Ballagás: tényleg várjuk?

Minden gyerek várja a szünidőt, de vannak aki félve néznek a jövőbe, mert nekik a tanév vége egyet jelent az elválással. A következőkben életünk első nagy eseményéről az általános iskolai ballagásról írunk.
A teljes cikkhez kattints ide!

én nem igazán szerettem az álatalános iskolás osztáylomat így aztán örültem is hogy végre vége de igazából így vissza gondolva a sok hülyeségre tudnak hiányozni

Nekem is így van én idén ballagok és hiába várom már azt,hogy végre elmegyek ebből a suliból,de vissza gondolva hiányozni fognak az osztálytársak..

ez egy nagyon-nagyon jó cikk. *.* és bár még elég későn fogok ballagni a sulimból, azért sok dolognál egyetértettem, és rádöbbentem, hogy akármennyire nem szívlelem annyira az osztályomat, azért még is csak egy jó kis csapat vagyunk mi.:')

Ennél az eseménynél jobban semmit se várok. Az osztályból 4 embert imádok, a többivel köszönőviszonyban (se) vagyunk. Az évfolyamtársaimat meg szívesen bekergetném egy oroszlánokkal teli vadonba. :$
Biztos, hogy jövőre is lesznek olyanok, akikkel nem leszek jóba. De talán egy fokkal jobb lesz a helyzet.
Az elvárást meg lesz_rom. Akiket szerettem, azokkal tartom a kapcsolatot.

Én kifejezetten örültem, hogy otthagyhattam a sulimat, de a ballagás nem volt jó, tiszta hülyén nézett ki mindenki

Akinek olyan közössége van annak biztos nagy veszteség de bennem nem maradt túl sok kellemes emlék az általánossal kapcsolatban,egyáltalán nem hiányoznak és nem is vágyom rá hogy a közeljövőben lássam bármelyiküket is.Lehet csak én voltam ilyen peches de én örültem mikor elszabadultam onnan,nem éreztem jól magam egyszerűen,most nem kezdem el részletezni az okát.Viszont gratulálok a cikk írójának,ennek ellenére egy jól megfogalmazott,általában azért igaz cikk lett.

Fuu hát én várom az biztos

En sem szerettem,de ebben az utolso 2 evben megszerettem.Juniusban lesz a ballagasom,nagyon varom,de nagyon rossz belegondolni,hogy mindjart vege a sulinak,es uj kornyezetben kell beleszoknom.Uj ismerosok,uj tarsasag,nehez lesz megszokni,de csak remenykedni tudok,hogy nem lesz az

Nagyon jó kis cikk lett, gratulálok a cikkírónak!
végig olvastam és tényleg nehéz elszakadni egymástól, mert én ezt már átéltem.. aki már úgy a szívünkhöz nőtt elbúcsúzni tőle igen csak kemény munka, de suli után megbeszélhetünk egy találkozót és mégsem olyan fájdalmas a búcsúzkodás. Viszont a cikkben lévő mondat: "órák közben sem fejezik be a megkezdett traccspartit" ez a mostani osztályomra eléggé jellemző
Ami itt van ének, azt én is ismerem, és mindig sírok rajta ha meghallom.. viszont én már csak hat év múlva ballagok ebben ez a jó nekem:p
Ballagás=elszakadás vagy mégsem?

én 2 év múlva fogok ballagni..nem is tudom hogy várom-e vagy sem...Szeretem az osztályom már egy csapat vagyunk...

én ott hagytam hetedikben az általánost, habár már sok ballagáson jártam így már van tapasztalatom

Hát a 8. os ballagásom nemizgatott kicsitsem! De majd a 12. es azt már most várom!

Jaj... Én nem hiszem el,hogy jövőre ballagok. Én tökre félek mi lesz azután. Az osztálytársaim nem hiányoznának igazán, inkább csak a másik osztályból a legjobb barátnőm. Én őszintén félek, hogy mi lesz a középiskolában. Már itt se bírtak túl sokan általánosban, akkor mi lesz később?

Idén ballagok, de mint páran, én is nagyon várom már, mert az osztályom maga a borzalom. Nem részletezem, pár lánnyal és két-három sráccal jóban vagyok, de ezzel ki is fújt. Azok közül, akikkel jó a viszonyom, páran egy gimibe fogunk járni, szóval mi nem tudunk elszakadni

A mostani 14 évesek úgy ézik életük legfontosabb döntése volt hogy kiválasszák a középiskolát ahova mennek, ez pedig a legszomorúbb élményük lesz hogy nem találkoznak. Így a gimiből ballagva azt mondom egyáltalán nem nagy cucc az általános meg a ballagás és a középiskola választás, sokan túlreagálják mint ahogy mindenki retteg az érettségitől, visszagondolva meg mindenki csak legyint hogy nem is volt nehéz.
És mivel én is most távozom az iskolából, hozzátenném hogy nem bánom, sőt, már várom hogy mi lesz utána, örülök hogy kikerülök ebből a kritikán aluli oktatási rendszerből. Hogy őszinte legyek nem nagy durranás az osztályom sem, így aztán nem fogok sírni utánuk.
Egyébként általánosban jó volt az osztályom, csak akikkel összejártunk egy idő után gyökeresen megváltoztak...

Én most elsős vagyok a középsuliban és nagyon tetszik
linna : engem se nagyon izgatott a 8.as ballagásom.

Ez nekem aktuális. Ugyanis szeretett osztálytársaimtól júniusban nekem is el kell válnom és cseppet sem várom. Imádtam ezt az osztályt és semelyik másik osztályba nem járnék, hiszen a miénk az egyszerűen kiváló. Bár szerintem majdnem mindenki így gondol a saját osztályára. De azért mi megpróbáljuk tartani a kapcsolatot, ami szerintem nem lesz annyira egyszerű, hiszen sokan kollégisták lesznek, vagy bejárósak... és már csak két hónap van hátra... :/

Én várom a ballagásom
Az ok:
Az osztályom tele van rosszabbnál rosszabb emberekkel, klikkesednek, kiközösítik a másikat, és akit meg kiközösítenek az olyan mélyen érzi magát, hogy elkezdi magát vagdosni és majd elvágja az ütőerét, csak, hogy keménynek gondolják (megtörtént eset)
Szerencsére engem a barátaim szeretnek és én is őket, én valahogy nem tartozom egyik klikkbe sem, mert nekem mind a két oldalon vannak barátaim, és ezért rossz, mert a bandák folyton bántják egymást és gúnyolják a másikat, ami nem jó, mert általában én beszélgetek azzal aki nagyon mélyen megbántódik, de ő nem azért, mert a másik klikk bántja, hanem azért, mert a barátai közösítik ki! Mert nálunk már a klikkeken belül is van klikk (ez egy kicsit furán hangzik, de így van )
Ezért félek is, mert félek, hogy ha nem tudok beszélni velük, mert túl messze vannak, és ott is bántják őket nem tudom mi lesz velük...


De, ha kibírják erővel és kitartással tudni fogom, hogy nem hiába tartottam bennük a lelket annyi éven át, és könnyen boldogulnak majd a való életben

Hát én is nagyon félek a ballagástól de leginkább az új sulitól , én idén ballagok általánosból , csak az nyugtat , hogy lehet néhányan 1 suliba fogunk járni mert csomóan ugyan azt írtuk be , de szerintem felesleges ezzel emészteni magunkat , ráérünk ezen majd akkor aggódni