James Hunt

Gyermekkor

James Simon Wallis Hunt 1947. augusztus 29-én született az angliai Belmontban, Sue és Wallis Hunt második gyermekeként. Édesapja tőzsdeügynökként dolgozott. Jamesnek öt testvére volt: Sally volt az idősebbik gyermek a családban, Georgina pedig a fiatalabbik. Három öccse Peter, Timothy és David, aki maga is autóversenyző volt. A család egy kis lakásban élt Cheamben, James 11 éves koráig, innen költöztek először Suttonba, majd egy nagyobb házba Belmontban. Még nem volt öt éves, amikor felvették az Ambleside-i óvodába.

Fiatal korában kezdett a sport iránt érdeklődni. A Westerleigh School krikettcsapatában kezdte és közben két éven keresztül focizott.  12 évesen benevezett egy 17 éven aluliaknak megrendezett teniszversenyre, ahol végül a döntőben veszített. Hunt maximalista volt ekkor is, mert ahelyett, hogy gratulált volna magának a második helyezéshez, inkább órákon keresztül sírt az elszenvedett vereség miatt. Később teljesítette a Junior Wimbledont, majd profi squash- és golfjátékos lett belőle.

Gyerekként imádta az állatokat és a madarakat, ezért először állatorvos szeretett volna lenni, amit családja támogatott.

Hunt lázadó természetű volt: 10 éves korától kezdve dohányzott és ezt a szokását megtartotta egészen a haláláig, holott szülei próbálták lebeszélni róla. Hajlamos volt az erőszakos dührohamokra is, felnőttként el is ismerte, hogy heves vérmérsékletű.

Egy héttel a 17. születésnapja előtt volt a vezetői vizsgája, amiről azt nyilatkozta, hogy akkor kezdődött el az élete igazán. 1965-ben sítúrán vett részt Skóciában és tervezett is még további túrákat.  Azonban 18 éves kora előtt hazatért, ahol teniszpartnerének bátyja, Simon Ridge elvitte egy Mini-versenyre, ami az autóversenyzés iránti szenvedélyének kiindulópontja.

A Forma-1 előtt

Mini-versenyek
Hunt autóversenyzői karriere a Miniben kezdődött. Az első versenye Snetterton-ban volt, azonban a többitől eltiltották, mivel úgy vélték a versenybírók, hogy Hunt minijében túl sok szabálytalanság van. Ettől Hunt nagyon dühös lett, mivel saját maga tuningolta fel az autót. Később még három versenyen részt tudott venni, mivel a szükséges pénzt megszerezte egy telefonvállalatnál dolgozva.

Formula Ford
1968-ban csatlakozott a Formula Ford sorozathoz, ahol egy szezont töltött. Egy Russell-Alexis Mk 14-es autót vezetett, amit részletre vettek. Az első versenyén, Snettertonban 15 helyet veszített először egy motorhiba miatt, de végül sikerült az 5. helyen behoznia az autót. Első győzelmét Lydden Hill-ben aratta, Brands Hatch-ben pedig megfutotta a leggyorsabb kört.

Formula-3
Hunt 1969-től versenyzett a Formula-3-ban egy olyan költségvetésből, amit a Gowrings of Reading biztosított neki. Egy Meryln Mk11A-t tudtak neki biztosítani, ami az 1968-as év utolsó két futamán már meglehetősen jól szerepelt. James több versenyt is megnyert vagy folyamatosan dobogós helyek közelében volt. Ez a teljesítmény hozott neki egy Grovewood Award-ot, ami a British Guild of Motoring Writers alapítvány tulajdona. Ezeket a díjakat három olyan Forma-3-as versenyzőnek adják át, akik a teljesítményük alapján ígéretes jövővel rendelkeznek.

1970-ben Hunt a Daily Express Trophy futamon a második helyért való szoros küzdelemben összeütközött Dave Morgannel, aki megpróbálta őt leszorítani a pályáról, aminek köszönhetően mindkettejük autója összetört. James heves vérmérsékeltetét mutatja, hogy odafutott Morganhez az incidenst követően és dühösen a földre lökte. Mindkettejüket felfüggesztették és bár Huntot később tisztázták, Morgan egy évre elvesztette az autóversenyzői licenszét. Hunt később találkozott John Hogannel és a szintén autóversenyző  Gerry Birrell-el abban reménykedve, hogy sikerül összehozniuk egy szponzori szerződést a Coca Colával.

1972-ben a March csapatnál folytatta. Első versenyén, a Mallory Park-ban rögtön a dobogó legalsó fokára állhatott, ám nem örülhetett sokáig, mert diszkvalifikálták (a motor nem felel meg a szabályoknak). Májusban jelentette be a csapat, hogy Huntot lecserélik Jochen Massre. Megpróbált csapatával kapcsolatba lépni, hogy miért rúgták ki, ám választ nem kapott. 

Ezután a Hesketh csapathoz ment, akik próbálták a Formula-2-be is benevezni, kevés sikerrel. Ennek ellenére a tulajdonos, Lord Alexander Hesketh bejelentette, hogy szerencsét fognak próbálni a Forma-1-ben is - James Hunttal.

Formula-1

Hesketh
Hunt 1973-ban indult először Formula-1-es futamon egy March 731 típusú autóval. Nehéz volt a kezdet, ugyanis a riválisok nem tekintették komoly ellenfélnek a csapatot, csak "partyarcoknak" titulálták a csapattagokat, akik a Forma-1 csillogását jöttek élvezni. Azonban ők erre az előítéletre rácáfoltak és már az első évükben ünnepelhettek egy második helyezést az Egyesült Államokban. A szezon végén Huntot Campbell Trophy-val díjazták.

1974-ben a Hesketh csapat már megengedhette magának egy saját készítű autó indítását, ez volt a Hesketh 308.  James már az első, Silverstone-i tesztvezetésnél jóval stabilabbnak érezte az autót, mint az előző évi elődjét. A siker azonban még váratott magára, a legjobb pozíciója az 5. hely volt Argentínában és Dél-Afrikában.

Az 1975-ös év meghozta számára az első győzelmet, a Holland Nagydíjon őt intették le elsőként. Ennek a győzelmnek is köszönhetően a világbajnoki pontversenyben a 4. helyezést érte el. Ekkor azonban Lord hesketh bejelentette, hogy anyagi okok miatt a következő szezonban nem indulhatnak és szponzort sem talál. Kétségbeesett keresgélés után az éppen távozó Emerson Fittipaldi helyére sikerült megállapodnia a McLaren csapattal. 

McLaren
Az 1976-os év, az első éve a McLarennél a Niki Laudával való csatározások miatt maradt meg a köztudatban. A pontversenyben Lauda vezetett a szezon elején, azonban Hunt sem maradt el mögötte. Niki Lauda csaknem halálos kimenetelű, nürburgringi balesete után a rá következő két futamon be tudta annyira hozni a lemaradását, hogy a világbajnoki cím eldöntésére végül az utolsó, Japán futamon került a sor . Ahhoz, hogy Hunt lehessen a világbajnok, a 3.  vagy magasabb pozícióban kellett végeznie úgy, hogy Lauda kevesebb pontot szerez. Mivel az időjárás nagyon esős volt, ami rejtélyesen emlékeztette Laudát a nürburgringi balesetre, ezért hamar kiállt a versenyből. Mivel pedig Hunt megszerezte a 3. helyet, egy pont különbséggel, de az övé lett a világbajnoki cím.

Az 1977-es év nem kezdődött jól Hunt számára. A szezon első felében James McLarenje problémákkal küszködött, így vetélytársai sorra aratták felette a győzelmeket. Éppen ezért a világbajnoki pontversenyben csak az 5. helyezést sikerült megszereznie.

Az 1978-as idénynek nagy reményekkel vágott neki, bízva egy újabb világbajnoki címben. Azonban a Lotus egy olyan technikát fejlesztett ki, amire a McLaren már csak nagyon későn tudott válaszolni. Az Olasz Nagydíj és az azutáni események mélyen megrázták. Rögtön a start után, az első kanyarban egy hatalmas baleset alakult ki, amelyben Ronnie Peterson Lotusa a korlátnak csapódott, majd kigyulladt. Clay Regazzonival és Patrick Depailler-rel együtt kiszabadították Petersont a lángoló autóból, azonban olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy másnap a kórházban meghalt. Huntot ez annyira megrázta, hogy még évekkel később is Riccardo Patrese-t hibáztatta a balesetért (csak a futam után derült ki, hogy Patrese nem ért hozzá Peterson autójához, így a balesetet sem okozhatta).

Wolf
Az 1979-es évet a Wolfnál kezdte meg Hunt, csalódva a McLarenben. Annak ellenére, hogy az 1978-as éve elég szegényes volt, még mindig kapkodtak utána a csapatok: szerződést ajánlott neki többek között a Ferrari, de megijesztette az olasz csapat körüli politikai környezet. Így esett a választása a Walter Wolf Racingre, ami az előző években sikeresnek számított. A csapat 1979-es autója azonban versenyképtelen volt, így Hunt is hamar elvesztette a lelkesedését. Éppen ezért a szezon végén bejelentette a nyugdíjba vonulását (mindezek mellett szponzorai, a Marlboro és az Olympus promótereként továbbra is folytatta a munkát).

A Forma-1 után

Kommentátorként
Miután befejezte a Forma-1-es pályafutását, a BBC felkérte egy vendégszereplésre kommentároként Murray Walker mellé a Grand Prix című műsorba. A debütálás a Brit Nagydíjon történt meg és azon nyomban alá is írtak vele egy szerződést. Végül 13 évig, egészen a haláláig volt kommentátor. Ebben a tevékenységében is híres volt szókimondóságáról, nem egyszer sértegette a versennyzőket, akik szerinte "nem próbálták elég keményen".
A Forma-1 eseményeit nem csak a TV kéernyőin, hanem az újságok hasábjain is kommentálta: többek között a The Independent című folyóiratban és egyéb magazinokban.

Magánélete

Hunt 15 éves korától fogva járt Taormina Rieck-kel, akit a barátaik csak Pingnek hívtak. Végül Rieck 12 év együtt járás után, 1971. májusában elköltözött tőle.

1974-ben, Spanyolországban ismerte meg első feleségét, Suzy Millert. Pár hét randizgatás után végül James megkérte a kezét, amit még ugyanabban az évben, október 18.-án követett az esküvő. A házasság azonban nem volt tartós, 1975 végén Suzy elhagyta Richard Burton miatt, aki még azt is vállalta, hogy az 1 millió dolláros válási költséget is kifizesse.

1982-ben költözött Wimbledonba. Még ennek az évnek a szeptemberében megismerte második feleségét, Sarah Lomaxot, egy spanyolországi nyaralás során. Akkor kezdtek el járni, amikor már visszatértek Angliába. 1983. december 17-én tartották az esküvőt. Noha a házasságból két gyerek is született, Tom és Freddie, a páros 1989-ben mégis elvált (a szakításra még 1988-ban került sor, azonban a gyerekek érdekei miatt együtt maradtak).

1989-ben ismerkedett meg egy winbledoni étteremben Helen Dyson pincérnővel. Mivel a lány csak 18 éves volt, ezért kapcsolatukat titkolták mindenki előtt. Hunt a halálát megelőző napon, telefonon megkérte kedvese kezét.

Halála

Egy nappal azután, hogy megkérte szerelme kezét, Hunt tragikus hirtelenséggel elhunyt wimbledoni otthonában. A halál oka szívroham volt.

Temetésén egy szóló trombitás életteli himnuszokat játszott. A koporsót édesapja, Wallis, valamint három testvére, Tim, Peter és David, valamint egy barátja, Bubbles Horsley vitte a templomtól a Putney Vale krematóriumig, ahol elhamvasztották.

Az életrajzot írta: Szandi0820