Bettie Page

Az ötvenes évek pin-up királynõjét a "Sötét Marilyn"-nek is szokták nevezni, teljes joggal, hiszen a két szex-szimbólum életpályája megdöbbentõ egybeeséseket mutat. Bettie 1923 április 23-án született a Tennessee állambeli Nashville-ben, egy börtöntöltelék autószerelõ apa és egy apacs indián származású anya hat gyereke közül másodikként. A szülõk válását követõen két nõvérével állami gondozott lesz, (akárcsak a nála három évvel fiatalabb Norma Jean Baker, a késõbbi Marilyn Monroe), de kiemelkedõ szorgalma jutalmaként ösztöndíjat nyer a Peabody fõiskolára, ahol tanítói diplomát szerez.

'43-ban férjhez megy egy bizonyos Billy Nealhez, akit nem sokkal ezután beszipkáznak a hadseregbe, hiszen ekkor már az USA is belépett a 2. világháborúba. (Pont így jár elsõ férjével Norma Jean is.) A magára maradt Bettie titkárnõi munkákat vállal az Államok különbözõ nagyvárosaiban, majd fél évig Haitin dolgozik, ahol egy bennszülöttel folytatott románc eredményeképp sikerül megszabadulnia Délrõl magával hozott faji elõítéleteitõl. Aztán '47-ben, - egy évvel azután, hogy Norma Jean elválik a frontról hazatért Jimmytõl, kihidrogénezi a haját, és felveszi a Marilyn Monroe nevet -, Amerikába visszatérve Bettie is dobja Billyt, majd New Yorkba költözik.
pic

A modell-karrierhez egy véletlen találkozás segít megtenni az elsõ lépéseket. A Connie islandi strandon sétálgatva szólítja le Bettie-t '50 nyarán Jerry Tibbs, egy fotóamatõr rendõrtiszt, aki aztán elsõnek készít róla fürdõruhás képeket. Ezek nyomán egyre többen kezdenek érdeklõdni az újdonsült modell iránt, köztük Irving Klaw, aki '51-tõl éveken át állandó munkaadója marad. Klaw csak akkor fizet a modelleknek, ha a hagyományosak mellett szado-mazo képeket is vállalnak, de Bettie-nek ez nem okoz gondot, sõt, kifejezetten szórakoztatónak tartja az egyéni megrendeléseknek megfelelõen kialakított bizarr alsónemûk viselését, és a kihívó pózokat.
pic

Ezek a maguk korában még szokatlannak, és emiatt persze botrányosnak számító képek teremtették meg azt az ördögi imidzset Bettie köré, amiért olyan gyakran bukkan fel manapság (többek között) a rakendroll punk, és a rockabilly zenekarok szövegvilágában (Turbonegro: "I Fucked Betty Page", Mystery Gang: "My Baby Wants To Look Like Bettie Page" stb.), lemezborítóin (Screeching Weasel: "Bark Like a Dog", Psychotic Youth: "Johnny Too Bad" stb.) és plakátjain. (A jó megfigyelõk észrevehették, hogy a 3. számunk NOFX sztorijához mellékelt képek egyikén Fat Mike is egy Bettie Page pólót visel.)

A fotózás mellett Bettie színésznõként picis kipróbálja magát különbözõ Off-Broadway darabokban, de ez a pálya nem jön be neki (nem úgy, mint Marilynnek, aki a "Niagara" '53-as bemutatója után a legünnepeltebb hollywoodi sztár lesz). A modellkedés viszont annál inkább: a pin-up modellbõl lett sztárfotós Bunny Yeager róla készített képei (különös tekintettel a Dzsungel Bettie-sorozatra) meghódítják Amerikát. Az ekkor még a szárnybontogatás korszakát élõ Playboy '55 januári számában az egy szál mikulássapkában pózoló Bettie a hónap Playmate-je, ami 32 évesen akkor sem rossz teljesítmény, ha manapság az újság magyar kiadásában már 60 körüli veterán táncdalénekesnõk is címlapra kerülhetnek.

A McCarthy-korszak Amerikájában azonban nem csak a kommunista-gyanús elemeket nem nézték jó szemmel, hanem a pornográfiát is tûzzel-vassal irtották. Még '55-ben Irving Klaw ellen is eljárás indul obszcén képek terjesztése miatt, melynek során a negatívok nagy részét megsemmisítik, és gyakorlatilag teljesen tönkreteszik a fotóst, aki a képein - kötözés ide, vagy oda - még egy fedetlen mellet sem mutatott meg soha. Az eljárásban tanúként meghurcolt Bettie úgy dönt, hogy felhagy a fotózással. Alig pár év leforgása alatt 20,000 kép készült róla, '57 óta viszont egy sem. Lényegesen praktikusabb módja ez a szépség örökké valóvá tételének, mint amit Marilyn választott '62-ben. (*)
pic

'57-ben Floridába utazik, és hozzámegy gyerekkori szerelméhez, Armond Waltersonhoz, de ez a házasság is kudarcba fullad. Miközben Bunny Yeager milliókat kasszírozott a Bettie-rõl készült fotókból, ebbõl Bettie-nek csak morzsák jutottak, ugyanolyan szegény maradt, mint a modell-karrier elõtt. A kilátástalanság elõl a vallásba menekül, '58 Szilveszterén megtér, leszámol bûnös múltjával, és különbözõ keresztény szervezeteknél vállal titkárnõi munkákat, többek között Billy Graham prédikátor mellett. '67-ben hozzámegy Harry Learhez, de '72-ben, - akárcsak Marilynnek -, harmadik házassága is válással végzõdik, és többé hallani sem akar a férfiakról. Kaliforniába költözik a testvéréhez, Jackhez, a hosszú élet titkairól szóló könyveket olvasgat (most már nem akar megállni 100-ig), és ha nem muszáj, ki sem mozdul otthonról.

A '80-as évek elejétõl kultusza ismét fellendül. Róla mintázza a Rocketeer képregényújság hõsnõjét a kaliforniai Dave Stevens, és a Poison Ivy képregényekét a francia Yann le Pennetier - Philippe Berthet páros, megjelenésében õt utánozza Lucy Lawless, a Xena sorozat fõszereplõje, és egy darabig Demi Moore is. '92-tõl az önjelölt hasonmások már kérhetik felvételüket a Bettie Scouts néven mûködõ rajongói tömörülésbe is, a kilencvenes évek végén pedig megjelennek a hivatalos Bettie Page képregények, pólók, és egyéb kiegészítõk, amibõl végre valami csurran-cseppen egy kis lé ennek a Kaliforniában vegetáló öregasszonynak is, aki annyira jól nézett ki az ötvenes évek elején.

Egy Los Angeles-i kórházban, egy csütörtöki napon pedig elhunyt Bettie Page. A világ elsõ és legismertebb fétismodelljeként híressé vált Page 85 éves volt, amikor Los Angeles-i otthonában szívrohamot kapott és kómába esett, azóta gépek tartották életben. Családja most járult hozzá a gépek lekapcsolásához - közölte a sajtóval menedzsere, Mark Roesler. "Egy egész generáció képzeletét foglalkoztatta, szabad szelleme és leplezetlen érzékisége férfiakat és nõket egyaránt rabulejtett. A szépség megtestesülése volt" - emlékezett Roesler a világ elsõ pin-up girljére, aki egy akkor még szinte ismeretlen kiadvány, a Playboy 1955. januári playmate-jeként debütált.