offlineAmit leírtál az elejőt a végéig mindennel egyetértek.. gyönyörűen megfogalmaztad és még ráadásul igaz is minden.
Szerencsére olyan a természetem, hogy elég hamar észre veszem, hogyha váloztatni kellene mert valami nincs rendben sem velem sem a környezetemmel és így ezt meg tudom előzni-legalábbis még eddig meg tudtam.
Tény, hogy mikor 6. osztályba jártam-tudom, hogy kis pisis voltam meg minden, de érzéseim már akkor is voltak- volt egy 1 évvel idősebb fiú aki állítása szerint szerelmes volt belém, amit én mai napig nem hiszek, ugyanis nem is ismert. Na és neki nagyon hülye osztálytársai és haverjai voltak és elkezdtek engem azért csúfolni, mert ő volt belém szerelmes. De itt nem olyanról volt szó, hogy xy+xy egy tányérból esznek, bla bla bla, hanem hogy te "retek" meg ilyenek. És hát tudom, hogy ezzel nem kellett volna törődnöm, de azért egy 12 éves ezt felveszi. Először nem is törődtem vele, de ez kb. 2 évig húzódott és én már nem bírtam. Persze otthon nem mondtam meg, csak magamban tépődtem rajta. Na és így lesz valaki depressziós.
(Szerencsére én azért nem voltam)Még az első évben "tűrhető" volt, mer akkor még ez a fiú, ha úgy vesszük megvédett és ő is beszólogatott nekik, de mikor megmondtam neki, hogy tulajdonképpen én nem vagyok szerelmes belé, én nem tudom, ő biztosan összetört és ő is odaállt az ő oldalukra és ugyanazt csinálta amit ők. Aki még ilyet nem élt át, az nem tudja, hogy ez hogyan fájt. És ezek a beszólások tőle voltak a legfájóbbak, ugyanis ő volt az, akivel még 2 hónapja naponta órakon keresztük skype-oztam és tulajdonképpen többet beszéltem vele, mint a legjobb barátnőimmel. (De mégsem tudott engem teljesen megismerni, mert rajtam élőben is nagyon nehéz kiigazodni, nem még neten keresztül.)
Valójában nem is tudom, hogy ennek az egésznek hogyan lett vége. Gondolom találtak maguknak mást, akit idegileg kikeszíthetnek.
Azóta viszont megváltoztam és aki ilyet akarNA velem csinálni mindjárt az elején letorkolom és megmondom neki a magamét. És szerintem akiket így zaklatnak, azoknak az a legnagyobb bajuk, hogy az elején nem törődnek vele és később már annyira elfajulnak a dolgok, hogy akármit szól kiröhögik és mégjobban letiporják és ez az amit nem kell hagyni.
Tulajdonképpen mindenkinek kellenek ilyen letiprások, hogy később ezekből erőt tudjanak meríteni. Most már hálás is vagyok nekik, hogy ezt tették velem, mert csak megerősítettek. Ugyanis ha nem csinálták volna ezt velem, lehet hogy még ma is olyan gyenge és félénk lennék.
2 felhasználónak tetszik:
