Claudio Marchisio

 Marchisio 1993-tól, azaz hétéves kora óta 2006-ig nevelkedett a Juventus akadémiáján, akkor került fel ugyanis az első csapathoz. A trequartista, azaz nagyon támadó középpályás, második csatár vetélytársát azonban Alessandro Del Pierónak hívták, és hiába volt az U-válogatottak tagja, kölcsönadták egy idényre az Empolihoz. Visszatérése után megszerezte első gólját is, de a nagy áttörést 2009-re tartogatta, ekkor nevezte a Milan és a Fiorentina egykori remek támadója, Roberto Baggio excsatártársa, Stefano Borgonovo az új Marco Tardellinek.

Ebben az évben mutatkozott be a felnőtt válogatottban, korábban a 2008-as olimpián és a 2009-es Európa-bajnokságon is megfordult, és egy világbajnoki selejtezőn is pályára küldte őt Marcello Lippi kapitány. A tornán az első két csoportmérkőzésen pályára lépett, az ötös átlagot sem érve el. Mindez nem zavarta meg abban, hogy a kudarcot Lippi nyakába varrja: „Az olasz játékosok közül sokan nem a megszokott posztjukon szerepelnek a vb-n Lippi kísérletezgetése miatt, ami megzavarta a futballistákat. Emiatt aztán több hibát követnek el”.

A Juvébe visszatérve tartotta jó formáját a „Herceg”, négy fontos gólt is szerzett a bajnokságban, majd némileg váratlanul következett a 2011 őszi csodaforma. A válogatott nyolc Eb-selejtezője közül haton bevetette őt Cesare Prandelli kapitány, nem félve az utólagos Marchisio-féle kritikáktól…

Jó formája annak is köszönhető, hogy a középpályán visszább vonta őt Conte, új becenevet is kapott a sokoldalú futballista: sokan csak „Torino De Rossijaként” emlegetik, utalva a Roma mindenesére.

A 2012-es EB-n már biztos helye volt az olasz válogatottban, akikkel egészen a döntőig jutottak.