Zico

 A Flamengo fénykorában Zico a csapat kulcsfontosságú játékosa volt. Megnyerték többek között az 1981-es Copa Libertadorest, ugyanebben az évben a Világkupát valamint a 1980-ban, 82-ben, 83-ban és 87-ben a brazil nemzeti kupát. A pályán hihetetlen góljaiért és térlátásáért tisztelték, nagyszerű csapatjátékos, szervező és büntetőrúgás-lövő volt.

Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Svédország ellen befejelt egy szabadrúgást az ellenfél kapujába a meccs utolsó percében. A bíró, Clive Thomas azonban Zico gólját nem ismerte el, mondván, hogy lefújta a mérkőzést, mikor a labda még a levegőben volt.

Több milló dollárért Zico az Udinesebe szerződött. 1983 és 85 között csapatát az olasz legjobbak közé emelte. A ligában összetűzésbe került a Juventus Michel Platinijével és a Nápoly Diego Maradonájával. Az 1983-84-es szezonban 19 gólt lőtt, egyel kevesebbet, mint Platini (a franciánál azonban 6 mérkőzéssel kevesebben játszott). Az Udinese nem nyert meg semmilyen fontosabb bajnokságot és Zico nemsokára újra hazájában, a Flamengónál játszott.

Visszatérése után térdsérülést szenvedett, így karrierje több hónapra félbeszakadt. Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon még sérülten játszott. Franciaország ellen döntetlen játszottak, így tizenegyesekkel dőlt el, hogy ki lesz a továbbjutó. Zico értékesítette lövését, ám Sócrates és Júlio César sikertelen volt: Brazília kiesett a bajnokságból. Miután felgyógyult, ismét teljesen a focinak szentelte életét. 1987-ben a Flamengóval megszerezte negyedik bajnoki címét.

1989 végén Zico utoljára öltötte magára a Flamengo mezét a brazil nemzeti liga keretén belül, a Fluminense elleni mérkőzésen. Több mint hétszáz meccsével a Flamengo színeiben a csapat második leghosszabb ideig játszó labdarúgója, góljaival pedig a legnagyobb góllövő.
Sportminiszterként:
Brazília 1990-es elnökválasztása után az új elnök, Fernando Collor de Mello Zicót nevezte ki sportminiszternek. Zico egy évig maradt ezen a poszton. Hivatali idejének legfontosabb lépése a sportcsapatok üzleti ügyeit ellenőrző törvény elfogadtatása.

Edzőként:

Zico félbeszakítva politikai pályáját elfogadta a kasimai Sumimoto vállalat labdarúgócsapatának ajánlatát. Feladata az volt, hogy bejutassa őket az új labdarúgó ligába, amelyet 1993-ban indítottak. Az új ligát már viszont a Kasima Antlersben kezdte, amellyel megszerezte a második helyet és bejuttatta azt a legjobbak közé.

Tehetsége, tudása és profizmusa nagy elismerést szerzett neki Japánban. Befolyása miatt kapta a „labdarúgás istene” (サッカーの神様, szakká no kamiszama) becenevet a japán focirajongóktól.