Yann Tiersen

Korai évek —

Yann Tiersen a franciaországi Brestben (Finistère megye) született 1970. június 23-án. Francia létére belga és norvég felmenői is vannak. Zongorán először négy évesen kezdett játszani, hegedűn hat évesen, zenei tanulmányait sok különböző városban folytatta, járt Rennes-ben, Nantes-ben és Boulogne-ben is zenei akadémiára. A nyolcvanas évek elején, amikor tinézser volt, nagy hatással volt rá a punk szubkultúra, a kedvenc bandái közé tartozott a The Stooges-nek és a Joy Division-nak. 1983-ban, tizenhárom évesen eltörte a hegedűjét, ezért inkább egy elektronikus gitárt vett, és csatlakozott egy együtteshez. Később Rennes-be költözött, ahol megadódott neki a lehetőség, hogy élőben láthassa a kedvenc bandáit, mint a Nirvana-t, Einstürzende Neubauten-t, Nick Cave and the Bad Seeds-t, The Cramps-ot, Television-t, és a Suicide-t. Néhány évvel később, amikor az együttes, amiben zenélt feloszlott, Yann vásárolt egy olcsó íróasztalt, egy magnót és elkezdett felvételeket készíteni szintetizátorral, egy mintaszalaggal és egy dobbal. 

Zenei debütálása (1993 – 2000) —

"Imádok dolgozni és új dalokat írni. De néha muszáj várnom,
hogy legyen valami ötlet a fejemben, ami aztán zenélésre késztet."

Mielőtt a saját neve alatt jelentetett volna meg filmzenéket, Yann számos háttérzenét és rövidfilmet készített. 1993 nyarán jött az áttörés, Yann a lakásában maradt, és zenei demókat készített egy elektromos gitárral, hegedűvel és harmonikával. A nyár végére meglett két albumnyi dal, amely majdnem 40 dalrészletet foglalt magába. Az első albuma a "La Valse des Monstres" címen jelent meg 1995 júniusában, majdnem ezer példányban kelt el. Az albumon 17 dal jelent meg, és elmondása szerint Tod Browning pár filmje ihlette. Következő albuma 1996. áprilisában került a boltok polcaira "Rue des cascades" néven. A dalok hangzását játékzongorával, csembalóval, hegedűvel, harmónikával és mandolinnal állította elő. Ebben az évben megadatott neki az, hogy felléphetett a legrégibb és legismertebb Francia fesztiválon, az Avignon fesztiválon. Yann-t a hangszerek mesterének is nevezték, precíz és tehetséges, rengeteg hangszeren játszik, mint a stúdióban, mint élőben. Harmadik stúdióalbuma a "Le Phare" 1998-ban jelent meg, ezzel kivívva a nemzetközi sikerét. Az albumot Ushant szigetén vette fel, ahol két hónapot töltött egy bérelt házban. Éjjelente a világ egyik legfényesebb világítótornyát nézte, elmondása szerint ez teljesen lenyűgözte. Az album nem várt sikert hozott, 160.000 példányban kelt el, megerősítve azt, hogy Yann Tiersen az egyik új zenei korszak képviselője. Három dal az albumról ("La Vita", "La Noyee", és a "Sur le fil") később az Amélie filmben volt hallható.

Amélie és a globális elismerés (2001 – 2009) –

Yann Franciaországon kívül nem nagyon volt ismert, viszont egy különleges megbizatás érte őt. 2001-ben, a francia filmrendező Jean-Pierre Jeunet fejében különös gondolatok folytak az Amélie film zenéjével kapcsolatban, mikor egy asszisztense egy Tiersen CD-t adott a kezébe, amit a rendező kiválónak talált. Jeunet minden albumot, amit csak kiadott Yann, megvette, majd kapcsolatba lépett vele, hogy nem lenne e kedve segíteni a filmzenében. Két hét alatt összesen 19 dal került felvételre, amiben pár régebbi szerzeménye is helyet kapott, majd az album első helyet kapott a French Albums Chart-on. A film rengeteg elismerést szerzett. A filmzene írása közben Yann a negyedik stúdióalbumán dolgozott, ami később 2001. június 5-én  "L'Absente" néven jelent meg. Ebben az évben házasodott össze Natacha Régnier-rel, akivel egy közös gyermekük született 2002-ben, de később mégis elváltak. Yann képességeire többen is felfigyeltek, így az Amélie filmzenéje után a Good Bye, Lenin! zenéjét is ő írhatta meg. A film egy 2003-as tragikomédia Wolfgang Becker rendezésével. 2005-ben adta ki ötödik stúdióalbumát, a "Les Retrouvailles"-t.

 Dust Lane és Skyline: 2010-től napjainkig —

2010-ben jelent meg Tiersen hatodik stúdióalbuma, a "Dust Lane", amelyet Ushant szigetén vette fel, de a Fülöp-szigeteken is folytak a stúdiómunkálatok. Az albumra nagy hatással volt az, hogy felvétel közben Yann elvesztette édesanyját és egy közeli barátját. A felvételek egy akusztikus gitárral, mandolinnal és buzukival indultak, de új hangzás érdekében újravették a dalokat, így egy bonyolultabb hangzást értek el. Vintage szintetizátorokat és elektromos gitárt használtak további textúrákért. 2010. októberében turnéra indult New York City-vel kezdve. Hetedik stúdióalbuma egy évvel később került a boltok polcaira "Skyline" néven, majd a megjelenést követően 2012-ben egy turnéra indult Amerikát, Kanadát, Izlandot, Spanyolországot, Portugáliát, Franciaországot, Szlovákiát, Ausztriát, Finnországot és az Egyesült Királyságot érintve. 2013. augusztus 3-án hozzáment Emilie Quinquis-hoz  Ushant szigetén. 2014-ben jelent meg a következő stúdióalbuma, a " ∞" (Infinity), majd 2016-ban az "EUSA".

Albumok —

 1995 La Valse des Monstres

 1997 Rue des Cascades

 1998 Le Phare

 2001 L' Absente

 2001 Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain

 2001 Amélie Soundtrack

 2002 Tout Est Calme

 2003 Goodbye Lenin Soundtrack

 2003 C'Était Ici

 2005 Les Retrouvailles

 2005 Black Session

 2008 Tabarly Soundtrack

 2008 C'était Ici: Live

 2010 Dust Lane

 2011 Skyline

 2013 White Lighter

 2014 ∞ (Infinity)

 2016 Eusa