Danny Boyle

Annabell: A rendező, akit ha nem is nem ismernek, de nem értékelnek elegen (mármint úgy istenigazából). Mert ha szóba kerül, és valaki megkérdezi tőlem, ki is ő, kénytelen vagyok azt válaszolni, a... továbbA rendező, akit ha nem is nem ismernek, de nem értékelnek elegen (mármint úgy istenigazából). Mert ha szóba kerül, és valaki megkérdezi tőlem, ki is ő, kénytelen vagyok azt válaszolni, a Gettómilliomos rendezője (hiszen az én korosztályomból már aligha ismerik sokan pl. a Trainspottingot) ami után mindenki a fejéhez kap, mondván, hogy hiszen ők ismerik, láttak az Oscar-díjas filmjét, ami nekik is tetszett, ráadásul díjakat is nyert vele, úgyhogy megállapítják, hogy valóban jó rendező. Ami abszolút igaz is, csak kicsit lelomboz, hogy az emberek java mindössze azt a filmjét ismeri, amit az a néhány nyugdíjas öregember is elismert. És persze nem azt mondom, hogy Boyle stílusa mindenkinek tetszene, sőt, elég szűk réteg élvezheti igazán a filmjeit (lévén azok elég komolyak, naturalisztikusak, elszálltak, stb.), de aki ebbe a rétegbe tartozik, az mindenképpen talál magának kedvencet a filmjei között, hiszen alig van műfaj, amiben Boyle még ne alkotott volna (gondoljunk csak bele: krimitől szerelmes vígjátékon át a sci-fi-ig minden)! Na de nem igazán zavar ez, amíg én élvezhetem a filmjeit, ami, bár a "rendező úr" már közelít a 60 felé, remélem még jó sokáig fog tartani.