Benedict Cumberbatch imádja a nehéz szerepeket

Lassan ugyan végéhez közeledik a harmadik évad, de az már biztosnak tűnik, hogy a két főszereplő további két évadra aláír. Azonban a mostani interjúban Benedictet kérdezték a jelenleg futó évadról.

hirdetés

– Újév napján tértél vissza a képernyőre. Természetesen mindenkiben az a kérdés motoszkál, hogyan játszotta el Sherlock saját halálát?

– Sok verzió született, az első rész valóban nem ad végleges választ és az sem biztos, hogy valaha felszínre kerül az igazság, de ez még a jövő zenéje.

– Milyen érzés volt elolvasni a jeleneteket a forgatókönyvben?

– Mindig arcomra fagy az izgalom, annyira élvezetes először elolvasni. Olyan, mint amikor a közönség megkapja egy készülő produkció befejezett változatát, így ez aztán egy igazi csemege. Az első dolog, amin végigmegyek a nagy jelenetek, azok minden egyes szkriptjét öröm olvasni. Ilyenkor eszembe jut, hogy a közönség mit fog hozzá szólni, mikor leül és megnézi.

– Milyen volt két év után visszatérni ehhez a karakterhez?

– Azt mondanám, könnyebb volt, mint a második évadnál, ugyanakkor ez a két év nyilván hatással van erre a rendkívüli karakterre. Nem számít, hogy az emberek párhuzamot keresgélnek köztem és közte, az ő temperamentuma sokkal szeszélyesebb, a ritmusa gyorsabb és agresszívabb, az intelligencia gyorsaságáról nem is beszélve. Úgy érzem, rá kell kapcsolnom az ő sebességére, de imádom ezeket a kicsit nehezebb szerepeket, mindig szomorú vagyok, mikor búcsút kell inteni nekik.

– Milyen izgalmakat tartogat a harmadik évad?

– Sherlock pályája kétségkívül magaslatokban van, ugyanakkor Johnnak valahol az adósa marad. A harmadik részben nagy kihívás vár rá, egy olyan mesteri cselszövő, aki térdre kényszeríti. Izgalmas lesz látni, hogy ő igazából veszélyben van és ez lélektanilag hogyan viseli meg őt. Megjelenik Mary Morstan, aki nem az a tipikus otthoni háziasszony – ő az a valaki, aki a két fiú közé bekerül, és egy csodálatos, új dinamikát visz a játékba.

– Mit gondolsz, mit hoz Lars Mikkelsen a sorozatba?

– Ő egy üzletember, hihetetlen acélos és szívet tépő jellemmel. Nyugalommal teszi a dolgát, rettenetesen kimért és hűvös, precíz, mint egy cápa-korunk egyik tökéletesen ijesztő ragadozója. Nem olyan őrült, kaotikus elme, mint Moriarty volt. Nagyon okos és nagyon valóságos, ami nem fantasztikus.

– Változni fog John és Sherlock kapcsolata?

– Kezdetben nagyon idegenként viselkedik vele, ami érthető, hiszen mégis csak két év telt el. Ebből kifolyólag John eltávolodott tőle, idegenként kezeli, idő kell ahhoz, hogy a bizalom helyre álljon. A körülmények, a humor és a dráma növekedésével újból közelebb kerülnek egymáshoz. Martin egy nagyon szakképzett színész, a reakciói és a komikája kivételes. Sherlock nevetségesen színpadias, néha manipulatív, de egy igaz barát, ahogyan azt az előző évadokban is láthattuk.

– Láthatunk valami változást Sherlock és testvére, Mycroft kapcsolatában?

– Kicsivel több bepillantást kaphatunk, hogy mégis testvérként, honnan is kezdték. Igazán érdekes látni, mennyire betartanak egymásnak, nem könnyítik meg a másik életét. Mycroft az idősebb, érettebb minden értelemben. Ők testvérek, vérrokonok, mindig izgalmas egy felkutatott részlet az életükből, ami vicces és nem elcsépelt. Ez a háttér történet amiatt is jó, mert Sherlock sem magándetektívként kezdte, nem így született. Gyerekként különbözött a többiektől, de ezt az utat magának jelölte ki, megalkotta a zsenialitását, az izgalmakat és a kalandokat kereste, hogy a bűnök megoldásában végül hősként jöjjön ki.

– Ha volna egy Sherlock-tulajdonságod, mi lenne az?

– Az elméje és a rálátása kivételes, és ha még lehetne egyet választani, az a memóriája. Az emberek számára ő egy hős, a készségei által pedig példakép, ez az amit szeretek benne.

hirdetés