Ma éppen minek örülsz?

1 hét után végre érzek szagokat.

Végre sikerült Twitterre olyan layoutot alkotnom, ami nagyon tetszik. Pedig ez nem sűrűn fordul elő nálam.

Vasárnap én és a húgom elmegyünk megnézni a Madáchba Az Operaház Fantomját.

Én annak hogy végre itt a tavaszi szünet egy hét suli nélkül tiszta Hawaii

Ma van a szülinapooom

És hát kábé ennyinek örülök xD

Sikerült nyári gyakorlati helyet találnom egy neves szállodában.

Ma éppen annak, hogy az MTV-n egy Fall Out Boy koncertet adtak. tudom nem nagy dolog, de én nagyon örültem neki

Kanada az olimpián hokiban aranyérmet szerzett! Természetesen a szünetnek is

Istenem, annyira jó volt. Én már harmadszorra látom a Madáchban Az Operaház Fantomját (a filmet meg már ötmilliárd alkalommal láttam), de minden egyes alkalommal egyre jobb és jobb lesz és még mindig nem unom. Ráadásul, mivel 5. sorban ültünk, ezért tökéletes volt a kilátás (és volt olyan szerencsém, hogy nem ült be egy "zsiráf" elém ). Eredetileg húgom és én nem ültünk volna egymás mellett, de a két hölgy, akik közöttünk ültek, olyan kedvesek voltak, hogy mondták, hogy cseréljünk helyet, így szegény kénytelen volt élvezni a társaságomat. Amit pedig abszolút nem tapasztaltam eddig: a tesóm magának követelte ezt a Fantomot (nagylelkűen nekiadtam, mert az összes többi az enyém... persze a képzelet szintjén). Egyébként annyira édes volt Attila (aki a Fantom volt), a végső levonulásnál dobott egy puszit a közönségnek. Szóval mi már megbeszéltük a Vikivel, hogy megyünk legközelebb is és elcitáljuk anyut is.
Ráadásul a Viki megvette nekem Alexandre Ripley Scarlett című könyvét. Szóval überfrankó nap volt.

2-es lett a matekom Tudom, hogy ennek sokan nem örülnének, de az én matektudásommal az is csoda, ha a 2-es megvan

húzhatok aludni:DD

Huhh, akkor te más szereposztással láttad. Nem tudom, hogy jelenleg kikkel játsszák a darabot, de úgy két éve én is a Madáchban láttam, de akkor Posta Viktor alakította a Fantomot, akinek a hangjába azóta is szerelmes vagyok. Fantasztikus darab valóban, amiben pozitívan csalódtam, hiszen engem anyum és a húgom cipelt el, mondván, hogy ezt meg kell nézni. Elkönyveltem valami sz*rnak, mert a nemrégiben feldolgozott filmes musical változata nagyon gáz lett. Viszont valóban teljesen más így az egész történet is. Én nemrégiben Csányiban csalódtam nagyon pozitívan. Sosem szimpatizáltam vele, de amikor megláttam a Radnótiban játszani, hát a szám is tátva maradt tőle. Hatalmas színész a csávó, ha színpadon van, de a filmjeitől egyszerűen a falat kaparom.

Ó, istenem, neked volt alkalmad megcsodálni Posta Victort Fantomként? Fogadd szívből jövő irigységem, nekem még sosem jött össze vele, pedig ő az, akit a legjobban szeretnék látni a maszk mögött. Majd talán májusban, a negyedik alkalommal összejön... már szóltam is anyunak, hogy aznap ne dolgozzon, mert jelenésünk lesz. Egyébként most is van Victor, mellett még Sasvári Sándor és Csengeri Attila játsza Eriket.
Hát, tény, hogy a film nem éppen a legjobb, viszont én azt is szeretem. A magyarnak egyébként az is külön megadja a varázsát, hogy Szirtes egyedi koncepció alapján rendezhette meg a darabot és el kell ismerni, hogy nagyon nem nyúlt mellé. A történet egyébként a könyvtől is gyökeresen eltér (nem tudom, hogy olvastad-e), bár ez már inkább köszönhető annak, hogy Webber kicsit átírta zeneszerzéskor. Mert egyébként nincs sok különbség a film és musical között történetileg (egy dalt kivéve, amit pluszban írt a filmhez Webber).
De akkor jó ízlése van anyukádnak és a tesódnak, amiért megismertették veled. Nekem különösen nem kellett cipelni a húgomat, hiszen ő is nagyon szereti. Majd anyu reakciójára leszek kíváncsi a darab után májusban (mert ő eddig nem látta a filmet sem, csak a zenékkel van körülbelül tisztában általunk).

Annak, hogy ma vettük a magyar nyelv történetét, ahol a rokon nyelvekről volt szó, és én olvashattam a finnekről szóló bekezdést Tudom, nem nagy szám, de nagyon jó kedvem lett tőle

Ma a hivatalban volt általános iskolai osztálytársammal kellett melóznom és nagyon örülök, mert ezer éve nem láttam, de egyébként tök jó volt a hangulat. Leltárt csináltunk az irodákban lévő dolgokról és néha ügyesen kellett megoldanunk a tárgyakon lévő számok leolvasását... például padlón fetrengéssel, fényképezéssel vagy tükörrel.
Voltunk bent a polgármester irodájában is... bár nem volt bent, azért a székét nem mertem kipróbálni.

Egész nap röhögtünk. De tényleg. Ha nem órán jött ránk, akkor szünetben nevettünk úgy, hogy megszólalni nem bírtunk, csak egymást csapkodtuk. Mindig baromságokon. Olyan órákon, ahol meg csak helyettesítő volt velünk, szó szerint végigröhögtük az egészet, de nem egy csendesen nevetgélő társaságot kell elképzelni... öten, rohadt hangosan. Fél négytől kémia korrepetáláson voltunk a fél osztállyal, mert mindenki hót hülye belőle. Előtte az udvaron ökörködtünk, utána a kihalt folyosókon, aztán magyarázás közben. Hatalmas nap volt. A Körös-parton még szakadtunk egy sort, aztán biciklivel üldöztük egymást. Meg a parkolóban csórtuk egymás, földre lerakott bringáit, vagy azon röhögtünk, hogy Botond a kulcsát dobálta felfelé, és majdnem beleejtette a csatornába a lyukon keresztül... Régen nevettem ennyit egyhuzamban, fáj is a torkom...

Hogy holnap a barátnőmnél alszok!

Ma ismét a hivatalban voltunk és bejött az egyik "kolléganő" a kislányával, aki kb. 3 éves lehet. Mivel engem még nem látott, ezért nem tudta a nevem, így "néninek" hívott, de annyira édes volt, hogy neki elnézem. Egyébként tuti, hogy hivatalnok lesz belőle, mert úgy használta a bélyegzőt, mint aki minden nap azzal játszik. Meg rávette Anettet, hogy feküdjön le a szönyegre és odafeküdt mellé. Annyira cuki volt.

Azt hittem, a mai péntekem is ugyanolyan lesz, mint a többi. De tévedtem. Egy aranyos jelenet gondoskodott róla, hogy örömömet is leljem a napban egy unalmas délelőtt után.
Szép komótosan haladtunk el az Operettszínház előtt, éppen két férfi lépett ki a bejáratán, amikor megszólalt mögöttem egy fiatal kislány: „Nézd anya, ott van a KERO (direktor) és a Somogyi Szilárd (rendező) bácsi.”
Hirtelen a fél busz odanézett, én is feleszméltem a pillanatnyi álmodozásomból, és lám, tényleg ők voltak. Többen jót mosolyogtunk magunkban, a kislány pedig egyenesen boldog volt, hogy láthatta őket. Ámbár, hogy őszinte legyek, én jobban örültem volna, ha művészeket látok kisétálni a színházból, de ezen a szürke és esős délutánon velük is beértem.

Végre március van, úgy vártam már a tavaszt. Ma olyan szépen sütött a nap, délután kimentem, játszottam az állatkáimmal, konkrétan pólóban voltam kint, olyan jó idő volt. Mindig is imádtam ezt a kora tavaszi időszakot, bimbóznak a növények, a kertünkben is már elkezdtek kibújni a kis nárciszok, annyira hangulatos... És már egyre közelebb érzem magamat a nyárhoz, illetve az iskolában töltött utolsó napokhoz.