő voltam és vagyok és csak úgy egy idő után nem estem bele senkibe, hanem fontos volt, hogy tudjak róla sok mindent, mielőtt egyáltalán elkezdenénk máshogy is közeledni egymáshoz. Én úgy voltam vele, ha egyszer kapcsolatom lesz, akkor olyan legyen, amire azt mondhatom, hogy ez igenis komoly, komolyan gondolom, komolyan gondoljuk mind a ketten.
De visszakanyarodva a legeslegelső gondolathoz: mit is értettem az alatt, amit leírtam: leginkább a sztárok iránt érzett plátói érzelmeket. Lehet mondani sok mindent, de az tutibiztos, hogy rengeteg tini plátói módon bele van zúgva xy-ba és eltökéli, hogy majd egyszer valahogy találkoznak és majd lesz nagy lemúr-lamúr... Mivel ez egy sztáros oldal, ez kapcsán ez volt az egyik első gondolatom.


Tiszteletben tartom a véleményed, de én meg a szöges ellentétét vallom egyébként. Én meg pont az vagyok, aki képtelen lenne bárkivel összefeküdni anélkül, hogy ne ismerné jól, ne bízhatna meg benne maradéktalanul. Engem a puszta test nem vonz, sőt, lehet akármilyen "széptestű", belőlem undort vált ki. Vagy ha nem is undort, de taszítást. Én az intellektusra, az ember belső lényére "gerjedek", ahhoz meg kell, hogy ismerjem őt. Szóval lehet valakinek karbantartott teste, kockás hasa, attól még simán átnéznék rajta, mint az ablaküvegen. Viszont ha agyban megfog egy pasi, akkor lehet pocakos is, szőrös is, nem tudom, attól még vonzódni fogok hozzá. De ez én vagyok. És mondom, tiszteletben tartom a véleményedet, csak gondoltam, leírom az enyémet is, hogy ilyen nézőpont is létezik. Amit meg én tartanáék úgymond "normálisnak". (Amúgy itt most a látványos eltérésekre világítok rá, nem az "apró szépséghibákra", amiket később fedez fel az ember a másikon. Például amiket te is írtál. )

Nagyon jó cikk lett!

Erről nem a tudósok tehetnek. Jah, és ha már tudósok, hogy lehetnek hülyék? Néha gondold át, miket írsz!
Wow, le a kalappal a cikkíró előtt! Nagyon sok érdekes dolgot megtudtam, amire eddig nem is gondoltam. Köszönjük ezt a fantasztikus cikket!

Igazán jó cikk lett, tényleg van pár dolog amire nem is figyel az ember. Am. vannak olyan emberek akik nem csak a fellángolást és a szerelmet keverik össze, de van aki a szimpátiát is szerelemnek hívják. Na azt nem értem hogy hogy keverik össze, talán mert nincs tapasztalatuk.

Nagyon jó és haszonos cikk...gratulálok az írónak!

Hú, ez igen, beindult ám a vita! Egyébként leszögezném, hogy ezt a cikket saját tapasztalataim alapján írtam. És Sallynek is igaza van, mert az anyai érzés is nagyon erős tényező a világban, na de az sem csak úgy jön létre, kell az ember mellé egy másik olyan személy, aki ezt kiváltja belőle. "Uh, igen, neki például szülnék egy bébit!" Tehát ebben is közre játszanak az érzések. Oké, nem vagyok én párterapeuta meg szakértő, ez csak az én látásmódom. De abban biztos vagyok, hogy most a lehető legjobb személy mellett vagyok és idővel már hárman leszünk... :3
Egyébként meg ki hisz, ki nem hisz benne, úgyis beleesik a kútba, a laikusoknak is van szíve.

Remekül összeszedett, fantasztikusan megírt cikk lett Lizzy, pláne úgy, hogy konkrétan az egész saját kútfőből jött. Minden elismerésem, mert szerintem nekem egyáltalán nem ment volna bármily segédlet nélkül. Pluszban nem olyan ömlengős nyálas sablonos IM-féle izé. Öröm volt minden egyes sorát olvasni.

Egyébként én mindig is hinni akartam az igaz szerelemben, és az, hogy rátaláltam a páromra, csak megerősítést nyertem azzal kapcsolatban, hogy tényleg létezik. Egy párkapcsolat nem csak a fizikai kontaktuson alapul, hanem az intellektualitáson is. Én speciel együtt nem tudnék lenni egy olyan emberrel, aki azt hiszi, hogy sajtból van a Hold. Első sorban mindkét félnek akarnia kell a komoly kapcsolatot, ám amíg az egyikük szórakozgat csak és nem vesz komolyan semmit, akkor abból nem is lesz elmélyült párkapcsolat. Személy szerint én is az "előbb ismerjük meg egymást, aztán feküdjünk le" dolgot preferálom. Oké, a párommal mi is veszekszünk néha napján, ám úgy gondolom, hogy szükséges is. Vagy lesz belőle egy baromi jó szex, vagy megpróbáltok kompromisszumot kötni, ami ugyebár csak erősíti a kettőtök közti kapcsot. Pluszban én igen is hiszek abban, hogyha két ember egymásnak van teremtve, akkor a Sors összehozza őket. Párommal mi is teljesen véletlen ismertük meg egymást, és már a legelső találkozásunknál éreztem, hogy ő más. Lassan öt éve hordoz a tenyerén, ám mással elképzelni sem tudnám az életemet. Ahogy sikerül kijutnunk külföldre és megfelelő anyagit teremteni, nagy eséllyel belevágunk a baba-projektbe. Pedig megjegyzem, ő az első nekem, mégis egy életet le tudnék vele élni. Sokan nem értik, és talán azért, mert soha sem volt viszonozva azaz igazi tiszta szerelem, ami a szereteten, a bizalmon és az őszinteségen alapul. Tényleg nagyon ritka az ilyen. Hihetetlen boldog vagyok, hogy mindezt elmondhatom magamról.

fúúú nagyon,nagyon,nagyon jóóó lett!!! imádtam olvasni,mert nem az szokásos bla,bla,hanem egy összeszedett cikk és a képek is jók benne mostanság egyre többet gondolkozom úgy is ezen a szerelem témán,szóval igazán hasznos dolgokat tudhatunk meg belőle én is azok közé tartozom,akik hisznek az igaz szerelemben szerintem mindenkinek meg van a szerelme csak hát néha nehezen vagy könnyen találjuk meg,de valahogy meg lesz...

Szeretem az ilyen cikket az oldalon. Amúgy én hiszek az igazi szerelemben, mindig is hittem és hallottam már róla példát is.

Szerintem minden kinek meg van a másik fele vagy a neki rendeltetett élete párja. De nem könnyű meg találni az igaz szerelmet vele együtt a nekünk rendeltetett életünk párját is. Persze az ember a ki jelölt ősvényen halad és találkozik szeretni való emberel akiről azt gondolja hogy ő lesz az igazi és talán lehet hogy az akit mindig is kereset egész életében. De lehet hogy nem? De ez mindig csak a végén derül ki. Talán olyan az élet mint egy jól meg irt szappan opera Van szomorúság benne boldogság,humor,magány,szépség,állandóság,féltékenység... és a többi És van eleje és vége!

Én a magam részéről azt kel hogy mondjam hogy hiszek benne mindig is hitem

,,Van egy olyan nevű hormonunk, hogy oxitocin, ami csökkenti a fájdalom érzetet és elősegíti a bizalom kialakulását. Ez segít abban, hogy sokáig tartó kapcsolatok alakulhassanak ki. Van egy másik hormonunk is, amit dopaminnak neveznek (sokan boldogság hormonnak hívják). Ez a hormon olyan, mint egy drog. Szóval minél többet kaptál belőle annál több fog kelleni. Magyarul a szerelem egy "drog függőség". Ez a függőség úgy alakul ki, ha valakivel sok ideig jól érezted magad. Minél több időt töltesz valakivel. Persze, ha az ő vele beszélgetés közben felszabadul és megkapja ezt a hormont az agy. A stresszreakciót pedig 3 hormon hozza létre. Ezek az adrenalin, a dopamin és a noradrenalin. Ezek a felelősek a gyorsabb szívverését és a remegésért. Az utolsó hormon, ami felel még ezekért a dolgokért. Az a tesztoszteron, ami mindkét nemnél elősegíti a szexuális vágy felkeltését. (...) Lehetséges, hogy egyik szerelemből egy másik szerelembe ess. Ez viszont csak akkor és csak akkor lehetséges, ha attól a bizonyos másik személytől több ilyen hormon (amiket feljebb írtam) termelődik. De ezeknek is megvan a maguk szintje. A "függőség" kialakulása meghatározhatatlan időben. Személye válogatja." - B.Zs. -

Jó cikk lett...tetszik csak nem hiszem hogy mindenki hisz az igaz szerelmeben....személy szerint én hiszek

Igenis, meg nem is. Sokan vannak, akik nem tervezik, véletlenül esnek teherbe, de megtartják. Nevelgetik, még akkor is, ha az adott másik fél már nem része a párkapcsolatnak. Sőt, akkor is, ha a szerelem átfordul utálatba... SZERINTEM addig a szerelem az első, amíg meg nem születik a gyerek. Utána már - egészséges esetben - mindkét szülőnek a gyerek lesz az első, aztán következik csak a szerelem.

Érdekes cikk!Én is hiszek az igazi szerelemben, csak sajnos nehéz azt megtalálni.Lehetnének még ehhez hasonló cikkek

Érdekes cikk lett, nagyon tetszett. Én hiszek az igaz szerelemben, és ezek a kis összeszedett szempontok még nagyon nagy segítséget fognak nekem jelenteni a jövőben. Lehetnének még hasonló cikkek.