Nos hát apró öröm, ami nagyon felvillanyozott. Fogalmazást kellett írni irodalomra, egy érvelést a barátságról. Nos, én megírtam. Csak futólag említettem anyunak, mikor haza értem ,hogy ne zaklassanak, mert fogalmazást írok.
Fogalmam sincs mikor, de anyum suttyómba elvette a füzetet és elolvasta. Elmondása szerint eredetileg azért vette el ,hogy segítsen benne, mert régebben csapnivaló fogalmazásom volt. És megkérdezte tőlem ,hogy valóban én írtam-e az egészet, vagy a netről szedtem. Én az igaza mondtam. Összeszedtem minden létező érvelést a barátságról fejben és leírtam. Ugyebár ezt néhány netes ismerőseim és ti, akik elolvassátok tudjátok ,hogy írok. A családom nem tudja, hogy ez az egyik hobbim. Anyum úgy meglepődött azon ,hogy így tudok fogalmazni. Azt mondta, hogy nagyon jó lett. Én meg annyira megörültem neki. Eddig csak kötekedett az írásommal, igaz az utóbbi időkben csupán azért, mert olvashatatlan az írásom. Szóval ez a pár szó tőle, amit mondott. Persze a barátnőim, akik olvasták a történeteimet, ő kis megdicsérték az írásomat. De anyutól valahogy mégis olyan másabbul volt jó hallani.