Nekem nagyon hiányoznak azok az idők, amikor aludhattam délután (de sosem aludtam) a tanulás helyett. Én úgy érzem, minél jobban fejlődünk a világgal, annál többet kel tanulni (persze olyan értelmetlenségeket, amiket valójában soha nem fogunk használni, sem alkalmazni, kivéve, ha tudósnak megyünk) De én visszasírom azokat az éveket, amikor azt mondtam "jajj, anyu, mikor növök már fel!"
Olyan nehéz elhinni, hogy már (nekem) csak 2 év, és önálló leszek. Nem tudom, hogy is fogalmazzak. Kb: "anyu, maradj már mellettem, és fogd még a kezem, mert kellesz!!!Kellesz, hogy ott legyél."

offline
0 felhasználónak tetszik:








