HalfGirl profilja

Ed iszonyatosan tehetséges. A dalait saját maga írja, ami egy előadónál hatalmas jó pontnak számít (ha a dalai tényleg jók). Szinte mindegyiken sírok, a kedvencem a Castle on the Hill, egy hónapja folyamatosan hallgatom, és nem unok rá, egyszerűen imádom és ez lett a kedvenc számom is...de imádom még a Shape of You-t, a Photograph-ot, a Nancy Mulligan-t, a Happier-t, a Galway Girl-t, a New Man-t és a What Do I Know?-t, a Perfect-et is...és Ed iszonyatosan szimpatikus, kedves, aranyos és az elképesztő sikerek ellenére is szerény maradt, például nemrég szerepelt a német Voice KIDS-ben mentorként, pedig el is szállhatott volna, hogy "én ilyen kis nyomorék műsorba nem megyek" stb. A műsorban is iszonyatosan kedves és aranyos volt, ezt már mondanom sem kell, olyan, mint Shawn Mendes-egyedül, egy gitárral kezdte és a tehetségével sikerült hatalmassá kinőnie. Megérdemli. <3

Régen talán én is úgy gondoltam volna, hogy erőltetett és szánalmas a stílusa, de mostanra már rájöttem, hogy ezzel az erővel mindenről és mindenkinek a stílusár mondhatnám ezt. A dalai a fejembe másznak, a szövegeit imádom, egészen más ember lettem, mióta crybaby vagyok. Most már tudom, hogy akik szerint erőltetett és lerágott csont, mennyire szűk látókörűek. Szinte minden számát feltétlenül imádom, de tényleg, nehéz kedvencet választani, de talán az Alphabet Boy. A hangja meg olyan, mint egy földre szállt angyalé, a kedvenc énekesnőm. És nem is csak marketingfogás, ha láttátok egypár régi youtube-os videóját és régi dalai, tudhatnátok, hogy akkor is ilyen volt. És attól, hogy ilyen a stílusa, még tök kedves, vicces, és nem hülye liba az interjúkban. <3