Ma éppen minek örülsz?

annak h mindjárt vége a napnak

Annak, hogy október van, vasárnap jön a The Walking Dead 5. évada 10-én The Judge, és [REC] 4

Végre befejeztem a prezentációmat biológia órára

Rájöttem, hogy akármilyen szar kedvem van, találkozom pár idiótával és azonnal jobban leszek. Plusz szerencsére vannak olyan fiú barátaim, akik mindig meghallgatnak, akiknek őszintén beszélhetek akármiről, még olyanról is, amiket mások a lánybarátaikkal beszélnek meg. Tudom, hogy ez fura, de én mindig fiúkkal beszélem meg a 'fontosabb' dolgaimat. ^^

Annak,hogy már csak 3 nap és hétvége!

Holnap nem megyek iskolába, addig olvashatok este amíg akarok, egész nap a barátaimmal voltam, és holnap is ez lesz

hogy végre sikerült valahogy összecs*sznem a rajzházit

Holnap nem lesz megtartva az első órám, így 7-kor kell kelnem és elég a nyolcas busszal bemennem a városba. A hab a tortán pedig, hogy üzletin az osztály össze lesz vonva, szóval nem fogunk felelni.
A harmadik pedig, hogy tök jó idő van, egy pólóban és egy térdnadrágban ülök a hintaágyban és napozok.

Tegnap végre sikerült találkoznom azzal az emberrel, akit a leginkább tisztelek és szeretek a magyar hírességek közül. Egyszerűen nem tudom elmondani, milyen eufória jött rám, amikor megcsináltuk a közös képünket. Hihetetlenül szeretem őt és egyáltalán nem csalódtam benne. Ja, és ő az az ember, aki először elérte azt nálam, hogy magyar emberért is ugyanúgy tudjak rajongani, mint egy külföldiért.

Köszönöm a képet, Alföldi Róbert! [ITT megnézhetitek, milyen szelfit készítettünk (Plusz a profilképem is ez)]

Nincs házi!!

Hogy aránylag keveset kellett tanulni, és nem írtunk fizikából!

Annak, hogy Roko személyesen(!) megköszönte nekem, hogy lett róla itt egy cikk a minap!

wáááááááááááááá 10-e van, és The Judge *-* és mindjárt itt van 12-e TWD 5. évad

Annak, hogy végre megérkezett a Ceci x BTS Special Limited Package.

Annak,hogy találkoztam Szirmai Gergellyel.. Komolyan mondom,teljes az életem
Körülbelül 2 éve találtam rá,azóta eléggé megszerettem,most pedig végre láthattam élőben,nem csak a monitoromon keresztül.Elmondhatatlanul boldoggá tesz a dolog.

Annak hogy végre hétvége!!! Hosszúnak tűnt ez a hét!

Én is annak örülök leginkább, hogy végre vége van ennek a hétnek. Már ami a munkát illeti, egyszerűen borzalmas volt, de annyira nem telt lassan, mint ahogyan szokott. Elmondhatatlan azaz érzés, amikor sajog mindened és semmire sem gondolva belefekszel egy kád forró vízbe pihenni. Nemsokára vacsorázok (a súlyom miatt nem hagyhatom ki) és lefekszem sorozatozni és filmezni, de még nem találtam ki, hogy mit kéne darálni. Valamint ma várt rám egy tüdőröntgen kezdődő pleuritis (mellhártyagyulladás miatt) és megjegyzem öt perc alatt elintéztem az egészet. Nem volt akadékoskodás, k*csögösködés se, hanem pár perc elteltével behívtak, lefotóztak és közölték, hogy viszontlátás, ami meglepő, mert egyébként a magyar közegészségügyről beszélünk. (általában nem mennek ilyen gördülékenyen a dolgok) A volt gyerekorvosom végzett egy kis háttérkutatást a betegségem és gondolom az ő kíváncsisága okán, amelynek nyomán kiderült, hogy nagy eséllyel apai ágról örököltem a Crohn-betegséget, csak rajtam manifesztálódott ennyire. Szóval 90%-ban fény derült a megbetegedés okára, és bár sokat nem segít rajtam, mégis jó tudni, hogy tulajdonképpen ez az autoimmunitás a genetikámban van. Ja, és holnap végre találkozhatok a párommal. Ma sajnos késő estig dolgozik, így nem tudunk együtt lenni. Eléggé szeretethiányos és letargiás vagyok már. Na, az élet apró örömei.

Annak hogy nem kellet suliba mennem!

Annak,hogyha minden igaz,kapok egy zacskó chipset!

Annak, hogy végre túl vagyunk ezen a pályaválasztási bemutatós izén. Mondjuk az idei jobb volt, mint tavaly, meg több érdeklődő is volt, csak az volt az egyetlen gond, hogy szinte nekem kellett foglalkoztam minden gyerekkel, ami egy idő után elég fárasztó tud lenni. A mellettünk lévő asztalnál pedig idén is az egészségügyisek voltak, akikkel tavaly is elég jól kijöttünk. Ki is próbálták a porcelánfestést, ők meg hoztak egy ilyen élethű csecsemő babát, amit én amint a kezembe vettem, alig bírtam letenni. Meg is mutatták a helyes tartását, de azt mondták, hogy amíg nálam volt kb. ötször kitörte volna a nyakát. Viszont a pelenkázásomat megdicsérték.
És ami még jó volt benne, hogy találkoztam jó pár ismerős arccal, mert ugye minden iskolából jönnek, hogy reklámozzák magukat a kis nyolcadikosoknak. Úgyhogy szép volt, jó volt, de elég is volt. Szerencsére jövőre valószínűleg már nem nem mi megyünk...