Hodosi Enikő

Hodosi Enikő magyar énekesnő, zenész és dalszerző. Gyerekorrában sorra probálgatta a többi hármas- és négyeshangzatot is, és egyértelműen rajongott a szokatlanabb akkordokért és a kihívást jelentő szólamokért.
Általanos iskolai éveiben még zongorázni tanult, majd autodidakta módon gitarozni kezdett. Ekkor már egyre gyakrabban énekelt –akár szólistaként- és gitározott otthonának templomi gyerekkórusát kiegészítve. Gimnázium mellett un. B-tanszakos zeneiskolai tanuló volt Békéscsabán, ahol pár év szolfézstanulás és magánenek (hangképzés és operaéneklés) vette kezdetét.

Enikőt -saját bevallása szerint- mindig is az éneklés és a dalszerzés hozta leginkább lázba, de nem kizárólagosan: egyetemet végzett angol szakon, majd gazdasági főiskolára járt, 9 hónapot Angliában töltött gyerekneveléssel… Beleásta magát a természetgyógyázatba, hanggyógyászatba, parapszichológiai és egyéb önfejlesztő-önkiteljesítő kurzusokon vett részt. Jelenleg is jógázik, táncol, néha tolmácsol vagy fordít, ám fő foglalkozása a mindenkori és legszeretettebb hobbija, a zenélés-zeneszerzés.

Az egyetemi évek alatt a jazz és a néger spirituálék világába kóstolt bele, és kipróbálta magát amatőr színészként is egy, a Szegedi Nemzeti Színházban előadott rockoperában (István, a király).

2003-ban már saját zenekari tapasztalatok után (Ragdoll, The Fever) Milkovics Mátyás zenekar alapítótól meghívást kapott a NEO együttesbe, mint dalszerző-énekes-frontember, Kőváry Péterrel karöltve. Ez a felkérés tartósan Budapesthez kötötte és a NEO lett Enikő 'anyazenekara', mellyel számos sikeres lemezt (Kontroll, Maps for a Voyage, The Picture) adtak ki közösen és nem utolsó sorban, eljutottak Európa 8 országába, bezsebelve jónéhány rangos zenei díjat is. A Neo a mai napig aktiv zenekar, mely szinte minden magyar nyári fesztiválon feltűnik, nemegyszer nagyszínpadon.

2006-ban Enikőt is felkérték, hogy énekeljen az 'Underground Divas' magyar énekesnőkből álló csapat tagjaként a Zagar Wings of Love cimű dalában. Az együttműködés kb. egy évig tartott, sközbe érkezett is a következő kihívás: a zenekar sokoldalú dobosa, Lázár Tibor szólólemezének (Occam: My Rorschach, 2011) elkészítésében énekes-társszerzőnek invitálta Enikőt. Ebből már egy tartós együttműködés következett, hiszen 2011 áprilisától az Occam zenekar tagjaként is láthattuk-hallhattuk Enikőt a színpadon mikrofonnal a kezében, szintetizátor és glockenspiel mögött.

Ezzel párhuzamosan, már 2010-ben elkezdték közösen hangszerelni Enikő régóta érlelt saját szerzeményű, addig szinte titokban tartott dalait. Tibor elsősorban co-produceri és néhány dalban társ-szerzői minőségben újra a kompjúterek mögé ült, és kisebb-nagyobb megszakításokkal 2 év alatt készítették el közösen, többnyire otthoni-házistúdiós körülmények között Manoya debütáló albumát, mely a Hundred Arms címet kapta.

Az első kislemez-dal, a Rebirth 2011.12.13-án került a nagyközönség elé. Rekord mennyiségű meghallgatást, A-rotációs rádiós játszást és a nagylemez iránti hatalmas várakozást generált, így 2012. júniusában még egy dal, a Shine is a nyilvánosság elé és a magyar rádiók játszási listájába került.

A 11 dalt felvonultató, hol bájos melankóliába hajló balladisztikus, hol pedig harsány életigenléstől, sőt szerelemtől fűtött Hundred Arms LP 2012. 12.06-ától letölthető a digitalis zenei portálokról, fizikai formátumban pedig 2012.12.12-én jelenik meg