Paul Hunter

Karrierje:

Paul a St Andrews Általános Iskolában, majd a Cardinal Heenan Középiskolában tanult, Leedsben. Környezete bátorítására sok időt töltött snookerrel, míg Jimmy Michie és Joe Johnson, korábbi profi snookerjátékosok segítségével, 1995 júliusában bemutatkozott a profik között, amikor is még csak 16 éves volt. Bombaként robbant a köztudatba, az 1998-as év pedig meghozta számára élete első, profi tornagyőzelmét, ami a Welsh Open volt.  A döntőben, már az akkor nagy játékosnak számító John Higgins-t győzte le 9-5-re, s a döntőben három százas break-et is lökött. Az 1999-2000-es világranglista 12. helyére sorolta, ezzel a következő szezon minden ranglista versenyén automatikusan a főtáblára került. A 2001-es Benson & Hedges Masters-en is a döntőig jutott, amelyet 10-9-re ugyancsak megnyert Fergal O'Brien ellen. 2002-ben megnyerte a Welsh Open bajnoki címét, pár héttel később még egy Masters trófeával lett gazdagabb, így ő lett a harmadik snookerjátékos, aki meg tudta védeni Masters címét. Sikere a 2002-es British Open-en folytatódott, ami már a harmadik ranglista-győzelme volt. Sorozatban nem tudta megnyerni harmadik Masters címét, viszont 2004-ben ugyancsak ő lett a bajnok.

Betegsége, halála:

2005. április 6-án Paul bejelentette, hogy rosszindulatú neuroendokrin daganatokat diagnosztizáltak nála. Gyógyulása érdekében kezeléseknek vetette alá magát és közben nyugtatta rajongóit, hogy a betegséghez is olyan pozitívan áll hozzá, mint a játékhoz. A 2006/2007-es szezonra kikerült a 32-ből, miután a világbajnokságon 10-5-re kikapott Neil Robertsontól. Teljesítményére a kezelések és gyakori fájdalmai adnak okot, melyek a betegségével jártak. 2006. október 9-én - öt nappal 28. születésnapja előtt - hunyt el, Huddersfieldben. 2006. október 19-én helyezték örök nyugalomra.