Måns Zelmerlöw

Törpemókus: Nem akartam kisregényt írni arról, hogy mennyire imádom ezt a pasit, de egy röpke véleményt írok, ennyit mindenképp megérdemel. Månsszal és a zenéjével bő három hónapja ismerkedtem meg, miután... továbbNem akartam kisregényt írni arról, hogy mennyire imádom ezt a pasit, de egy röpke véleményt írok, ennyit mindenképp megérdemel. Månsszal és a zenéjével bő három hónapja ismerkedtem meg, miután megnyerte a svéd eurovíziós előválogatót, a Melodifestivalent. Be kell vallanom, először semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem a Heroes, de ahogy folyamatosan hallgattam rá kellett jönnöm, hogy nem bírom abbahagyni. Márciusban és áprilisban képtelen voltam más dalt hallgatni, mint az övét. Persze szorítottam némi helyet a többi eurovíziós versenyző dalának is, de már akkor is ő volt a favorit és a Dalverseny végéig neki drukkoltam. A május 21-ei elődöntőt csak miatta vártam, hogy láthassam a képernyőn. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, az est fénypontja volt az ő produkciója: a hónapokig gyakorolt pálcikaemberkés animációja végre megelevenedett Bécsben is. Őrületes showt csinált (és hál' Istennek megtartotta a bőrgatyáját, amiben nagyon jól néz ki)! A döntőben pedig kézzel-lábbal, foggal és körömmel szorítottam érte - nem hiába. Amikor átvette a vezetést Polinától (thank you UK), azt hittem, szétrobbanok örömömben. Bár őt is nagyon kedveltem, a Heroest sokkal inkább éreztem győztes dalnak, mint az A Million Voicest. Måns pedig a legédesebb reakciót produkálta, mikor kiderült, hogy Svédország nyert: búsan bámul maga elé, amikor egyszer csak hátba verik a csapattársai, hogy "Hééé, ember, győztünk! Nem hallod, győőőőztüüünk!!!". Persze erre már ő is reagált. :') Mindemellett egy végtelenül aranyos, vicces és szimpatikus személyiség, ezt alátámasztja a rengeteg vele készült interjú és az Allsång på Skansenes felvételek is, ahol remekül tudja szórakoztatni a nézőket. Ő tipikusan az az előadó, akinek mindig is volt, van és lesz is közönsége. A tehetségét meg szerintem nem kell firtatnom, hiszen egyértelmű, hogy nem egy pályakezdőről van szó, hanem egy olyan énekesről, aki már 10 éve jelen van a svéd könnyűzenei életben és a médiában, maga mögött hagyva nyolcmilliárd koncertet és 5 csodálatos albumot, amik közül talán az MZW és a nemrégiben megjelent Perfectly Damaged áll legközelebb a szívemhez. A dalai vitathatatlanul csodásak, a kedvenceim egyértelműen a Heroes, a Hope & Glory és a Home (mit ne mondjak, Månsnak egyfajta képessége van ahhoz, hogy a 'H' betűvel kezdődő dalait tökéletessé tegye). Az Eurovízió megnyerésével pedig megkoronázta ezt a tíz évét. Hol van már az a 18 éves kis srác, aki anno besétált az Idol stúdiójába? Kész férfi lett belőle. Egy nagyon helyes, nagyon jóképű férfi. A legjobbakat kívánom neki az életben, és azt, hogy továbbra is maradjon olyan, amilyen. Na meg természetesen jöhetne hozzánk koncertezni. :)