David Bowie

Jacqueline: Úristen, David... Amikor azt hittem, hogy már kinőttem abból, hogy hírességeket, mint embereket rajongjak körbe, jött ő az életembe. 14 éves voltam, éppen a ,,keresem önmagamat, elvesztem a... továbbÚristen, David... Amikor azt hittem, hogy már kinőttem abból, hogy hírességeket, mint embereket rajongjak körbe, jött ő az életembe. 14 éves voltam, éppen a ,,keresem önmagamat, elvesztem a világban"-korszakomat éltem, emellett egy-két személyes dolog is közbejött, amikor rátaláltam David zsenialitására. Eleinte csak pár dalát hallgattam, majd fokozatosan megismerkedtem a munkásságával. Termékeny volt, az tény, ami már csak azért is előnyös, mert kihasználta a zsenialitását. Kreatív, egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen - nagy szavaknak tűnnek ezek, mégis méltatlanok ahhoz, hogy Davidet jellemezzék. Mert ő - banálisan kifejezve - egy zseni volt. Nem csak jó érzéke volt a zenéhez, de ki tudta használni az adottságait, tudta, hogy hogy kell magát eladnia ahhoz, hogy közben ne tagadja meg önmagát. Sőt, mindig két lépéssel előttünk járt. Tudta jól, hogy mikor kell belevágni valami újba ahhoz, hogy megmaradjon iránta az érdeklődés. Azonban nem csak médiaszemélyiségként, hanem magánemberként is helyt állt. Persze, követett el ő is hibákat, mint mindenki, viszont nem esett bele újra és újra ugyanazokba a gödrökbe, amikből már egyszer kimászott, hanem haladt tovább. Inspiráló, mert kreatív, művészi, és az egész munkásságával ösztönöz, hogy haladjak előre, menjek, amerre csak akarjak, és közben ne felejtsem el azt az embert vállalni, aki valójában, mélyen én vagyok. Hogy ne féljek attól, hogy akit meglátok a tükörben, az valóban én legyek. Hogy merjek új utakat felfedezni. Hogy minél több tapasztalatot gyűjtsek. Hogy találjam meg önmagamat, és azokat, akik megbecsülnek. Azt hiszem, nélküle még mindig egy magányos, visszahúzódó lányka lennék, akinek barátai sincsenek, és nem tud semmit az életről. Neki hála megtanultam átlépni a saját határaimat, és elfogadni a tényt, hogy nem az vagyok, akinek évekig próbáltam magamat mutatni. Éppen ezért David számomra minden egyes hibájával együtt maga a tökéletesség. Bevallom, sírtam, mikor meghalt. Nem is egyszer. A mai napig érzem a hiányát, hiába telt el már lassan két év azóta, hogy örültünk annak, hogy kijött a Blackstar, aztán óriási pofonként ért az a hír, ami közölte velünk: Major Tom elhagyta a Földet. David, bárhol is légy most, hálával tartozom neked, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Köszönöm. Béke poraidra! ♥

old stuff.: Bóvi, Bóvi, Bóvi, Bóvi, egyelek meg, drága bóvli, nem bóvli, hanem inkább zseni, pedig jobb rím az előbbi, de ne légy szomcsi, én sem vagyok, mert itt a Bóvi, vagyishát nincs, de ha meghalok, a... továbbBóvi, Bóvi, Bóvi, Bóvi, egyelek meg, drága bóvli, nem bóvli, hanem inkább zseni, pedig jobb rím az előbbi, de ne légy szomcsi, én sem vagyok, mert itt a Bóvi, vagyishát nincs, de ha meghalok, a mennyországban vele fogok teniszezni. Pararararaaraa raaraaa pararararaaraa raaraaa.

AdamLambert245: Még kisfiúként láttam a Labirintus c. filmjét, és azóta is kedvenc filmjeim között tartom számon Jareth megformálása miatt. A zenéjét sokáig nem ismertem, de aztán találomra meghallgattam az... továbbMég kisfiúként láttam a Labirintus c. filmjét, és azóta is kedvenc filmjeim között tartom számon Jareth megformálása miatt. A zenéjét sokáig nem ismertem, de aztán találomra meghallgattam az egyiket (Starman) és azóta még találtam még néhány időtálló számot. Ízig-vérig tehetséges színész és zenész, ezért a kedvenceim között a helye.

Sayuri: Nagyon szeretem a dalait, és nagyon sajnálom, már-már szinte szégyellem, hogy nem a 70-es években voltam fiatal Angliában, amikor a legtöbb (ma már legendás) zenész, énekes, együttes élt, amikor a... továbbNagyon szeretem a dalait, és nagyon sajnálom, már-már szinte szégyellem, hogy nem a 70-es években voltam fiatal Angliában, amikor a legtöbb (ma már legendás) zenész, énekes, együttes élt, amikor a rock forradalmárjai a listákat ostromolták. Egy igazi ikon volt, sok fiatal zenész példaképe lett akkoriban. Nagyon sok dalát ismerem és szeretem de most csak egyet emelnék ki, amit a másik nagy kedvencemmel a Queennel, pontosabban Freddie Mercuryval közösen írtak, az Under Pressure-t, aminek az alapjait a legtöbb korombeli fiatal Vanilla Ice-nak tulajdonít, aki csak illegálisan felhasználta, mármint szó szerint értve. Másik kedvencem a Never Get Old, és még sorolhatnám.. Mint a legnagyobb művészek, ő is egy igazi polihisztor, hiszen nem csak zenei téren nagyszerű, hanem színészként és festőként is.