Idézet (Johinna @ 2011.09.10. 18:29)
Hagyd is, egy tündér.
Tudod amióta az első helyre raktam, azóta mintha egy kő esett volna le a szívemről. Nekem Jared volt az első nagy "szerelmem", vagyis a Mars és utánuk ismertem meg az Avenged Sevenfold-ot. Azt hittem nem szerethetek semmit sem jobban a Marsnál, de aztán beütött az A7X. Syn valami olyat ad, amit senki más. Imádom a szólóit, embert nem hallottam még ilyen odaadással, ilyen kibszott jól gitározni, imádom, hogy úgy tud vokálozni, hogy néha még csak hallani sem lehet
Valami nagyon különlegeset láttam meg benne, amit eddig senki másban. Sokáig nem mertem még magamnak sem bevallani, hogy nekem Syn a mindenem, azt adtam be magamnak, hogy csak a Mars számít és senki/semmi más. Aztán végre sikerült belátnom az igazságot.
Rengeteget köszönhetek a Marsnak, ha Ők nem lennének, akkor én nem az az ember volnék, aki most vagyok. Echelonnak érzem magam és azért, mert van valaki akit mindennél jobban szeretek, attól még a Marsot is szerethetem és ugyanúgy felnézhetek rájuk.
Szóval Synyster az én Istenem, csak hogy lopjam a dumád
Avenged Sevenfold - Afterlife
Teljesen megértelek.
Én igazából még januárban ismertem meg Trentet, a The Social network OST révén, amibe elsőre beleszerettem. Aztán képzeld, olyan vicces módon ismertem meg a NIN-t, hogy megnéztem a Wantedot, abban pedig nem bírtam szabadulni egy sortól. Az Everyday is Exactly the Same többször is szerepelt benne, és napokig csak ez járt a fejemben, hogy milyen zseniális: 'I believe i can see the future'. Mindössze egy sor. Aztán utánanéztem, letöltöttem a With Teeth albumot. Csak az album hallgatása utáni egy hétben jöttem rá, hogy Reznor és a NIN az tök ugyanaz
De aztán összevesztem egy barátnőmmel, így rossz ómennek kezdtem tartani a With Teeth-et, ez bebizonyosodott, hiszen mikor megint hozzányúltam, teljesen véget is ért a barátságom azzal a lánnyal. De Trentbe teljesen beleszerettem, már vagy májusban, mikor lejött a Year Zero. Marsot egy éve hallgattam már, átsegítettek nagyon sok mélyponton és nekem is Jared volt az első igazi', nem mertem bevallani magamnak, hogy azért engem pl a Survivalism sokkal jobban elvarázsol, és a Mars nekem túl post-grunge. De nyár elején a Year Zero mindent elsöpört, akár egy forgószél, őt követték a testvéralbumok, az EP és a két digitális lemez. Csodálom és a megszállottja lettem, sajnos a Mars már nem rúghat labdába. De én is Echelonnak érzem magam, mivel életem legszarabb időszakában cask az Alibi és az Echelon ment, ami mindenen segített.
Csakhogy.. Az isten senki sem múlhatja felül
És nyugodtan használd, tetszik, hogy te is istenezel
Szóval jöjjön a dal, amibe beleszerettem:
NIN - Everyday is exactly the same
offline
3 felhasználónak tetszik:
Láttad mekkora véleményt írtam róla? 
