SP: „Nehéz olyan lányt találni, aki tolerál”

A BRAVO magazin legfrissebb számában egy újabb interjút találhattunk SP-vel, amelyben csajozásról, az új klipjéről és még sok másról kérdezték.

hirdetés

BRAVO: Mennyit változott a felfogásod?

SP: Gimis koromban átlagosan éltem meg a sulis élményeket: megoldandó feladatok, szükséges rosszak voltak, amiken át kellett esnem. Manapság egyetemistaként sokkal tudatosabban teszem a dolgom, mint azelőtt. Felfogtam: az én érdekem, hogy minél több tudásra tegyek szert, hogy kapcsolatokat kell építenem, mert jó, ha vannak „szövetségeseim”.

BRAVO: Milyen a viszonyod a családoddal?

SP: Az igazi változást nem a sikereim hozták meg, hanem hogy az egyetem miatt ide költöztem Budapestre. Megkellett tanulnom önállóan élni, úgy általában megállni a lábamon. A családom most is nagyon fontos számomra, még a Thaiföldön élő apukám is háromhavonta hazalátogat, hogy találkozzunk, beszélgessünk. A BRAVO OTTO-n is megnézett, ami hihetetlenül jó érzés volt.

BRAVO: Szinte semmit sem lehet tudni arról, hogy van-e barátnőd...

SP: Ez tudatos, nem szeretek erről a témáról beszélni, mert azt akarom, hogy valóban a magánéletem legyen. Próbálkozásaim mindig voltak és vannak, de nehéz olyan lányt találni, aki hajlandó tolerálni az életmódomat.

BRAVO: Mire célzol?

SP: Totál kiszámíthatatlan vagyok: ha megígérem, hogy este hétkor moziba megyünk, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is lesz, és többnyire nem az én hibámból alakul másképp. Ezer dolog történhet, ami meghiúsítja a privát terveimet. Néhányszor el lehet viselni, de idővel a lányok túl problémásnak titulálnak, és inkább továbbállnak.

BRAVO: Ez ihlette az új klipes dalodat is?

SP: Valóban real sztori az alapja, de nem egészen az elfoglalt popsztár vs. a rá hiába váró, uncsizó plázacica esete történt. Úgy tűnt, minden szép és jó köztünk, de aztán a lány lelépett egy másik, nálam sokkal gazdagabb pasival.

BRAVO: Nehezen dolgoztad fel?

SP: Volt pár hetem, amikor durván emóztam, de beleírtam a gondolataimat ebbe a számba, és sikerült túltennem magam rajta.

BRAVO: Szerinted magára ismer, ha látja a klipet?

SP: Azt gondolom, azt is tudja, hogy a dalnak ő volt a múzsája.

BRAVO: Sokat lehet hallani arról, hogy az úgynevezett szakma nem rajong érted. Gondoltad volna, hogy így fognak fogadni?

SP: Mint a legtöbb új előadónak, nekem is volt elképzelésem arról, hogy milyen lehet a „popbiznisz”, de a valóság közel sem olyan fényes és vonzó, mint az álmok. Sokszor elkeserítő látni azt a rengeteg rosszindulatot, amivel a feltörekvő új előadók, mi több, a már évek óta tevékenykedő „sztárok” is fúrják egymást. Szerintem ez ciki, különösen azért, mert külföldön összefognak az előadók, hogy segítsék egymást, felfogták, hogy a másik rajongóit meg tudják nyerni maguknak, és sárdobálás helyett inkább összeraknak egy duettet. Szeretném, ha nálunk is így menne — ezért régi jó barátommal, Fluorral közös dalt és klipet csináltunk. És a siker minket igazol!

BRAVO: Rengeteget dolgozol. Van időd szórakozásra is? Szoktál bulizni?

SP: Havonta max. egyszer-kétszer megyek partizni. 17 és 20 éves korom között kitomboltam magam. Nem volt tudatos, de rájöttem, hogy fel kell nőnöm, és felelősséget kell vállalnom a tetteimért. Ha szétcsapom magam, utána napokig használhatatlan leszek, és én ezt nem engedhetem meg magamnak. Százszázalékosan akarok teljesíteni!

BRAVO: Megéri popsztárnak lenni?

SP: A legkevésbé sem, hacsak az illető nem tartozik a legtöbbet „haknizó” előadók igencsak szűk körébe. Megint csak azt tudom mondani, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok, és nagyon-nagyon-nagyon hálás a közönségemnek, mert azontúl, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ki tudom fizetni a számláimat. Nem gazdagodtam meg, az autóm árára hosszú ideig spóroltam, és még rengeteget kell dolgoznom azért, hogy az albérleti kis szobámból saját lakásba költözhessek, de hiszem, hogy sikerülni fog!

hirdetés