Köszönet a cikkért, a benne lévő infókért és tanácsokért!
Mindig is érdekelt ez a téma, különösen azóta foglalkoztat, amióta a dundi húgocskám zokogva jött haza a suliból, mert disznónak, meg dagadtnak csúfolták. Nem tudom kifejezni azt a mélységes fájdalmat és végtelen haragot, amit akkor éreztem...Félek, hogy tiniként majd a húgom is áldozatul fog esni a fent említett betegségek egyikének.
Véleményem szerint az ilyen jellegű problémák számának rohamos növekedése első sorban a médiának köszönhető. Rengetegen (főleg felnőttek) vallják ezt, és igazuk van. Mindaddig, amíg Miley Cyrust (hogy egy aktuális példával éljek) kövérnek titulálják, pedig még csak a teltkarcsúhoz sem jár közel, nem számíthatunk semmilyen javulásra ezen a téren. Kórosan sovány lányok a kifutókon, természetellenesen vékonyra retusáltak a magazinokban, fogyasztó ételek és gyógyszerek reklámjainak ezre...És akkor csodálkozunk, hogy egyre több tinédzser vonja meg magától az ételt és hányik naponta akár 9-10 (!) alkalommal is, csakhogy vékony lehessen. Beteg világ, beteg felfogás, beteg fiatalok.
Amit pedig az anorexiával kapcsolatosan még jó lett volna leírni, az az, hogy egy bizonyos idő eltelte után, bármennyire is szeretne újra enni a beteg, a szervezete már nem fogad be semmilyen táplálékot; egyenes út a halálhoz.
Személyes példámhoz visszatérve: a húgom egy aranyos, nagyszájú, életvidám kis örökmozgó, akinek történetesen van egy "úszógumija" és két vaskos combja. Táncolni jár, hetente kétszer és imádja. Én pedig nem fogom hagyni, hogy ennek az élénk, értelmes kislánynak az egész életét tönkretegye egy ilyen betegség!
Nem létezik tökéletes testalkat, a plusz 6 kiló nem elhízás, a mínusz 6 pedig nem anorexia!!!