Zenészek közötti barátság: igazi vagy reklámfogás?

Sajnos. Na, nem mintha nagy érvágás lenne ez a számomra, felőlem mindenki csorgathatja a nyálát rájuk napestig - végülis, a tinédzserek többségétől úgysem lehet sok intelligenciát elvárni. Hangsúlyozom: a többségétől. Tisztelet a kivételnek, aki nem úgy viselkedik és gondolkozik, mint egy megkergült tamagochi.

Most látom, hogy ilyen fiúcsapatok, mint a Backstreet Boys - akik amúgy most álltak megint össze-, vagy az N'Sync kimaradtak. Pedig azért értük is odavoltak a lányok a '90-es években. Bevallom, anno volt egy darab N'Sync magnókazettám, de pár hónap alatt kiszerettem belőlük. 

Én DJ Boboért rajongtam annak idején, de nagyon. Meg a Mr. Presidentért, Dr. Albanért, meg hasonlókért.

Az én rajongásom tárgyai a U2, A-ha, Duran Duran, Queen és néhány alternatív rockbanda voltak

U2 és a Queen is jó. Jean Michelle Jarre-t is szerettem, bár ő francia és ilyen elektronikus zenét csinál.

Bárki jó, akiben tényleg van tehetség, és nem csak néhány jó szimatú menedzser rakta fel a színpadra.

És vissza is tértünk a mai tinibandákhoz. 

Te vagy az élő példája annak, hogy ennek az öt nyominak miért van ekkora sikere. Nagyjából az egész hozzászólásodban ismételgetted önmagadat, és úgy adod elő a sztorit, mintha személyesen ismernéd őket. Honnan a lótúróból tudod te azt, hogy ezek testvérekként szeretik egymást, sőt imádják a másikat? Teljes meggyőződéssel állítod, hogy ezek itt öten olyanok, mint a hímes tojások, szeretik és babusgatják egymást. Miért? Mert látod a videókat, amiknek a nagyja megjátszott. Ez az öt gyerek úgy indult a tehetségkutatóban, hogy előtte sosem ismerték egymást. Ne már, hogy ezek öten úgy összecsiszolódtak, hogy ők lennének a prototípusok a párkapcsolatok számára, miközben sokszor egy párkapcsolatban két ember között hihetetlen súrlódások vannak, akkor öt ember között mennyi lenne? Persze, gondolom kénytelenek lenyelni egymás marhaságait, mert éjt nappallá téve veszekednének, de ne adjátok már úgy elő, mintha ezek lennének a megtestesült tökéletességek, akik úgy összeillenek, mint a puzzle darabok. Nevetségesnek tartom mindazt, amit leírtál, de a te véleményed, elfogadom természetesen, mert nincs azaz Isten, amiért én meg akarnám változtatni azt. Te a világ legnagyobb rózsaszín buborékában élsz, olyan kis cukor felhőkön lépkedsz, és a naiv gondolkodásoddal hiszed azt, hogy ez az öt fiú a megtestesült tökéletesség, soha sem hazudnak a kamerába, sőt sosem hazudnak nektek rajongóknak, pedig itt a kulcsszó - hazugság. Nap mint nap ömlik az arcotokba a temérdeknyi hazugság erről az öt nyikhajról, és ti lazán elhiszitek, hogy az ég piros, ha valamelyik banda tag azt mondja. A te rajongásod is átlépett egy bizonyos keretet, ugyanis nem tudsz reálisan látni, megfelelően ítélni és tisztán gondolkodni velük kapcsolatban, hiszen a leírtak alapján úgy gondolod, hogy ezeknek minden szavuk a szent jó igazság. Pedig, ha tudnád, hogy hányszor hazudtak a p*fátokba, csak, hogy jöjjön a lóvé! Valahol nagyon sajnállak titeket, rajongókat, mert szó szerint mentek bele a butaságba. Kezdve a pénzszórástól át ezekig a nyikhajokig, akik lehet akkora p*csfejek, hogy elküldenéd utána őket retekbe, akkora b*nkó mindegyik. És most jöhetsz azzal, hogy te tudod, hogy nem azok meg izé, meg hozé, de nem tudhatod, mert nem ismered őket. Te csak látsz egy képet, amit mutatnak magukról a kamerákban, mivel tudják, hogy filmezik őket, és gondolom annyi önkritikájuk nekik is van, hogy ne marják egymást a felvételeken. Ők sem hülyék. Az egész egy kegyetlen nagy átverés, és az a baj, hogy ti bedőltök ennek. Nem csak anyagilag zsákmányolnak ki titeket, de egyszerűen elvesztitek az önkontrollt, tesztek az etikára, illetve az empátiára, és egy olyan szintre degradálódtok, ami kritikán aluli. Hogy a jó büdös francba ér többet nektek öt tehetségtelen gyökér, mint a saját stílusotok, a saját becsületetek, a saját személyiségetek? Annyi direksönert láttam már itt, és egyszerűen intellektuálisan el vagytok torzulva, mint akik drogosok. Valaki mond valamit ezekre a szép fiúkra, rögtön úgy viselkedtek, mintha embert ölt volna az illető. Egy civilizált ember/leginkább gyermek viselkedik így? Viselkedik ennyire, de ennyire aljasan és primitíven? Egy biztos, engem úgy nyakon vertek volna a szüleim, hogy a fal adta volna a másikat, mert néhányotokkal kegyetlenül elszaladt a ló, és valószínűleg az édesanyját is úgy veszi otthon a szájára, ahogyan itt beszélnek néhány fórumtársukkal.
A hozzászólásod tartalmára nem tudok reagálni, mert feláll a szőr a hátamon tőlük, s kerülök mindenféle kontaktust. Számomra világossá vált, hogy mennyire is gyerek vagy, ebből a mondatodból következtetően:
"Én bevallom töredelmesen, a zenéjükért nagyon, nagyon sokáig nem voltam oda, de annál inkább szerettem bele az egyéniségükbe, a személyiségükbe, a hülyeségükbe."
Felesleges is tovább szaporítani a szót, mert a zene nem a zenélő egyéniségétől, személyiségétől, hülyeségétől függ, hanem attól, hogy mit akarnak mondani és közölni. Mire akarja felhívni a figyelmet, vagy éppen egy összetört szerelemről énekel. Annyi ilyen gyönyörű szám van, és te büszkén benyögöd ezt... gáz. Most erre mit mondjak? Nagyon gáz az, hogy valaki nem tudja azt, hogy a zenének eszmei értéke van. Még az is jobb lett volna, ha azt mondod, hogy a "sokat mondó zenéjük" miatt szerettél beléjük, de sajnos nem. Kimondtad azt, hogy azért, mert begerjedsz rájuk, ennyi. Nekem is voltak plátói szerelmeim, amikor sztárokba voltam szerelmes, mert hát kinek nem volt, de túlon túl durva már ez. Őszintén remélem, hogy felébredsz a kis álom világból, és kilépsz a buborékból, mert a hozzászólásod alapján van benned némi értelem, mégis ennyire hiszékeny és naiv vagy. A továbbiakban csak ismételni tudom magamat, de egy biztos: nagyon ledöbbentett a hozzászólásod - a megannyi naivitás, a hiszékenység és részben az ostobaság, egyszerűen borzasztó és elkeserítő. Egy újabb támpontot kaptam, hogy az emberiség merre halad... hát nem éppen jó irányba, maradjunk annyiban...