Fannycska999 profilja

Már kicsi koromban is hallottam Marilyn Mansonról (ki nem), de a zenéjét tavaly hallottam először, ha jól emlékszem, a Heart-Shaped Glasses - t, és nagyon megtetszett. Egy - két dalát még letöltöttem, de nem sűrűn hallgattam, de néhány hónapja megtört a jég, a Putting Holes In Happinessel, amit kb. egy hét alatt rongyosra hallgattam. Ezután kezdett el jobban érdekelni a zenéje, amivel jelenleg is ismerkedek (még nem sok számát ismerem, de nagyon megszerettem a hangját és a stílusát, egyre többet hallgatom).

Év elején találtam meg Mariát és az ITM-et, de csak nyáron kezdtem igazán megszeretni a zenéjüket. Maria adatlapját még azelőtt kezdtem el szerkeszteni, hogy jobban ismertem volna a munkásságát, ami azért jó, mert szerintem teljesen másképp látnám őt, ha elsőre pl. a Whore videójában "találkozok" vele. De így, hogy az adatlap miatt interjúkat néztem és olvastam vele, teljesen máshogy ismertem meg, és kifejezetten megkedveltem. A zenéje, amivel az utóbbi időben kezdtem el rendesebben ismerkedni, baromi jó. Kedvenc dalom tőlük a Whore, az albumaik közül pedig a Blood, szerintem mind közül az sikerült a legjobban.

Kilenc évesen, amikor megismertem az Evanescence - t, Amy teljesen lenyűgözött. Vicces, mert eredetileg meg sem akartam őket hallgatni. Az akkori angol könyvemben olvastam róluk valamilyen szövegben, aztán egy magazinban is "szembejöttek" velem, és még az interneten is nem egyszer találkoztam a nevükkel. Emiatt haragudtam rájuk, nem tetszett, hogy mindenhol őket látom. Aztán valamiért mégis meghallgattam az egyik dalukat (valamelyik Fallen - kislemez, már nem tudom, melyik), és rögtön beleszerettem. Az Evanescence hamar a kedvenc együttesem lett, de akkoriban még nem volt olyan fontos számomra sem az ő, sem mások zenéje, csak azért hallgattam, mert jól esett. Tizenhárom éves korom körül kezdtem igazán megérteni a dalaikat, és ezáltal egyre fontosabbak lettek nekem. Azóta, hogy megismertem őket, sok minden (szinte az egész életem) megváltozott, de mivel az Evanescence, élén Amy - vel végig "velem volt", teljesen a szívemhez nőttek. Nagyon fontos nekem a zenéjük, életem egyik legbiztosabb pontja. Nincsenek példaképeim, csak olyan emberek, akikre felnézek, és ezek közül Amy a legfontosabb. Számomra ő tökéletes. Ő az együttes lelke, ő írja a dalokat, ő vezeti az egész bandát, és ez nagy dolog. Természetesen én is sajnálom, hogy Ben és a többi eredeti tag már nincs az együttesben, mert ők is fontosak voltak, de azért egy kicsit örülök is annak, hogy a kilépésükkel Amy nagyobb szabadságot, több teret kapott az együttest illetően, és szerintem nagyon jól csinálja az egészet. A lehető legtöbbet kihozza az Evanescence - ből, és persze önmagából is. Ami a filmzeneírós dolgot illeti, én örülök, hogy olyasmit csinál, ami boldoggá teszi, de ettől még az Evanescence - ben szeretem őt igazán hallani, és tudom, hogy azzal sem végzett még (mondjuk egyhamar nem lesz új album, az biztos). Neki tényleg a zene az élete, szerintem ameddig él, zenélni fog (együttesben vagy anélkül). Imádom, hogy mindig szívből énekel, ez is csak azt mutatja, hogy mennyire fontos neki a zene. És nem csak éneklésben tehetséges; imádom, amikor zongorázik, ez az egyik dolog, amit annyira szeretek az Evanescence - ben: hogy vannak olya dalaik, amikben ének mellett szinte csak zongora hallható (pl. My Immortal), mert ezek a dalok valahogy még különlegesebbek, mint a többi. Megvan bennük az, amiért a rock és metal bandákat annyira szeretem (dob, basszusgitár), de közben megnyugtatóak és szépek is. Többek között az ilyen dalok teszik számomra tökéletessé az Evanescence - t.
Amy - t a csodás hangja és tehetsége mellett azért is szeretem, mert kedves és mosolygós, nem is láttam még róla olyan videót, ahol nem mosolyog vagy nevet (kivéve videoklipekben, és éneklés közben), és persze ő is sokat hülyül, amit nagyon bírok :D És az is fontos (legalábbis nekem), hogy a magánélete is rendben van. Sosem voltak botrányai, sosem drogozott és ehhez hasonlók, tinédzserként is teljesen normális volt.
És akkor ott vannak az elmaradhatatlan "tanulságok". Mindenki tanul valamit a legnagyobb kedvenceitől, ezalól én sem vagyok kivétel. Három igazán fontos dolgot vettem át Amy - től. Az egyik, hogy nem valamilyennek kell lenni, nem egy, már kitaposott ösvényt kell járni, hanem megtalálni a sajátunkat, és önmagunknak lenni. A másik az, hogy nem szabad hagyni, hogy elnyomjanak és irányítsanak minket, hanem küzdenünk kell a szabadságunkért és az álmainkért, kerüljön bármibe. És a harmadik, ami miatt a leghálásabb vagyok neki, amivel igazán tartja bennem a lelket (pedig úgy lehet, számára ez teljesen természetes), az az egyszerűsége. Az, hogy nincsenek tetkói, (már) nincs piercingje, és különösebben egyedi öltözködési stílusa sem (eltekintve a színpadi ruháitól, amiket egyébként egytől - egyig imádok), és mégis egy fantasztikus ember, aki fantasztikus dolgokat csinál. Mindig is "átlagos" volt, de kihozta a legjobbat magából és az életéből, és ezért szeretem annyira. Megtanított, hogy nem a külsőnk tesz minket valakivé, hanem az, hogy hogyan alakítjuk az életünket és hogyan tesszük a dolgunkat.
Összefoglalva: az Evanescence csodálatos, Amy még csodalátosabb, én meg imádom. Mindkettőt.

Shaun - ról először Amy Lee kapcsán hallottam. Még régen hallgattam meg a közös dalukat, a Broken - t, amibe azonnal beleszerettem, de akkor még nem érdekelt sem a Seether, sem Shaun, és ez sokáig így is maradt. Később aztán utána néztem, hogy hogyan is került Amy kapcsolatba a Seether - rel, és így azt is megtudtam, hogy miről (vagyis kiről) szól az Evanescence Call Me When You're Sober - je. Ezután éveken át haragudtam Shaun - ra, nem volt szimpatikus, hallani sem akartam róla (persze a Broken - t továbbra is szerettem, volt, hogy folyton csak azt hallgattam, ha egyszer vége lett, rögtön újraindítottam). Nem is olyan rég tört meg a jég. Valamikor idén májusban lehetett, hogy a Youtube ajánlotta a Fine Again című dalukat, és akkor valahogy "megadtam magam". Meghallgattam egyszer, aztán még egyszer, és végül ebbe is beleszerettem. És még jó pár dalukba. Egy viszonylag rossz időszakomat éltem akkor, és át tudtam érezni néhány dalukat, különösen a Fine Again - t, abban a két - három hétben szinte mást sem hallgattam, csak azt a dalt. Aztán egy idő után már én is újra jól voltam, és kár tagadni, hogy részben miattuk. Shaun még mindig nem a szívem csücske, de megbékéltem vele, és egy kicsit még meg is szerettem.

Kicsit talán furcsa, hogy hogyan ismertem meg James Dean - t. Amikor tavaly felújították a szobámat, akkor választhattam dísztapétát a fal ágyam fölé eső részére. Én pedig egy retro tapétát választottam, amin többek között James Dean is látható. Akkor még nem igazán érdeklődtem iránta, de később kezdtem úgy érezni, hogy ha már ott díszeleg a falamon, illene róla többet is tudnom. Ezért utánajártam, és megnéztem az Óriás c. filmet. Nagyon megtetszett, ezért megnéztem a másik két filmjét is. Az Édentől keletre azóta is a kedvencem, szerintem mindhárom közül az a legjobb (én abban szerettem meg őt igazán). Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi filmben szerepelt, azt pedig még jobban, hogy olyan fiatalon halt meg. Nekem az egyik kedvenc színészem, ráadásul azt is neki köszönhető, hogy megszerettem a régi filmeket.

Ő volt az első ember életemben, akire azt mondtam, hogy a kedvenc színészem. Kisebb koromban imádtam, igazi plátói szerelem volt számomra. Hetente többször is képes voltam megnézni valamelyik filmjét (ha jól emlékszem, legtöbbet a Romeo + Júliát néztem). Hatodikos korom után kezdtem "kiszeretni" belőle, és egy ideig nem is érdekelt, aztán valamikor nyolcadikos koromban kezdtem újra megszeretni. Mostanra ismét az egyik kedvenc színészem lett, de már nem vagyok olyan őrült nagy rajongója, mint régen.

A Kornt - ahogy sok más együttest is - nagy kedvencem, az Evanescence kapcsán ismertem meg, de csak később (valamikor 2012 - ben) szerettem meg őket. Egy időben szinte csak az ő zenéjüket hallgattam, és sokáig meg voltam őrülve Jonathan - ért. Mostanra ez az őrület egészséges szintű rajongássá csökkent, de még mindig szeretem, és még mindig ő az egyik legtehetségesebb énekes, akit valaha hallottam - és nagyra tartom, amiért sikerült leszámolnia az alkohol- és drogproblémáival. A KoRn - t már nem hallgatom annyit, mint régebben, de még mindig nagyon közel állnak a szívemhez. Főleg az első két albumukat szeretem (az első meg is van, ha rossz kedvem van, akár kétszer - háromszor is végighallgatom egyhuzamban), de a többi albumról is vannak kedvenceim, és nem érdekel, hogy mekkora égbekiáltó szörnyűség, még a dupstep - es számok közül is van, amit megszerettem (a Narcissistic Cannibal örök kedvenc). Már nem vagyok olyan őrült nagy rajongójuk, mint régebben, de a KoRn - főleg Jonathan - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy olyan vagyok, amilyen, és már örökre az életem része maradnak.

A Red Hot Chili Peppers - t azóta ismerem, mióta az eszemet tudom. A Californication akkoriban volt népszerű, amikor kicsi voltam, az egyik első szám, amit megszerettem, már akkor kívülről tudtam, amikor még angolul sem tanultam. Mivel az együttest és a dal címét akkor még nem jegyeztem meg, éveken át nem is találtam rájuk. Kb. 12 éves koromban kezdtem újra hallgatni őket, és azóta szeretem őket igazán. Rengeteg számukat ismerem és mindet nagyon szeretem, de a "közös múltunk" miatt a Californication az örök kedvenc.

Tarja hatalmas tehetség, ehhez kétség sem fér. Én nem vagyok hatalmas rajongója, nem istenítem, de még így is napjaink egyik legtehetségesebb énekesnőjének tartom. A Nightwish szerintem vele volt igazi (nem mintha a másik két énekesnővel valami bajom lenne, de akkor is Tarja volt a legjobb), és örülök, hogy nem hagyott fel a zenéléssel.

Fredet nagyon tehetségesnek tartom, és (szerintem) mindig átérzi a dalt, amit éppen előad. Kedvelem is, és egyedinek tartom. A Limp Bizkitnek van jó pár dala, ami nagyon közel áll hozzám - nem hiába az egyik kedvenc együttesem.

Ami azt illeti, jó hangja van, de ennél több jót nem igazán mondhatok róla. A We Are The Fallen, nem tudom, szándékosan vagy véletlenül, de egy totális Evanescence - másolatra sikerült. Mondjuk, ez elkerülhetetlen volt, tekintve, hogy a volt Evanescence tagokból áll + még egy énekesnőből, aki alig különbözik Amy - től.

Sokáig azt hittem, hogy az első dal, amit Céline - től hallottam, a My Heart Will Go On volt (gondolom nem nehéz kitalálni, hogy azt honnan ismertem :D). De amikor már jobbam ismertem a hangját, rájöttem, hogy már korábban is hallottam a dalait (a szüleim hallgatták és hallgatják). Szerintem nagyon tehetséges nő, csodás hanggal. Én személy szerint nem hallgatom a dalait (bár kisebb koromban szerettem), nem az én stílusom, de mint már írtam, a szüleimnek köszönhetően megismertem jó párat, amik nagyon szépek.

Az Arch Enemy először nagyon furcsa volt számomra, idegenkedtem is kicsit a zenéjüktől (a death metallal szemben alapból kissé bizalmatlan vagyok), és elsőre meglepett, hogy egy csaj pasikat is megszégyenítően hörög. A dolog nem hagyott nyugodni, ezért adtam nekik még egy esélyt, és megérte! Angela nagyon ért ahhoz, amit csinál, a hangja lenyűgöző.

Kurt nagyon nagy kedvencem. Egy igazi legenda, nem véletlenül, hiszen nagyon tehetséges zenész volt, csodás hanggal megáldva. A Nirvana - dalok nagyon közel állnak hozzám, de ha Kurt - re gondolok, mindig megsajdul a szívem. Viszont, ha valóban öngyilkos lett (azt kizártnak tartom, hogy Courtney - nak akármi köze lenne a halálához), azért haragszom. Gyereke volt, akit felnevelhetett volna, és számomra szörnyű dolognak tűnik, hogy valaki ezt a lehetőséget eldobja magától (halottról jót vagy semmit, de ezt muszáj volt leírnom). Ennek ellenére szerintem egy nagyon különleges ember volt, és nagyon szeretem, majdnem annyira, mint a dalokat, amiket írt.

Nagyon szeretem Billie Joe - t, és a Green Day - t. Már kisgyerekként is odavoltam a zenéjükért (valamelyik testvérem sokat hallgatta, így ismertem meg), aztán, nem is értem miért, néhány év kihagyás jött. Amikor 13 éves korom környékén kezdett normalizálódni a zenei ízlésem, a Green Day ismét bekerült a kedvenceim közé, és azóta ott vannak. Billie Joe nagyon közel áll hozzám, nagyon jó gitáros és jó énekes. Szimpatikus is, egyrészt, mert nincs elszállva magától, másrészt azért, mert egy kicsit bolond :D

Az Epica egy nagyon jó zenekar, Simone pedig fantasztikus énekesnő. Bár nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé, kétségkívűl az egyik legtehetségesebb (és legszebb) énekesnő, akit valaha hallottam. Az Epica dalai közül nem sokat ismerek, de a Storm The Sorrow elég közel áll hozzám :)

Ez az ember egy zseni, imádom. Szinte minden filmjét láttam, és mindegyik azonnal a kedvencem lett. Hiába, hogy a legtöbb olyan, mint egy mese, mégis valamilyen szinten komolyak, és ez teszi őket tökéletessé. És persze a tanulságuk, mert az mindegyiknek van. Különösen azokat szeretem, amikben Helena Bonham Carter és Johnny Depp is benne vannak, de ez (nálam) nem elsődleges szempont. Nekem tetszenek a rajzai is, és kedvelem benne, hogy olyan határtalan fantáziája van.

Johnny az egyik kedvenc színészem. Elég sok filmjét láttam már, sajnos nem az összeset (főleg a Tim Burton - féléket, de ezen kívül is volt néhány pl. A titkos ablak). Én nem az a fajta rajongója vagyok, aki el van ájulva attól, hogy milyen jól néz ki meg minden. Persze nem csúnya, de én inkább azért szeretem, mert szerintem nagyon jó színész, neki tényleg ezer arca van, és nem csak azért, mert sok filmjében durván ki van sminkelve.

Helena Bonham Carter a kedvenc színésznőm. Sajnos nem láttam minden filmjét, de ettől még ő a kedvencem ilyen téren. Nagyon jó színésznőnek tartom, mert a Harry Potter - ben legalább annyira tudtam utálni, mint a Tim Burton - filmekben imádni. A stílusa is fantasztikus, és persze egyedi, amit nagyon szeretek benne. Nem csodálom, hogy Tim Burton a férje, nagyon összeillenek.

Bár már nem nézem a Vámpírnaplókat, még mindig nagyon szimpatikusnak tartom. Szerintem a sorozat egyik legjobb színésze, de még mindig csak olyan Vámpírnaplók - viszonylatban. Róla is azt tudom mondani, mint Ian - ról: nem rossz színész, de a TVD nélkül nem lenne sehol. Sokáig nem voltam róla pozitív véleménnyel, mivel szerintem nem illettek össze Elenával, és ez korlátozott abban, hogy reálisan tudjak róla véleményt alkotni. A TVD beli karakterét sok évadon át unalmasnak találtam, üde színfolt volt Stefan jellemében a kegyetlen, érzelemmentes vámpír - stílus. Aztán minden visszakerült a régi kerékvágásba. Az ötödik évadban (amennyit láttam belőle) kedveltem meg, mert a karaktere Elena nélkül teljesen rendben volt...