Katy Perry: „17 évesen megszöktem otthonról”

Katy szülei keményen fogták pici lányukat – eddig viszont nem tudtuk, mik is történtek a szülői házban annak idején. Hála a Bravo magazinnak, megtudhatjuk az énekesnő gyerekkori titkait.

hirdetés

– Úgy tűnik, végleg bebiztosítottad a helyedet a világ legnagyobb popsztárjai között. Mindig is erre vágytál?

– Amióta az eszemet tudom! Gwen Stefani volt a példaképem, állandóan csodáltam őt. Úgy akartam öltözködni, úgy sminkeltem magam, mint ő, és hasonlóan táncoltam. Teljesen pontosan olyan akartam lenni, mint Gwen.

– Álltál a tükör előtt, és énekelted a dalait? Fogadjunk, hogy a hajszárítót használtad mikrofonnak!

– Igen, pontosan így történt! Sajnos mindig zárt ajtók mögött kellett produkálnom magamat. Csak akkor nyomultam, amikor a szüleim nem voltak otthon.

– Miért? Kiborultak volna?

– Lelkészcsaládból származom, a szüleim gigakemények voltak. Még azt is megtiltották, hogy popzenét hallgassak.

– Hogy mi?

– Csak azt engedték, hogy gospelt és keresztény dalokat nyomassak. Semmi esélyt sem adtak arra, hogy valami más jellegű zene szóljon otthon. Még azt is megtiltották, hogy posztereket ragasszak a falra! Énekelni pedig csak a templomban volt szabad. Ezért is indult a „karrierem” 15 évesen keresztény dalokkal. Persze nem is lett belőle semmi komoly...

– Mikor engedtek végre szabadon?

– 17 évesen egyszerűen meglógtam otthonról. Los Angelesbe akartam költözni, hogy azt a zenét csinálhassam, amit mindig is szerettem volna. Végre megéreztem, milyen a szabadság! Úgy szívtam magamba az új élményeket, mint egy szivacs. És végre az igazi érzéseimről énekelhettem! Nem tiltott senki semmitől! Eszméletlen érzés volt!

– A szüleid nem kaptak idegbajt?

– Az elején még igen. De ideje volt elfogadniuk, hogy én más vagyok, mint amilyennek szeretnének. Ma már persze borzasztóan büszkék rám!

– Akkor sem borulnak ki, ha levetkőzöl a videóban?

– Lehet, hogy mondanak egy ejnyebejnyét, de amikor meglátják a végeredményt, már tetszik nekik. A California Gurlsöt is bírták, és a lemezborítóval sincs bajuk: ízléses lett, nem pedig közönséges. A meztelenkedést is lehet jól csinálni!

– Mi a helyzet a vőlegényeddel, Russell Branddel? Az sem gáz, hogy sokszor elszólja magát a szexuális életetekkel kapcsolatban?

– Na, mondjuk, akkor eléggé ki tudnak akadni, mert ez tényleg nem tartozik senki másra, csak ránk. Nem szeretik azt olvasni az újságokban, hogy a kislányuk mennyire jó az ágyban. Volt is sok vitánk Russell miatt, de idővel elfogadták az őrületeit, most meg már azt sem nagyon kell magyarázni, hogy az ilyen nyilatkozatok is csak a poén kedvéért történtek.

– Azért eszedbe jutnak mostanában a régi idők?

– Természetesen igen. Nem felejtettem el, honnan jöttem, és soha nem is fogom. Ugyanaz a lány vagyok, mint régen, csak mostmár nem kell harcolnom a jogaimért.

hirdetés