Daniel Johns

Daniel Paul Johns ausztrál zenész, énekes, dalszövegíró, a Silverchair rockzenekar frontembere, 1979. április 22-én született Merewether-ben.
Édesapja Greg Johns, édesanyja Julia Johns - gyümölcsüzletet vezettek Newcastle-ben.
Két fiatalabb testvére van, egy húga, Chelsea és egy öccse, Heath.

1991-ben, 12 éves korában két barátjával, Ben Gillies-szel és Chris Joannou-val megalapította első bandáját, a The Innocent Criminals-t. Iskola után gyakoroltak, néha 4-5 órán keresztül.
Három évvel később a Tomorrow című szerzeményük demofeltévelét beküldték a Nomad című SBS-műsorba - ekkor már a Silverchair nevet viselte a zenekar - és nagy meglepetésükre a Murmur (ausztrál kiadó), majd a Sony Music egy három albumra szóló szerződést ajánlott nekik.
(A Silverchair név állítólag tiszteletadás a Nirvana ("Sliver") és a You am I ("Berlin Chair) előtt, bár a zenekar korábban azt is állította, hogy a "Silver" rész a Smashing Pumpkins "Silverf*ck" című dalából való.)

Debütáló albumuk, a Frogstomp 1995-ben jelent meg, négyszeres platinum fokozatot ért el, a dupla platina fokozatú Tomorrow pedig hat héten át az első helyen maradt az ausztrál kislemezlistákon és az év kilencedik legnagyobb példányszámban eladott dala lett.
1997-ben megjelent a második albumuk, a Freak Show. A felvételek és a turné idején Daniel komoly depressziótól szenvedett és anorexiával küzdött, és még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Volt, hogy a testsúlya alig érte el az 50 kilót - ekkor döntötte el, hogy orvosi segítséget kér. Mindezek a témák is megjelentek az albumon.
Egészségi problémái ellenére 1998-ban érettségizett a Newcastle High School-ban, majd következő évben a társaival megjelentette a Neon Ballroom című albumot. Ezen jelent meg az "Ana's Song" című szerzemény, amely az anorexiával vívott harcról szólt.

2002-ben készzült el a Diorama című album, amelynek felvételei után Daniel olyan komoly ízületi gyulladástól szenvedett, közel egy éven keresztül, hogy a turnét el kellett halasztani. Kénytelen volt visszaköltözni a szüleihez és a földszinten aludt, mert az állandó fájdalmai miatt nem tudott mozogni, nemhogy lépcsőt mászni.
2003 tavaszán indult el az Across the Night tour - hatalmas sikerére bizonyíték, hogy a bejelentés után a jegyek villámgyorsan elfogytak.

A turné után szakmai pihenő következett: ezalatt Daniel különböző zenészekkel és producerekkel dolgozott együtt, mint Paul Mac, aki a Neon Ballroom című albumon működött közre. 2000-ben egy öt szerzeményből álló EP-t készítettek, I Can't Believe It's Not Rock címmel, The Dissociatives néven. Rövid turnéra is mentek.

2005 végén a Silverchair tagjai ismét összeálltak és elkészítették a Young Modern című albumukat, amely 2007 márciusában jelent meg. Turnéjukon az ausztrál Powderfinger bandájával léptek fel.
2008-ban Daniel Luke Steele-lel dolgozott együtt, majd a The Scare új albumának producere lett. Ugyanebben az évben az Aria Awards-on elnyerte a legjobb dalszerzőnek járó díjat. (A Silverchair eddig 21 Aria-t tudhat a magáénak.)

2011-ben a Silverchair ismét hosszabb szünetre távozott, Daniel pedig a My Mind's Own Melody című film készítésébe fogott a rendező Josh Wakely társaságában.
2012-ben az ausztrál Chamber Orchestra-val dolgozott együtt, hogy reklámfilm-zenét készítsen a Qantas Airlines (légitársaság) számára, amit az olimpiai játékok előtt sugároztak. Ezután a The Veronicas pop duó számára írt és hangszerelt dalokat az ikernővérek harmadik albumára.
2013. március 8-án az Adelaide fesztiválon lépett és felröppentek a pletykák, hogy egy szólóalbumon dolgozik.
2014-ben az ausztrál rapperrel, 360-vel írta közösen az "Impossible" című dalt. Október 28-án gyorshajtásért letartóztatták Merewetherben. Négy hónappal később ismét ittas állapotban száguldozott, amikor lekapcsolták. 880 dollár büntetést kellett fizetnie és júniusig eltiltották a vezetéstől. Nyilvánosan kért bocsánatot a viselkedéséért.

2015. január 16-án a Nirvana "Smells Like Teen Spirit"-jét adta elő zongorán a Sydneyben rendezett, a Beat the Drum rádióállomás 40. születésnapját ünneplő koncerten. Tizenhárom nappal később ott mutatta be az Aerial Love című szerzeményét, amely a szóló EP-je címadó dala volt, amely két hónappal később jelent meg. Az ausztrál kislemezlistán az 50. helyen debütált és a 21. helyig jutott. Május 22-én megjelent a tizenöt szerzeményt tartalmazó szólóalbuma, a Talk. A második helyen debütált az ARIA albumlistáján és hatalmas sikert aratott.
2022 április 22-én megjelentette FutureNever című albumát, amelyet a rajongók és a kritikusok is lelkesen fogadtak.
Jelenleg (2025) visszavonultan éli életét Los Angelesben.

Magánélete

2003. december 31-én feleségül vette az énekesnő-színésznő-modell Natalie Imbruglia-t, akivel 1999-ben az ARIA díjátadó gáláján találkoztak először és akivel tizenegy hónapig jártak jegyben.
2008. január 4-én kölcsönös megegyezés alapján elváltak, mivel nem tudtak elég időt tölteni egymással, mivel Daniel Ausztráliában, Natalie pedig Londonban élt és dolgozott.
2008 júliusában az ausztrál modellel, Louise Van der Vorsttal járt. Együtt költöztek New Yorkba 2009-ben, majd vissza Newcastle-be 2011 júliusában, de végül 2012 februárjában szakítottak.
2013-ben a divattervező-divatblogger Estelita Huijerrel alkotott párt, de három évvel később szakítottak.
2016 és 2019 között a korábbi modellel, Michelle Leslie-vel járt.  

Érdekességek

Vegán (1998 óta) bár állítólag az utóbbi években orvosa tanácsára ismét eszik húst, megakadályozandó, hogy kiújuljon az ízületi gyulladása.
Szenvedélyes állatjogi harcos.
Van egy Sweep nevű kutyája.
Évekig anorexiában szenvedett.
A Rolling Stone huszonötös listáján a 18. legalulbecsültebb gitárosa.
Tiniként a Deep Purple és a Led Zeppelin rajongója volt.
A Silverchair hét Top 10-es kislemezt készített 1995 és 2001 között, és ezzel rekordot írt az ausztrál zenetörténelemben.

Silverchair albumok

1995: Frogstomp
1997: Freak Show
1999: Neon Ballroom
2002: Diorama
2007: Young Modern

Szólóalbumok

2015: Talk
2022: FutureNever

Szóló EP-k

2015: Aerial Love