Marco Simoncelli

Marco Simoncelli  1987. január 20-án született, olasz motorversenyző.

Karrierjét hétévesen, minimotorozással kezdte. Ezután az olasz 125-ös bajnokságban indult, majd 2002-ben Európa-bajnok lett.

A MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályába 2003-ban került. Itt 2005-ig szerepelt, legjobb eredménye egy összetett ötödik hely volt. Két futamgyőzelmet szerzett.

A 250 köbcentiméteres géposztályban 2006 és 2009 között szerepelt. Itt töltötte pályafutása legsikeresebb éveit, 2008-ban világbajnok, 2009-ben harmadik helyezett lett. Mind a négy szezonját a Gilera csapatánál töltötte.

A királykategóriába 2010-ben igazolt, amikor a Gresini Racing szerződtette a szintén olasz Marco Melandri mellé. Ebben az évben legjobb eredménye egy negyedik hely volt. 2011-ben már szerzett két dobogós helyezést, valamint két pole-pozíciót is.

2011. október 23-án Malajziában, versenybalesetben vesztette életét.

Karrierje

A legtöbb motorversenyzőhöz hasonlóan ő is minimotorozással kezdte karrierjét, hét évesen. 1999-ben és egy évvel később egyaránt bajnok lett ebben a kategóriában. 2001-ben, mindössze tizennégy évesen már az olasz 125-ös bajnokságban indult.

2002-ben az Európa-bajnokságon szerepelt, amelyet újoncként rögtön meg is nyert. Ugyanebben a szezonban szabadkártyásként részt vett a MotoGP utolsó hét versenyéből haton, ezeken összesen egyszer ért célba pontszerző helyen. Ezeken a nagydíjakon a cseh Jaroslav Hulešt helyettesítette, aki a negyedliteres géposztályban folytatta pályafutását.[3] A Portugáliában megszerzett tizenharmadik pozíció három pontot jelentett Simoncellinek, ezzel év végén a 33. helyen végzett.

A MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályában 2003-tól kapott teljes szezonra szóló szerződést, az Apriliával versenyző Matteoni Racing színeiben versenyezte végig az idényt. Az idény elején még általában a pontszerző helyek megszerzéséért kellett harcolnia, azonban a Német Nagydíjtól kezdve már rendszeresen sikerült ezt megcsinálnia. Toronymagasan azévi legjobb eredményét a szezonzárón, Valenciában érte el, alig két másodperccel maradt el a dobogó legalsó fokára felálló Héctor Barberától.

2004-ben, a Spanyol Nagydíjon megszerezte első győzelmét a nyolcadliteres géposztályban. Bár a szezon során még egyszer, Csehországban pole-pozícióból indulhatott, ebben az évben már nem sikerült többször dobogóra állnia.

Addigi legsikeresebb szezonját 2005-ben futotta. A spanyol versenyt ugyanúgy megnyerte, 2004-gyel ellentétben azonban még ötször állhatott dobogóra, négyszer harmadikként, egyszer másodikként. Az idényt jó teljesítményének köszönhetően ötödikként fejezte be, ez 250-es szerződést ért neki.

2006-tól kezdve a 250 köbcentiméteres géposztály tagja volt. Első, és mint később kiderült, egyetlen csapata a Gilera volt. Első idénye a géposztállyal való ismerkedés jegyében telt, legjobb eredménye egy hatodik hely volt. Az évadot a tizedik helyen fejezte be, 92 ponttal a neve mellett. A 2007-es év ugyanígy telt el, a legjobb eredmény ismét egy hatodik hely volt, ismét tizedikként zárt, ezúttal 97 ponttal.

Pályafutása legsikeresebb szezonja a 2008-as volt. Bár a szezon első két versenyén, Katarban és Spanyolországban kiesett, a hátralévő versenyek közül csak kettőn, a kínain és a San Marinó-in nem állhatott dobogóra. A szezon során legnagyobb ellenfelei Álvaro Bautista és Mika Kallio voltak, velük szemben a vb-címet Malajziában, egy harmadik hellyel biztosította be.

A 2009-es évad egy sérüléssel indult, emiatt ki kellett hagynia a szezonnyitó Katari Nagydíjat. Japánban már az első helyről indulhatott, ám ekkor még csak a tizenhetedik lett. Később fokozatosan formába lendült, és folyamatosan harcban állt az általában valamivel gyengébb, de kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó Aojama Hirosival. A világbajnoki címet ezúttal nem sikerült ismét megszereznie, az végül a japán versenyzőé lett.

A királykategóriába 2010-re, a Gresini Racing csapatával került fel. Csapattársa a szintén olasz Marco Melandri volt.

Egy szezon előtti teszten, Sepangban kétszer is esett, az egyik alkalommal megsérült a bukósisakja is, ám kisebb sérülésekkel megúszta. Ezek közül egyik sem a megsérült sisak miatt volt.

Az idény során stabil középmezőnybeli versenyző volt, többnyire a hatodik és a tizedik hely között zárt. Legjobb eredménye egy negyedik hely volt, amit Portugáliában ért el, miután nagy csatában, Andrea Dovizioso ellenében lemaradt a dobogóról.[8]

Simoncelli az év végén 125 ponttal a nyolcadik helyen végzett.

2011-re fejlődést mutatott előző évi teljesítményéhez képest. Az évet egy ötödik hellyel kezdte, majd Jerezben az első helyről esett ki. Franciaországban a második helyért harcolt Pedrosával. A csatának végül ütközés lett a vége, amelynek következtében Pedrosa eltörte a kulcscsontját. A balesetben Simoncellit találták vétkesnek, így boxutca-áthajtásos büntetést kapott. Emiatt végül csak ötödik lett. Bár nem ismerte el hibáját (szerinte hagyott elég helyet Pedrosának, és nem fékezett később a szokásosnál), később mégis úgy nyilatkozott, el fog gondolkodni vezetési stílusán. A Katalán Nagydíjon, a Le Mans-i balesete miatt egy elbeszélgetésre hívta őt a versenyigazgatóság, majd az időmérőn megszerezte pályafutása első királykategóriás pole-pozícióját. A verseny a gyenge rajt miatt nem sikerült jól, végül csak hatodik lett. Két versennyel később, Assenben ismét ő indulhatott az első helyről, ám a második kanyarban ütközött Lorenzóval, ezután pedig a mezőny végéről kellett folytatnia a versenyt, ahonnan a hatodik helyig sikerült előre jönnie. Első dobogós helyezését Csehországban szerezte, itt harmadik lett.

Halála

2011. október 23-án, a MotoGP Maláj Nagydíján, Sepangban halálos kimenetelű balesetet szenvedett a verseny második körében. A Sepang International Circuit 11-es kanyarjában sodródott le a pályáról, és miután visszatért a pálya ideális ívére, a mögötte érkező Valentino Rossi és Colin Edwards már nem tudták elkerülni a balesetet. Az ütközés következtében Simoncelli bukósisakja leesett, majd a pilóta percekig eszméletlenül feküdt az aszfaltcsíkon. A versenyt azonnal piros zászlóval megszakították, Simoncellit pedig a pálya melletti mobil kórházba szállították. Bár 45 percig próbálták újraéleszteni, helyi idő szerint 16:56-kor hivatalosan is bejelentették, hogy belehalt sérüléseibe. Később, egy sajtótájékoztató keretében elmondták, hogy Simoncelli halálát súlyos nyaki, fej- és mellkasi sérülések okozták. A baleset további két érintettje közül Colin Edwardsnak kiugrott a válla, míg Valentino Rossi sértetlenül megúszta a balesetet.

Búcsúztatására a család lakhelyén, Corianóban került sor október 27-én, ahol a rajongók számára szervezett nyilvános búcsúztatáson Simoncelli holtteste egy nyitott koporsóban volt, itt róhatták le kegyeletüket szurkolói. Az eseményen a szűk családon kívül versenyzőtársai közül Valentino Rossi is részt vett. A szertartás során előkerült a 2009-es vb-győztes Gilera, valamint a 2011-es Honda is, amellyel utolsó szezonjában versenyzett. A résztvevők száma mintegy húszezer volt. A szűk körű temetést az Italia 1 és a Rai 2 televíziócsatornák élőben közvetítették.