Igaz történet: Ilyen az, ha tizenévesen hozzámész a középiskolai szerelmedhez

Fura , de romantikus !

Elég naivak voltak, itt a szülőknek kellett volna résen lennie. Persze létezik olyan, hogy valakik fiatalon házasodnak és tíz-húsz év múlva is együtt vannak x gyerekkel, de ez még mindig nem biztosíték arra, hogy a következő tíz-húsz évet is együtt fogják tölteni.
Szerintem simán van olyan kapcsolat, ami menthetetlen. Ezt fel kell ismerni és továbblépni, mielőtt a felek még inkább pokollá teszik egymás életét.

Elgondolkodtató sztori. Utólag persze okosabb ez ember. Bár szerintem a válás nem megoldás.

"Ilyen az, ha tizenévesen hozzámész a középiskolai szerelmedhez." Ne általánosítsunk már, könyörgöm. Csak azért, mert ennek a két fiatalnak nem sikerült, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy más helyzete is pontosan ugyanolyan lenne, mint az övék. Ügyes clickbait, de szörnyen felháborító szerintem. Ne vegyünk egy kalap alá mindenkit, mindenki máshogyan él meg dolgokat. Példának okáért, ezen a linken rátalálhattok egy fiatal párra, akik középiskola óta együtt vannak, 18 évesen teherbe esett a lány, aztán jött a házasság és a második csöppség. Nem azt mondom, hogy nekik nincsen problémáik, hiszen biztos vannak és Caitlin ezt le is írja egy-egy bejegyzésében, de nekik például összejött és tulajdonképpen ugyanabban a helyzetben voltak, mint Taylor és Albert.

Szerintem 20-25 éves kor előtt felesleges férjhez menni, mert éretlen az ember, bár vannak, akik ez után a kor után is éretlenek maradnak. Valamint soha nem fogom megérteni azt, aki a másik boldogsága/karrierje miatt feladja a sajátját, főleg egy olyan ingatag dolog miatt, mint a házasság vagy a szerelem. A legfontosabb kérdés ilyenkor szerintem, hogy "csak én adnám fel a párom boldogsága miatt a sajátomat, vagy ő is megtenné-e ugyanezt értem?". Ebben a történetben egyértelműen látszott, hogy a lány feladta a saját boldogságát és jövőjét, alárendelte magát a srácnak, a srác viszont nem tette volna meg ugyanezt, ez egyértelműen látszott. Én mondjuk eleve nem támogatom a házasság intézményét, az élettársiasság sokkal kifizetődőbb hosszútávon (főleg azoknál, akik gyereket sem akarnak, pl én), valamint sose szabad senkinek sem alárendelnünk magunkat, senkiért sem szabad feladnunk az álmainkat és a boldogságunkat, főleg olyan miatt, aki nem tenné meg ugyanezt értünk (persze ilyet elvárni sem szabad. Ha valami nem működik, akkor nem működik)

Szerintem itt nem feltétlenül a korral volt a probléma. Persze én sem mondanék igent senkinek még pár évig, de a történetből az derült ki számomra, hogy inkább a hozzáállással volt a baj, meg a nem megfelelő kompromisszumokkal. És ott van az a tanács is, hogy ne házasodj össze senkivel amíg legalább fél évet nem éltetek együtt. Szerintem ezt érdemes megfogadni, sok minden kiderül abból, hogyan képes egy pár huzamosabb ideig együtt működni ilyen szinten.

Itt nem feltétlen a korral van a probléma, hanem a gondolkodásmódon. Ha valakik tényleg szeretik egymást, akkor az első problémánál nem adják fel. Ezt is meg lehetett volna oldani. Persze van olyan kapcsolat ami már menthetetlen. De például a pénzügyi problémákat is enyhíteni lehetett volna könnyen. Eleve nem szállodába kellett volna költözni, mert azok eleve drágák, hanem mondjuk béreltek volna ki egy olcsó albérletet. És a csaj valahogy csak szerezhetett volna valami melót, az helyett hogy otthon sorozatokat néz. Ha már nem gondolt magára, és hagyta alávetni magát a fiú akaratának. Sokan küzdenek anyagi problémákkal, mégis boldog házzasságban élnek. Nekik is ment volna, ha nem adják fel a felnőtt élet első akadályánál.

Eléggé elhamarkodott döntés volt.

Szerintem tök jó fej a családja,hogy mindenben mellette álltak.