6 apróság, amivel segíthetsz depresszióban szenvedő barátodnak

Napjainkra nemcsak elfogadottá vált beszélni a mentális problémákról, hanem sajnos egyre szélesebb rétegetek érint.
A teljes cikkhez kattints ide!

Már nem azért, de ezeknek szerintem alap dolgoknak kéne lenni, amik maguktól jönnek, nem pedig külön fölhívni rá a figyelmet, mert akkor ott nagyon életképtelen lehet az egyik fél, vagy nem beszélhetünk valódi barátságról..

Bár nem vagyok túlzottan jártas a témában, de ha jól tudom, a depressziónak nincs valódi oka. Sokan csak rávágják, hogy 'depressziós vagy/vagyok', mikor tulajdonképpen nem azok. Ha viszont okok állnak a háttérben, az depresszív reakciót, tüneteket válthat ki az emberekből. (pl. öngyilkosság gondolata, kilátástalanság stb.) Fiatal koromban én is azt hittem magamról, hogy depressziós vagyok, mint a legtöbb fiatal, pedig 'csak' depresszív tüneteim voltak, amiből sikeresen kilábaltam. Kellő akarattal szerintem sokaknak sikerülhet.

Húha! Ajánlom barátaim figyelmébe ezt a cikket! (depim van)

wiky96, egyetértek veled!

wiky96: Teljesen egyetértek!

wiky96: énis egyet értek veled.

én ezekkel nem értek teljesen egyet, szerintem egy depresszióson csak egy valaki tud segíteni és az saját maga. esetleg az idő. de nyilván nem rossz dolog az sem ha van az emberfia mellett olykor valaki

Nem egészen értek egyet, ugyanis én is voltam depis és akkor egyáltalán nem vágytam csak úgy akárki közelségére és "támogatására". Engem kifejezetten zavart ha folyton a nyakamra jön valaki.

wiky96, igazad van

Nekem is volt mentális betegségem, sőt még mindig úgy érzem, nem teljesen sikerült elszakadnom. Igaz dolgok ezek, nagyon nagy segítség, ha van olyan/vannak olyan emberek az Életedben, akikben megbízol és akik mellett biztonságban érzed Magad. És természetesen egy jó pszichológus senkinek sem árthat.

"A depresszió nem ok.
Nem ok, nem mentség, nem kifogás. Ne azért legyél depressziós, hogy foglalkozzanak veled egy kicsit. Ha nem foglalkoznak veled, vagy rossz környezetben vagy, vagy egy köcsög vagy. Ennyi. Ez nem divat, ebben nincsenek szabályok, hogy csak fekete ruhát hordhatsz innentől kezdve és vagosnod kell magad, a cigiről meg ilyesmikről nem is beszélve… Direkt nem is tudnál depressziós lenni. Azt önsajnálatnak hívják, az önzés egyik leggusztustalanabb formája. A depresszió egy betegség. Folyamatos rettegés, a haláltól és az élettől. Ha valaki tényleg csúnyának látja magát, akkor az öltözőbe tesi előtt nem azt fogja hajtogatni, hogy „Úristen, nézd milyen kövér a combom!” , hanem igen, ott fog kuksolni a pad szélén, és szépen csöndben minél hamarabb felöltözik, amíg a többiek nem figyelnek rá… Ugye, milyen gusztustalan, hogy azt nem vesszük észre, akinek tényleg segítség kell?" (tumblren találtam)
De komolyan itt is írtátok páran hogy ti is "depisek" vagytok/voltatok. A depresszió nem az amikor pár óráig, napig, hétig, rossz kedvetek van. A rendes depresszió egy komoly betegség amit gyakran csak pszichiáterrel vagy gyógyszeres kezeléssel lehet meg gyógyítani. Természetesen a depressziónak is vannak gyengébb és erősebb változatai. De attól hogy rossz a kedvetek néha attól MÉG NEM VAGYTOK AZOK!

Ha valaki tényleg depressziós, akkor annak nyomós oka van, amin nem segít egy-két kedves szó, sajnos. De egyetértek pár előttem hozzászólóval, hogy ezeknek a cikkben leírtaknak alap dolgoknak kéne lenniük.

Nagyon jó cikk lett.

Csillbab: igaz-igaz. (én nagyon sokáig küzdöttem azzal a mentális betegséggel és igen, pszichológusnál kötöttem ki...)

Csillbab ez így igaz!

wiky96, Csillbab, egyetértek veletek.
A depressziót sajnos nagyon másképp értelmezik az emberek, mint amit valójában jelent. Büszkén rávágjuk, mikor kérdezik, mi bajunk, hogy "csak depis vagyok", mintha a depresszió legalábbis úgy működne, hogy jön és eltűnik. Azok az emberek, akik ezzel a szóval dobálóznak, jobban utána kéne, hogy nézzenek a dolognak, mert ez így nem oké. Egyrészt a kevés tudásukról adnak bizonyosságot, másrészt ez valamiképp sértő is lehet egy depressziós ember számára. Legalábbis, ha én depressziós lennék, nem hiszem, hogy máskor életvidám, egyszer-kétszer szomorú emberektől akarnám hallani, hogy "depis vagyok"...
A cikkben foglaltak pedig roppant alap dolgok kellene, hogy legyenek, nem kéne rá felhívni a figyelmet. Ebből is csak az látszik, mennyire nem törődünk embertársainkkal. Minden embernek jól esik a törődés, aki depressziós, annak pedig még jobban kell.
És higgyétek el, a depressziós nem fog táblákat lengetni, hogy ő depressziós, hanem csendben lesz, búskomor lesz, és észre kell venni, ha baja van, mert rohadtul nem fogja elmondani...

Komolyan, ne legyetek már ilyenek! Rengetegen írják, hogy ez lenne az alap, meg ezek semmiségek, és általában csak gyógyszer tud segíteni, stb.. A címe ennek, hogy 6 APRÓSÁG, amivel...
A másik. Én is kisebb depresszióban szenvedek, magán életem miatt. Van egy ismerősöm, aki még az átlagos "népszerű" emberek közé sem tartozott. Elkezdte magát vágdosni, feketébe járni, zöldre befestette a haját. Mindig azt mondja, hogy egy fiú miatt. Azzal a fiúval annyi volt a története, hogy nem viszonozta az érzéseit. Ezt még a hülye se hinné el. A vagdosásaival felkeltette magára a figyelmet és mostmár népszerűbb lett egy kicsit. De csak egy nagyon kicsit. Örüljön annak, hogy egészséges! Ha nekem csak ennyi bajom lenne, akkor vígan élném az életem! Tény, hogy egy részben nekem is egy fiú miatt van minden, de nekünk a kapcsolatunk általános iskola 4.osztályától bonyolult, ráadásul a családom is közrejátszik. Orvosnál voltam, kisebb depresszió. De köszönöm a legjobb barátnőmnek, hogy egy nyár alatt sikerült "kigyógyítania" ebből. Ja, meg a gyógyszereknek. Szóval aki nem debressziós, az ne dobálja már csak így ezt a szót! Lassan olyan szó lesz, mint az alma..

Sajnálom, de attól, hogy ezeket a szabályok betartom, még nem vagyok szakember. Nem ismerhetem fel ki beteg és ki nem. Nem az én felelősségem, hanem a szülei. Bocsi, de nem vehetem a vállamra a világ gondjait.