Hajas Ilona

1974-ben bemondói állásra jelentkezett a Magyar Televíziónál. Kiválóan sikerültek próbafelvételei, így az állást elnyerte.  Beszédstílusa és orgánuma is egyedülállónak bizonyult.
Tanári képesítéséből kifolyólag vezette az Iskolatelevízió c. műsort is. Jó memóriájának köszönhetően minden konferálást hibátlanul, fejből mondott. Az Országos Rendező Iroda szervezésében Erdélybe vittek ki irodalmi és zenés műsorokat, ezeket ő konferálta és egyúttal az összekötő szövegeket is megírta. Hamarosan a tévénézők kedvence lett,

1980-ban férjhez ment, de továbbra is ingázott a főváros és Pécs között, hiszen vidéken irodalmi színpadon játszott. Ráment az egészsége, fizikailag teljesen kimerült. Anyagcsere- és látászavarok léptek fel nála. Egyik napról a másikra meg is vakult, de a szeme világát még sikerült megmenteni. Ám ezután is sokat betegeskedett,  Egyre többször került kórházba, és szervezete végül feladta a harcot.

Az 1988-as szilveszteri műsorban tűnt fel utoljára. 
Hajas Ilona képernyőre termett ember volt. Mindig mosolygósan és üdén lépett be a stúdióba és magától értetődő egyszerűséggel foglalt helyet a bemondószékben. Külseje és kellemes hangja magával ragadta a nézőket, az egyik kedvenc bemondónőjük lett. Kollégái is szerették, mindig szívesen segített mindenkinek. Az Iskolatelevíziónak lett a kedves tanító nénije, tudását a képernyőn keresztül adta át kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Vágyott arra, hogy minél többet tudjon, és hogy szakmájában minél többet érjen el.