Verrasztó Evelyn: „Nem vagyok feladós fajta!”

Az interjúban Evelyn a római vb-n elért eredményeiről, a világcsúcsról, és a jövőről mesél egy kicsit ebben az interjúban.

hirdetés

Az eredménykényszer miatt eltorzult a stílusa, a római vb-n csak az állandó versenyzés tartotta vissza az összeomlástól, pénteken mégis Verrasztó Evelyn lett az első magyar úszónő Egerszegi Krisztina óta, aki világcsúcsot ért el. A moszkvai rövid pályás verseny után még Kiss László is felhívta, pedig ez nem szokott előfordulni. A testvérével viszont annyira szoros kapcsolatban van, hogy az a versenyzését is nagyban befolyásolja.

– Tavaly február óta megkerülhetetlen a kérdés: milyen dresszben úsztad a rekordot?
– Jakedben. Hidd el, már számolom a napokat december 31-ig, amikor helyre áll a világ rendje, betiltják ezeket a szűk, csak cipőkanállal felhúzható, méregdrága csodadresszeket. De amíg nem tilos, muszáj nekünk is ebben úszni, különben esélytelenek vagyunk.

– Pörgessük vissza az időt augusztusig! Hogyan élted meg a római világbajnokságot?
– Pocsékul. Szívemből örültem barátnőm, Hosszú Katinka aranyérmének és két bronzérmének, ugyanakkor – bár három számban is döntőbe kerültem – bosszantott, sőt, szinte összetört a saját sikertelenségem. Ha nincs az a sok szám, amelyben versenyeztem, ha nem lettem volna végig elfoglalva, akkor még sokkal rosszabb lett volna. Így viszont nem volt igazán időm a sebeim nyaldosására.

– Emlékszem, amikor Hosszú megnyerte a 400 vegyest, dacosan kijelentetted: „A pesti Eb-n, jövő nyáron visszavágok!”
– Így is gondoltam. Nem vagyok az a feladós fajta, tudtam, hogy bennem van a jó eredmény, csak valamiért nem jött ki. Róma után öthetes pihenőt tartottam, majd akkora lendülettel vágtam bele a felkészülésbe, hogy az már fájt. Igaz, az akarattal, a küzdőszellemmel nálam soha nem is volt baj. Moszkvában azért nagyon sokat számított, hogy ott volt velem a bátyám, Dávid, ráadásul jól is ment neki az úszás, ez nagyon feldobott engem.

– Érezted Moszkva előtt, hogy jó formában vagy?
– Éreztem; az edzőm, Fehérvári Balázs is mondta, és titkon a világcsúcs lehetősége is megfordult a fejemben. A mellúszószakaszon alapoztam meg a rekordot, két másodpercet javultam, összességében pedig 1, 9-et.

– Vasárnap este jöttetek haza Moszkvából, azóta állítólag egyfolytában csörög a telefonod.
– Nem baj, kellemes teher. Még Kiss László szövetségi kapitány is felhívott és gratulált, nem is tudom, hogy ilyesmi előfordult-e már.

– A hét végén következik Százhalombattán a rövid pályás országos bajnokság. Tovább javítod a világcsúcsodat?
– Aligha, minden héten nem lehet világcsúcsot úszni. Öt egyéni számban tervezem az indulást, 50 mellen, 100 gyorson és vegyesen, 200 vegyesen és 400 gyorson, plusz a váltók. Nem akarom túlhajtani magam, mert aztán nekivágunk a végső felkészülésnek a decemberi isztambuli rövid pályás Európa-bajnokságra. Ott nagy terveim vannak.

– Konkrétan?
– Eb-n, vb-n még nem szereztem aranyérmet. Talán majd most.

hirdetés