Igaz történet: Ilyen az, ha tizenévesen hozzámész a középiskolai szerelmedhez

A még most is csak 19 éves Taylor Gamble a Seventeen olvasóival osztotta meg történetét, hogy így felhívja a fiatalok figyelmét arra, hogy nem minden a szerelem és nem szabad rögtön beleugrani egy házassága, csak mert az ember úgy érzi, megtalálta az igazit.
A teljes cikkhez kattints ide!

Érdekes történet

Érdekes és szomorú történet. Ennek ellenére vannak olyan házasságok, amikor is a tinédzserkori szerelmünkhöz megyünk hozzá. Viszont tényleg jól megfontolandó kérdés a házasság. Vannak, akiknek összejön, vannak, akiknek nem. Ilyen az élet, ahogy a cikk végén is megvan írva.

Szerintem nincs olyan kapcsolat, amit ne lehetne helyrehozni. De azt mind a két félnek akarnia kell. Igen, rengeteg dolog történhet ami egyre távolabb taszítja egymástól a szerelmeseket, akár a szexuális életük terén, figyelem hiánya miatt, időhiány miatt, harmadik fél miatt, gyermekek miatt, halálozás miatt..akármi a sátán sosem alszik. Ezeket a dolgokat társként kell, együtt megoldaniuk, az pedig az egyén döntése, hogy elindul-e egy olyan úton, ahonnan szerinte nem lesz visszaút. Pont azok a dolgok fognak betalálni, pont azok fognak megtalálni, akik elindíthatnak ezen a lejtőn. A kapcsolat alapja a kommunikáció, és a legfontosabb, Isten. Nem érdekel, mit mondotok, bátran állítom, és hiszem, amiket írok. Nyilván ha az egyik fél a lelkét kiteszi, a másik rá se bagózik, akkor is befellegzett a kapcsolatnak, de ha csak egy kicsit is többet kommunikálnánk, és figyelnénk a másikra, megoldhatóak lennének a problémák. Millió dolgot felsorolhatnátok ellenérvként, amik miatt ennyi válás van, de én hiszek a boldog házasságban. Ráadásul a házasság egy olyan szent dolog, egy olyan ígéret, amivel nem lehet csak úgy játszadozni. Sajnos ma már nem ér annyit, mint amire rendeltetett. Amíg az emberek szerint ez "csak egy darab papír", vagy "próbáljuk ki milyen, max elválunk,"addig biztos. Szégyen, hogy az emberek milyen hamar feladnak dolgokat. (És igen, elhiszem, hogy valaki hosszú hónapok, akár évek elmúltával sem képes visszatalálni a másikhoz. Az a tapasztalatom, hogy ha tesznek érte sem megy, sokszor a makacsság, a bűntudat, a megbocsájtás hiánya miatt. Elhiszem, milyen nehéz félre tenni a múltat, és tiszta lappal kezdeni, de nem lehetetlen.)

A fiatalok esetében a rossz alap állhat a történet hátterében. Sok olyan ember él a környezetemben, akik gimis szerelem, vagy gimis kori szerelem után házasodtak, és lassan tíz éve, vagy akad akik több, mint 10 éve élnek boldog házasságban. Ha nem tudod, miért akarod összekötni az életed a másikkal, akkor az probláma. Nem lehet csak a szex vagy a külsőségek miatt összeházasodni valakivel. Pláne, ha abszolúte más céljaitok vannak az életben. 2 hónap együttélés, és egy vita után pedig máris feladják. Konkrétan az első nehézség után. Itt nem az egymás iránti szeretet volt a probléma, hanem az, hogy eddig nem történt velük semmi ilyesmi, amikor ennyire egymásra lettek volna utalva. Az életben bazi sok megpróbáltatás ér mindenkit, elképzelhető lesznek rossz évek, anyagilag is, amikor azt hiszed életed mélypontját éled és nincs veled senki, de van.
Biztos én sokat képzelek bele, mert 19 éves és 19 éves között is van különbség érettség terén.

Az élet nem a Disney csatorna műsora...

Ha párszor szakítottak, megérezhettek volna valamit. Nem voltam még szerelmes, ezért csak okoskodni tudok, de jobb néha várni egy ideig, mert könnyen érhet ilyen véget egy tökéletesnek hitt szerelemes történet...

Sajnos sok középiskolás szerelem így végződik, de csak azoknál, akik nem voltak elég erettek amikor belevagtak a közös életbe. Hozzám hasonló kozepiskolas sorstarsaimnak ennél csak jobb kapcsolatokat kívánok

Van olyan rokonom, aki 15 éves volt, amikor megismerkedett és összejöttek a párjával. Most 38 éves, házasok, és van 3 gyerekük, akik már iskolások. Van ilyen sztori is, meg persze olyan is, mint amit itt olvastunk. Amúgy akármennyire is szeretnék valakit, biztos nem jutott volna eszembe tízenévesen férjhez menni.

Érdekes és tanulságos kis történet!

Azta eléggé tanulságos történet.

Én végig azt reméltem, hogy boldog lesz a vége:( És Albertet egy tök szexis katonának képzeltem, de aztán megláttam a végén azokat a képeket és a 3. képen az...hát én nem tudom, a tökéletes mosolyt, amit életem végéig tudnék nézni, nem ilyen
De a lány az nagyon szép

Van aki fiatalon jön össze párjával és együtt maradnak, ebben az esetben a csaj is meg a srác is nem látják az igazi életett a rózsaszín felhőktől azt hitték minden olyan könnyű lesz mint amikor anyu és apu fizetett mindent és nem nekik kellett megdolgozni a napi betevőért. Naná hogy a munkával járó feszültség rányomja a bélyegét a kapcsolatra főleg ha az egyik fél nem fogja fel hogy a házasság nem csak bulizgatásból áll mindketten azt hitték olyan szuper lesz minden mint mikor gimiben jártak együtt. A srác önző volt amiért nem témogata a továbbtanulási terveit a csaj meg kapjon észbe a férje napi 12 órában a belét kidolgozta marhára nem akart még bulizni vagy elmenni valahova mikor a lábán alig állt meg ez volt az ára ha pénzt akartak. Ahelyett hogy valami olcsó albérletett vettek volna ki szállodába laktak ami nem olcsó csodálkozik rajta hogy elment a pénze mikor nem tudnak bánni vele és nincs semmi valóságérzetük. Akiknek sikerül azok tisztában vannak egy házasság szabályaival nincs olyan hogy én mi vagyunk együtt hozzunk döntéseket megbeszéljük a dolgokat nem követelőzünk raplizunk,támogatjuk egy mást ha képtelen vagy ezt belátni még az óvodában a helyed nem egy házasságban

Fiatal volt, és naiv. A szüleinek kellett volna figyelmeztetni, hogy nem jó ötlet.

Ugyan ez a véleményem.
Erről a cikkről egy kép jutott eszembe:
Megkérdeztek egy idős házaspárt, hogy hogy bírják egymást elviselni 50 év házasság után.
Ezt válaszolták: Tudja Uram, a mi időnkben ha valami elromlott megjavitottuk nem pedig eldobtuk.

szerintem meg ez bullshit, hogy általánosít, a cím olyan, mintha minden tizenévesen házasodó ember így végezné. gratulálok azoknak, akik azt hiszik, hogy nem lehet együtt maradni azzal az emberrel, akivel fiatalon összejövünk. ezen az alapon minek csajoztok/pasiztok, ha úgysem végleges?
21.század...

Fogyasztói társadalom, ha valami elromlik mehet a kukába . Úgy is veszünk helyette mást.
Ha valami nem jó a házasságágban? Nem teszünk érte, hanem az is mehet a "kukába", és jöhet a válás. Úgy is lesz helyette jobb is.

A cikk címe elég rossz, nem minden tinédzserkori kapcsolat végződik így.
Nekem a történetből az jött le, hogy nagyon távol voltak a realitás talajától. "Folyton a jövőről fantáziáltunk." - azaz folyton álomvilágba életek. "Amikor összeházasodtunk, azt gondoltam, mindörökké házas leszek" - hogyne, a házasság után elég csak hátra dőlni, és minden, még a jó kapcsolat is megterem magától. Mindörökre.
Szembenézni önmagunkkal még mindig a legnehezebb, sokkal egegyszerűbb a másikat hibáztatni, és persze ha valami nem olyan, mint az álomvilágban, akkor az máris sz.r és mehet a kukába.

amúgy meg két embernek kölcsönösen kell egymás karrierjére figyelnie. én rajzolok, a barátom meg színész. 9 hónap alatt sikerült kikísérleteznünk, hogy mikor melyikünkre kell jobban odafigyelni, és mikor ki enged.

kár, hogy így végződött, de legalább tanultak mindketten belőle, és a második házasságukba majd érettebben mennek bele

Hát mázlija van hogy hamar jött rá a dologra. Meg amúgyis, még csak 19 , simán elkezdhet egy főiskolát és foglalkozhat azzal amivel szeretne