Oli Sykes

Nia1: Már jó ideje követem a munkásságát és a hétköznapjaimat egyáltalán nem tudnám elképzelni anélkül hogy ne hallgatnék egy kis BMTHt. Nagyon hálás vagyok a bandának hogy életben tartanak és elbújhatok... továbbMár jó ideje követem a munkásságát és a hétköznapjaimat egyáltalán nem tudnám elképzelni anélkül hogy ne hallgatnék egy kis BMTHt. Nagyon hálás vagyok a bandának hogy életben tartanak és elbújhatok a világ elől.

framingnixon: Többször is próbálkoztam már, de valahogy egyik véleményem sem tudta kellően kifejezni azt a tiszteletet és csodálatot, amit Oliver iránt érzek. Azért úgy döntöttem most, harmincadik születésnapja... továbbTöbbször is próbálkoztam már, de valahogy egyik véleményem sem tudta kellően kifejezni azt a tiszteletet és csodálatot, amit Oliver iránt érzek. Azért úgy döntöttem most, harmincadik születésnapja alkalmából végre írok valamit róla. 2013-ban, közvetlenül a Sempiternal megjelenése előtt hallottam először a BMTH-ról, aztán azzal a lendülettel el is feledkeztem róluk. Pár hónappal később ismét szembetaláltam magam velük, amikor is eszembe jutott, hogy "jé, hát én ismerem ezt a bandát". Akkor először rászántam magam, hogy meghallgassam a "Can You Feel My Heart" című dalukat, ennek is csak a lyric változatát. Mikor vége lett a számnak, magam sem tudom, mit éreztem vele kapcsolatban. Tetszett, ugyanakkor nem is. Szerettem volna csak csendben ülni, a gondolataimba merüve, de közben még többet akartam hallani tőlük. Egy nagy katyvasz volt bennem, nem tudtam eldönteni, most akkor bejön-e nekem ez, vagy sem. Mivel vesztenivalóm nem volt, rákerestem az eredeti klipre, amitől még inkább csak összezavarodtam. Ezután jött az "It Never Ends" és a "Go To Hell, For Heaven's Sake". Azt hiszem, összességében tetszett, meg minden, megérteni viszont csak később tudtam. Letöltöttem tőlük pár dalt, majd újabb, rövid szünet következett, amíg nem érdeklődtem különösebben a Bring Me The Horizon iránt, csak pár dalukat hallgattam, azokat viszont megállás nélkül. Egyszer aztán az egyik zenecsatornán leadták a "Drown"-t. Csak néztem, néztem és arra gondoltam: "ez tényleg AZ a BMTH?". Érzékeltem azt a nem túl erőteljes, de igencsak szembetűnő hangzásbeli változást, amiért kissé kétkedve fogadtam ezt az új stílust. Mivel csak a There Is A Hell óta ismertem őket, nem volt nehéz megszeretnem ezt a dallamosabb hangzásvilágot. Na, és valahol itt kezdődött nálam az, amit rajongásnak lehet hívni és azóta is tart. Amikor először láttam videoklipjüket, elsőre Oli egyáltalán nem érdekelt. Komolyan, valahogy nem ő volt az, aki megragadta a figyelmemet, annak ellenére, hogy a zenekar énekeséről beszélünk. Az "It Never Ends" volt az a videó, ahol felkeltette az érdeklődésemet. Elkezdtem ténylegesen figyelni a hangját, a gesztusait, az egész színpadi jelenlétét. Ugyan volt pár olyan megnyilvánulása és cselekedete, amivel én nem egészen értettem egyet, mégis egy csodálatos embernek tartom őt. Az, hogy a BMTH változtatott a hangzásán, nagyon megosztotta a rajongótábort. Sok rajongót vesztettek a That's The Spirittel, de talán még többet nyertek. A dalszövegeik mondanivalójukban mit sem változtak, ami az egyik oka annak, hogy hiába idegenkedtem ettől az új stílustól, mostanra egészen megkedveltem. Remélem, a soron következő albumukkal sem fognak csalódást okozni és esetlegesen vissza-visszanyúlnak majd a régebbi dalaikhoz.

Galuska2000: Imádom ezt az embert! A Drown volt az első szám amit hallottam a BMTH-tól, de ezt a számot akkor még nagyon nem szerettem.DE aztán hallottam a Tru friends-et és akkor nagyon megszerettem... továbbImádom ezt az embert! A Drown volt az első szám amit hallottam a BMTH-tól, de ezt a számot akkor még nagyon nem szerettem.DE aztán hallottam a Tru friends-et és akkor nagyon megszerettem őket.Nagyon szeretem a hangját, mert annyira megnyugtató. A kedvenc számom a Shadow Moses ^^

Fannycska999: Az It Never Ends volt az első BMTH dal, amit hallottam, és hiába volt szerelem első hallásra, hamar elfelejtettem. Pár hónappal később jutottak csak újra eszembe, amikor ráakadtam a Can You Feel My... továbbAz It Never Ends volt az első BMTH dal, amit hallottam, és hiába volt szerelem első hallásra, hamar elfelejtettem. Pár hónappal később jutottak csak újra eszembe, amikor ráakadtam a Can You Feel My Heart című számra, amibe szintén elsőre beleszerettem (leginkább a szövege miatt), és azzal a lendülettel végighallgattam az egész Sempiternal albumot, ami rögtön kedvenc lett, azon kívül még a There Is a Hell, Believe Me I've Seen It albumuk tetszett meg nagyon. A That's The Spirit merőben eltér az elődeitől, teljesen megváltozott az együttes, hogy jó vagy rossz irányba, azt ne firtassuk. Én elég nyitott vagyok zenei téren, úgyhogy az új albummal is egész könnyen összebarátkoztam. Amit igazán szeretek a BMTH - ban, azok a dalszövegeik, ilyen téren mindig le tudnak nyűgözni engem; ezért is olyan nagy kedvenceim.

antisocialtumblr: Oliver Sykes?! Oh, igen. :) A bmth egyik legnagyobb szerencséje az, hogy egy ilyen énekessel büszkélkedhet. A zenéjük nekem minden percben egyre jobban tetszik, és örülök, hogy sokat változtak ők... továbbOliver Sykes?! Oh, igen. :) A bmth egyik legnagyobb szerencséje az, hogy egy ilyen énekessel büszkélkedhet. A zenéjük nekem minden percben egyre jobban tetszik, és örülök, hogy sokat változtak ők is. Szerintem Oliver eléggé őszinte, ez az amitől szimpatikussá válhat. Kit érdekelnek a tetoválásai, nekem azok is tetszenek. Az, hogy már házas ember... nincsenek szavak rá. Imádom őt és Hanaht! c: xo