A Bermuda-háromszög titka - 1. rész

Ki ne hallott volna még a rejtélyes és különböző misztikumokkal körülölelt Bermuda-háromszögről? Ennek ellenére azonban igen kevesen ismerik az Ördög-háromszögeként is emlegetett területet, mely az Atlanti-óceán Egyesült Államokhoz közel eső részén helyezkedik el.

hirdetés

A Bermuda-háromszög, avagy az Ördög-háromszöge a Stonehenge-éhez hasonló misztikumokkal van megáldva, ám ebben az esetben mindenféle mendemonda járja a világot, miszerint az Atlanti-óceán e kis területén, rejtélyes módon tűntek el repülőgépek és hajók, melyek rengeteg tudós és laikus figyelmét keltették fel. Vannak, akik úgy vélik, hogy valamilyen természetfeletti, paranormális esemény történt az eltűntekkel, mások a földönkívüliek tevékenységével magyarázzák a rejtélyes eltűnéseket. Bármi is legyen az igazság, íme egy kis ízelítő a misztikus háromszög létezéséről, mely Bermuda, Puerto Rico és Miami közé tehető.

A Bermuda-háromszög egészen a második világháborúig nem keltett semmilyen feltűnést, mintha soha nem is létezett volna, ám az 1940-es években több alkalommal is jelezték, miszerint rengeteg hajó, repülőgép és velük rengeteg ember tűnt el megmagyarázhatatlan módon a Bermuda-háromszögben. Természetesen – mint mindig – az amerikai sajtó rögtön lecsapott a szenzációra és megjelent E. Johnson cikke az Associated Press hasábjain 1950-ben, aki ezzel megteremtette a legendát, mely azóta is töretlenül foglalkoztatja az embereket.

A Bermuda-háromszög igazából 1964. óta viseli jelenlegi nevét, Vincent Hladis cikke után. Rejtélyét természetesen rengetegen szerették volna megismerni, így a tudósok különböző kutatásokat folytattak és mint kiderült, Kolumbusz Kristóf 1492-es amerikai utazásáig vezethető vissza a történet.

A Bermuda-háromszög legendája legalább olyan vitatott a szkeptikusok álláspontja szerint, mint a földönkívüliek létezése, a Stonehenge mibenléte, a dinoszauruszok kihalásának miértje vagy a Loch Ness-i szörny legendája. Mindazonáltal a Bermuda-háromszög rejtélyét több feljegyzés és dokumentáció is bizonyította az évszázadok során.

Az eltűnésekben az volt a közös, hogy egyetlen alkalommal sem maradt túlélő és az eltűnés helyén soha nem találták meg a roncsokat. Emellett pedig olyan esetre is akadt példa, hogy előkerült ugyan egy-két hajó, ám a legénység valamilyen rejtélyes okból vagy nem volt a hajó fedélzetén vagy holtan találták őket kabinjaikban úgy, hogy külsérelmi nyomok nem voltak felfedezhetőek rajtuk. A legáltalánosabb feljegyzett adat szerint az eltűnés idején az időjárás mindig kellemes, szélcsendes és hajózásra vagy repülésre ideálisnak találtatott. Az a tény is beszédesnek tűnik, miszerint az eltűnés előtt a hajók és/vagy repülőgépek nem adtak le semmilyen vészjelzést, vagy meg-megszakadó kapcsolat mellett közölték, hogy műszereik össze-vissza jeleznek illetve nem használhatóak.

Ha mindezek fényében valaki még mindig szkeptikus lenne, lássunk néhány feljegyzett adatot azokból az időkből, amikor is a Bermuda-háromszög „aktivizálta” magát és katasztrófára került sor területén!

1492 – Kolumbusz Kristóf

A legendával elsőként Kolombusz Kristóf találkozott, aki ugyebár először jutott el az „új világba”, Amerikába. Kolumbusz a Sargasso-tengeren utazott hajójával – mely csak délnyugati csücskének apró sarkával nyúlik bele a Bermuda-háromszögbe -, amikor is feljegyzéseiben szélcsendről, nyugodt, tükörsima vízről és meglepő hínártengerről számolt be hajónaplójában. Egyik fejezetében azonban repülő tárgyakról is írt, ám a történet ezen része igen vitatott. Vannak, akik szerint csupán Kolumbusz történetét azért emlegetik, hogy bizonyítsák, az arra járó legelső hajós is megküzdött a rejtélyes háromszöggel.

1840 – Rosalie (francia kereskedelmi hajó)

Ugyan közel 400 év telt el a következő feljegyzett esetig, ám a Bermuda-háromszög ekkor még korántsem keltett akkora szenzációt, mint napjainkban. A Rosalie névre keresztelt hajót 1840 augusztusában, sértetlenül találták meg Nassau közelében. A hajó érdekessége, hogy semmilyen külsérelmi, erőszakos nyom nem volt fellelhető a hajón, nem kapott léket, rakománya is teljes volt, azonban egy kanárin kívül egyetlen lélek sem tartózkodott a fedélzeten. A hír egy amerikai újságban jelent meg, ám sokan úgy vélik, hamis volt, mivel sem a Llyod Biztosítótársaság, sem más hivatalos szerv nem hallott még a Rosalie-ról. Ezzel szemben egy Rossini nevű hajó indult Hamburgból Havannába, mely augusztus 3-án megfeneklett. Utasait még aznap megmentették, ám a hajót csak augusztus 17-én találták meg és vontatták Havannába. Arról azonban nincs hír, hogy a két hajó azonos lett volna.

1872 – Mary Celeste (brit kereskedelmi hajó)

Ugyan 1840. és 1872. között több hajó is tűnt el a háromszögben, történetük nem számít említésre méltónak, mivel nincs bizonyíték az esetekre. A Mary Celeste esete azonban az egyik leghíresebbé vált eltűnés a Bermuda-háromszög történetében, ugyanis ezt az eseményt nevezik a legrejtélyesebbnek, mivel a hajó legénysége soha nem került elő. A Mary Celeste New Yorkból Genovába indult, így elméletileg a Bermuda-háromszöget nem kellett kereszteznie, a megtalálási koordinátái É 30°20’ Ny 17°15’, mely 1060 km-re esik Gibraltárról nyugatra. Mivel a Bermuda-háromszögnek nincsenek teljesen pontos koordinátái, így különböző dokumentációk szerint bizonyos pontjai más helyre tehetőek, de még így sem lehet biztosan tudni, hogy a Mary Celeste érintette-e a háromszöget.

1880 – Atalanta (brit haditengerészeti kiképzőhajó)

Az Atlanta 1880. január 31-én futott ki Bermuda-szigetéről Portsmouth felé. Útja során egyetlen pillanatra sem kellett volna kereszteznie a háromszög útját, ám a fennmaradt dokumentációk szerint rendkívül szeles, viharos időjárás uralkodott a tengeren, melyek feltehetően a Bermuda-háromszög felé térítették el a hajót. Április 13-án érkezett a hír, miszerint a hajó nem érte el célját, majd az indulásától számított 72-ik napon indult meg a keresés, útvonalának teljes hosszán, ám nem találtak semmit. A keresést június 10-én zárták le és a hajó azóta sem került elő.

1881 – Ellen Austin (brit hajó)

A történet szerint az Ellen Austin névre hallgató hajó egy elhagyatott hajót talált a tengeren, melyre mentőlegénységet küldött annak érdekében, hogy információkat szerezzen a titokzatos hajóról. E tett nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis nem sokkal később a két hajó elszakadt egymástól és mire ismét találkoztak, rejtélyes módon a legénységnek is nyoma veszett. Újabb mentőakcióra már nem került sor, ugyanis senki nem vállalkozott e nem túl kifizetődő kalandra, így az Ellen Austin végül magára hagyta a titokzatos magányos hajót. A történet – a többihez hasonlóan – vitatott, mivel a Llyod Biztosítótársaság abban az évben nem regisztrált elveszett hajót, de azt sem lehet biztosan tudni, hogy mióta rótta a vizeket a magányos hajó.

1921 – Carroll A. Deering (ötárbocos szkúner)

E hajóról szóló történetek igen változatos formában terjedtek el és sokszor ellent mondanak egymásnak, hiszen az igazság sosem látott napvilágot. A történetekben az a közös, hogy a hajóra felvont vitorlákkal, legénység nélkül és mindenféle nyom nélkül találtak rá a Gyémánt-zátonyokon. Elméletileg a tenger rettenetesen viharos volt, mentőcsónakokkal is csak 400 yardnyira lehetett megközelíteni, ám így is kivehető volt a legénység teljes hiánya. A hajó januárban indult útjára, ám csak februárban vált megközelíthetővé. Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy a hajó menekülő utasait egy másik hajó vette fel, ám erre nincs semmilyen bizonyíték, ugyanis azóta sincs róluk semmilyen hír. Mindeközben pedig a The New York Times beszámolói szerint egy másik hajó, a Hewitt is ugyanez idő táján tűnt el. Egyes vélekedések szerint mindkét hajót kalózok támadták meg, ám ezt a tézist sem támasztja alá semmiféle bizonyíték.

1925 – Raifuku Maru (japán kereskedelmi hajó)

A Raifuku Maru egy japán kereskedelmi hajó volt, mely Bostonból indult Hamburgba és indulását követően hatalmas viharba keveredett. Április 19-én reggel vészhívást adott le, amelyet a Homeric nevű óceánjáró fogadott is. A második rádióüzenetben már azt tudatta a hajó legénysége, hogy összes mentőcsónakjuk összetört, így esélyük sem volt a menekülésre. A Homeric már látótávolságra megközelítette a hajót, amikor az elsüllyedt a szemük láttára az É 41°43’ Ny 61°39’-ik pozícióban, mintegy a Bermuda-szigettől 1200 km-re északra. Ezt követően sem a legénység, sem a hajó nem került elő többé.

1932 – John and Mary (kétárbocos szkúner)

A John and Mary névre keresztelt halászhajó 1932 márciusában szállt vízre, ám március 8-án nem tudni, a Tide Water Associated hajó vette fedélzetére a hajó utasait, miután a hajón történő motorrobbanás következtében a szkúner irányíthatatlanná vált. A hajóra a Bermudától 80 km-re találtak rá. Érdekesség, hogy a halászhajó végül visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, ám a sors fintoraként szokták emlegetni, hogy még aznap évben ismét vízre szálltak vele és július 9-én ismét a New Jersey-i May-foknál történt baj: a hajó elsüllyedt, ám utasai közül hatan szerencsésen megmenekültek.

hirdetés