Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nagyon elegem van már abból, hogy a maximum tudásom és felkészülésem soha nem ér egy hármasnál többet, különösen felelésnél. Eddig idén háromszor feleltem, jegyeim: 3, 2, 1. Egy elit reálos suliban, többek közt matekból és fizikából. Leginkább azért, mert nem tudok beszélni, és valahogy mindig leblokkolok, és nem tudom átadni, hogy én tényleg készültem és kivételesen értem is a dolgokat. Aztán a végén mindig jön a "te készültél egyáltalán mára?", "ha tudtad, hogy felelni fogsz, miért nem gyakoroltál?", "nem akarok neked rossz jegyet adni, de ez elég gyenge volt", "mi lesz veled így?", "szedd össze magad". Én meg hiába próbálom kinyögni két sírásvisszatartó nyelés között, hogy "de tanárnő én tényleg készültem, csak nem tudok beszélni", valamiért senki sem hisz nekem. Persze aztán a hülye s***em nem is megy oda óra után, hogy beszéljen a tanárral a dologról, mert addigra már végigsírtam egy órát, és olyan egzisztenciális krízisben vagyok, hogy jobb, ha végképp nem szólok senkihez. A legjobb az egészben, hogy magamat okolom mindenért, persze ki mást is lehetne, amikor a tanárnak elvégre nem kötelessége magától észrevenni, ha a gyerek mentális egészsége nincs a toppon.
Amikor meg itthon mesélem a napi felelős sztorimat, azt kapom anyámtól, hogy "minden csak gyakorlás kérdése", és hogy teljesen hülye vagyok, hogy az osztálytársaim előtt szégyellek beszélni, és hogy még mindig nem tudok rendesen koncentrálva tanulni, és hogy kiírat a suliból a francba, ha nem szedem össze magam. Hát, ha minden csak gyakorlás kérdése, akkor nyilván ezért érzem magam minden egyes alkalommal rosszabbul, amikor kihívnak felelni vagy egyáltalán csak felszólítanak. És tudom, hogy hülye vagyok, és tudom, hogy nem tudok koncentrálni, és bárcsak ki is íratna, mert már magam sem értem, hogy a jó istenbe képzeltem, hogy én ezt a hajtást bírni fogom.
Egy hónap telt el, és alig volt olyan nap, amin valamiért ne sírtam volna. Egyre rosszabb lesz minden, időm is kevesebb van, mint tavaly, ugyanis mostmár csak kedd délután nem megyek sehová suli után (akkor is négy után érek haza). Így ha bármire tanulni kell, kivétel nélkül mindig éjjelre csúszik. Most is, épp bioszt és oroszt kéne tanulnom, de helyette itt panaszkodom. Pedig már szinte undorodom a jegeskávétól, minden reggel fáj az éjszakázástól a hasam, és suliba már eleve zombiként megyek, úgy, hogy még szünetekben kell házit írnom/tanulnom. Mondjuk ez rendszerint azért van, mert hajnali 1 fele már kidőlök, kávé ide vagy oda. A múltkor kipróbáltam, milyen az, ha kivétel nélkül minden dolgom megcsinálom, csak egy átlagos napra, és hajnali 4-kor mentem aludni... Nem tudom, hogy várják el, hogy minden órára felkészüljünk minden tantárgyból. Vagy ezt tényleg csak én nem bírom idegileg? Mások is mondják, hogy nem bírják, de valahogy 5-ösöket kapnak, nem sorra a 3-asokat és 2-eseket.
Igen, tudom, hogy pisis tizedikes vagyok, lesz ez még sokkal rosszabb is, ne nyafogjak, de jelenleg nagyon rossz állapotban vagyok, és azon kívül, hogy megpróbálok anyám tudta nélkül írni a sulipszichológusnak, nem tudom, mit tehetnék.
Ráadásul a kényszerbetegségem, amely a bőrömet ostromolja két éve, soha nem volt ilyen rossz. Már lassan pulcsi nélkül is alig merek létezni, a karom is tiszta sebhely.
A tesi meg még mindig rémálom az ilyen-olyan női problémáim miatt, plusz azért is, mert konkrétan úgy érzem, hogy elvesztettem az irányítást a saját testem fölött, és a legalapabb mozdulatok is sokszor nagyon kényelmetlenül/megterhelően érnek. Ez nem tudom, miért van, de például teniszen is szörnyen bénának és tehetetlennek érzem magam, amikor többet kell csinálni a minimális futásnál és karmozdulatoknál.
Na azt hiszem, elnyávogtam az eddigi évemet, mostmár megyek, és megpróbálok tanulni.

Az iskolával. Utálok korán kelni és utána a sok nyomorékot hallgatni egész nap.

A r*hadtul nagypofájú emberekkel meg az előítéletekkel.
Történt ugyanis, hogy suli után egy nagyon jó barátnőmmel (akivel szinte mindig van közös témánk, és rettentően át tudjuk érteni egymás helyzeteit), szokásosan buszra száltunk hazafelé. Aznap kegyetlenül rosszul voltam, görcsölt a hasam, és azt hittem, majd össze esek, de valamilyen csoda folytán mégis túléltem. Mindegy is, mellékes, úgy félúton felszáll a buszunkra egy rendkívül dumás pasas, majd később egy idős asszony is. Barátnémmal ültünk nagy csendben, mert amint már említettem, az ájulás kerülgetett, úgy bambulhattam, mint egy félholt. Abszolút nem volt kedvem csevegi senkivel sem. Kisvártatva megszólal a pali, kezdi, „ezeket a fiatalokat mennyire kikészíti az iskola, majd el alszanak, olyan fárdatak." „El is hiszem-folytatja,- hiszen egész nap mást sem csinálnak, mint a mobiljukat böködik, még órán is, otthon meg a számítógép előtt bambulnak. Mi érdekes van rajta, hogy annyi ideig bírják nézni?" Tudtam, hogy rám utal. Hisz elég volt ránézni az arcomra. Szegény azt hitte, a mobilom teljesen kifárasztott. Holott egész nap közelemben sem volt. Eleve nevetséges. Hagytam, nem szóltam bele, daráljon csak. Viszont ezután a mai fiatalságon való megbotránkozás nyilvános kinyilatkoztatásába beszállt a nénike is, ő így folytatta: „Ezek már nem beszélnek egymással. Csak ülnek, nagy bambán. Mi régen így meg úgy...".
Elegem lett. Akárhány idős embert hallok, mindnek ez a témája. Más nem, mert hiszen régen annyira jó volt, ma meg ezek a fásult fiatalok mi a francnak vannak? Lehet, erős kifejezés, de én ezt hallom. Istenkém, mikor lépnek már túl ezen? Valahol olvastam, egy egész generációt megvádolni azzal, hogy rosszabb, mint az előző, mindig nagy veszélyeket rejt. Ezt nem akárki mondta. Kérdem én, ha akkor régen lett volna mobiltelefon, ők talán nem azon lógtak volna? És egyébként is, ezért nem hibáztataható csak a gyerek. Ebben nő fel, mit tegyen hát?
Az előítélet meg ott jön elő, hogy egyik dolog, ritkán használom a mobilom, egyébként nem is hordom, csak suliba, bár ott sem sűrűn használom. Facebook-ot is egyre ritkábban. Géphez nem ülök, tableten néha feljárok Statity-re, vagy sorozatot nézek. Egyéként viszont mindig találok más elfoglaltságot. Van kivétel. A másik dolog pedig, nem azért nem beszétünk egymáshoz, mert „ezek a mai fiatalok már azt sem tudják, hogyan kell beszélgetni", hanem mert irdatlanul rosszul voltam.
Részben igazat kell adnom nekik, mert mást sem látok, csak mobiljukat böködő fiatalokat. De ha ezzel vannak elfoglalva éjjel-nappal, fog az változtatni a helyzeten? Leteszi bármelyik fiatal is a telefonját, mert ő, a nagy valaki, nyíltan megmondta, neki ez mennyire nem tetszik? Ő mennyivel okosabb, mert nem bökdös?
Őszintén, belefáradtam. Máskülönben nem akadnék fenn ezen a témán, mert nem mondanak teljes hülyeséget.

szánalom

Semmi kedvem iskolába menni, meg még matek házim is van, amit rohadtul nem értek.

Ma lett vége egy másfél éves kapcsolatomnak. Lehet, hogy eltörpül ez az idő egy több éves házasság mellett, de nekem fontos volt.

Szép csöndben megbeszéltük a dolgokat. Nem megcsalás vagy hasonló komoly ok áll a háttérben. Egyszerűen kihűlt. Mind az ő és mind az én oldalamról, de főleg az övéről. Talán ezért viselem jobban mint gondoltam. A vicc pedig... Nos én magam vagyok. Ezerszer szólt, hogy vannak dolgaim amiken változtatni kéne. Meg is tettem. De pl a hisztizés és a féltékenykedés ugyan úgy megmaradt. Tudtam, hogy nem lesz jó vége annak amit csinálok. Próbáltam rajta változtatni. Ideig-óráig elnyomtam a démonjaimat, de újra és újra előtörtek. Viszont már korábban is említette, hogy úgy érzi nincs szüksége kapcsolatra, hogy az érettségire akar koncentrálni. Akkor még nem szakítottunk.

Ettől függetlenül barátok maradunk. Még így is különlegesnek érzem magam mert az összes exét letiltotta szakítás után. Délelőtt szakítottunk. Délután együtt sétáltunk haza és beszélgettünk. Sokkal nyugodtabban tudtunk beszélgetni barátként. Most próbálom összeszedni magam, több-kevesebb sikerrel.

Anyu párjával. Kivételesen nem szólt be, meg semmi ilyesmi, mindössze annyi, hogy mikor hazajött, elkezdett veszekedni a kutyájával. Nem tudom, mit csinált szegény kislány (kislánynak hívom a kutyát, nézzétek el nekem), mert a szobám ablakából nem látni rá normálisan az udvarra, de hallottam, hogy olyanokat mond, hogy "mit csináltál? csúnya kutya", ami még a jobb eset, bár a hangsúly, amivel mondta, nem kifejezetten tetszett. A tetőpont viszont az volt, mikor azt hallottam, hogy "hát szétváglak"... Ott elég durván kiakadtam. Eddig is tudtam, hogy ez a férfi egy patkány (higgyétek el, minden okom megvolt ezt gondolni róla), viszont az, ha az ember ilyet mond egy kutyának... Egy kutyának, aki csak az ő boldogságát lesi, aki jobban szereti a gazdáját, mint saját magát... Akkor az az ember nem is ember. De még a patkány szó sem illik rá, mert még annál is rosszabb.

Az egyik "csajos" online portállal. Beszótam gonoszul (teljesen vállalható stílusban) az egyik cikkük alá, erre perceken belül pofátlanul kimoderálnak. (ráadásul két szélsebes nekem címzett like után!) Fájt vajon az igazság..?!
Mindegy, én megint bemásoltam... Ha törlik, akkor meg majd megint. Indulhat a szélmalomharc.

Sosem értettem ezt. Ennyit arról, hogy nyugodtan mond el a véleményed. Ha a normális kommenteket törlik akkor konkrétan semmi értelme a komment funkciónak.

Nos igen. Soha, de soha nincs olyan nap amikor valami ne idegesítsen fel. jelen esetben az osztálytársaim nagy részének szánalmas, hülye, érthetetlen természete. Vernek az újsággal, a fejünkre röhögnek és baromságokat kiabálnak. Indulatosak, agyamentek. Én nem azt mondom, hogy most en bolondozzanak egy kicsit, hanem ne így! Náluk a jó kedv nem olyan, mint valószínűleg olvasóm. Ők lökdösnek, eltaposnak, vernek , ütnek, játszák a hülyét. És iszonyatosan elegem van belőlük. Meg egyáltalán azon is fennakadok, hogy a tanárok azt mondják a mi osztályunk egyenesen szétszórt , hanyag. És irritál. Hogy olyan miatt érnek tetszetlen dolgok akiknek egyszerűen nincs is beleszólásuk az életembe, de mégis miattuk megy kárba. Na jó nem teljesen. Egy, két ember sosem csinál házit, sosem készül dolgozatra, vannak bukottak nem is egy. Van úgy 3-4 normális emberke. De nem csak zavarást keltenek, és az órát rontják el ( ezzel a tanár kedvét is amivel következő órán dolgozatírást kelt benne) hanem az egész napom. Pont ez az. A sulival semmi bajom. Csak az emberekkel. Bár tudom, hülyén hangzik. De nem is keltem magamban tovább az idegességet. Köszönöm, ha végig olvastad. Nem volt sok.

Sikerült széttörnöm a telefonom képernyőjét jó, persze, lehetne mondani, hogy figyeljek rá jobban, de annyi volt, hogy utcán egyszer csak kiesett a kezemből, most éppen képernyővel lefelé... én krónikusan béna vagyok, mindig mindent elejtek, úgyhogy csoda, hogy eddig bírta szegénykém... (mázli hogy csak az üveg tört)
mondjuk legalább van annyi bennem h zsebpénzből fizetem a javítást, nem nyávogok új telóért... SOS el is vittem, de 4-5 nap a javítás (az nem vicces volt, hogy nem hitték el nekem, hogy én csak a képernyőt akarom javítani, azt nem, hogy az oldala le van pattanva, az már ősidők óta úgy van és nem érdekel)
Előző bezzeg bírta 5 évet (ebből 2-t nálam, többit másik folyamatos telefonejtegetőnél) és egy apró repedés van rajta összesen...

Na kezdjük:tesin 45 percig futtatnak minket miért is?hagy gondolkozzak......ja,igen a nagy semmiért,oktalanul.És mi kifáradunk,mint a csiga 1 km megtételénél!Azt mondják:Na fussatok 6 kört!-aha 6-ot futottunk.Na peeeerszeeeeeeee vagy 20-at tuti és arról nem is beszélve,hogy ők csak úgy szépen állnak(ha nem fetrengenek)és beszélgetnek!!! Nem lenne mindegy,ha játszunk ők így is úgy is tudnak beszélgetni és nevetgélni!!!

Ősidők óta nem írtam már ide, de most már tényleg elegem van
Kezdjük azzal, hogy a balf@sz tanáraimat egyre nehezebb elviselni. És van belőle egy pár...Amivel ma sikerült az egyiknek felhúzni, az tipikusan az a probléma ami majdnem minden tanárnál fennáll. Van egy osztálytermünk, ott vagyunk egész nap, tesit, infót meg gyakszit kivéve. Jönnek mennek a tanárok, egész nap ott ülünk, én jelenleg az ablak mellett elöl...Bejön a tanár és rögtön az ő igényei szerint akarja rendezni a termet, ahogy neki jó. Nem lényeges, hogy a többi tizen-huszon embernek mi a jó vagy a rossz, nem lényeges, hogy ő 45 percet ül bent, mi meg egész nap ott vagyunk. Ilyenek pl, hogy bejön és már kapcsoltatja fel a villanyt, ha süt a nap, ha nem. Vaagy nyittatja ki az ablakot ha meleg van, ha hideg van. Esetleg nyári 40 fokba bejön és csukatja be az ablakokat, hogy terráriumban érezzük magunkat...A mai nap épp hétágra sütött a nap, bele a pofánkba, elhúztuk a függönyt elől, mert nem látunk semmit ha odasüt. Bejön a tanárnő, már húzatja el a függönyt, mert ő csak világosba bír meglenni. Amint közöltem, hogy de tanárnő wazze senki nem lát így semmit...Ha bajod van ülj el onnan. Jóédesanyukádat
Másik, ami már kicsit komolyabb...Pár hónapja kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem és inzulin rezisztenciám van, nem mennék bele a betegségbe, a cukorbetegség előszobája nagyvonalakban. 1 hónapja le kellett volna futnom tesin 400 m-t és 200 m körül nem kaptam levegőt, pánikrohamom lett, és azóta döcögős a tesi. Félek megcsinálni a feladatokat, mert kudarc lesz, nekem is rosszul esik, a többiek ki is figuráznak és nem mellesleg rettegek, hogy ha túlhajtom magam, utána rosszul leszek a betegségem miatt amúgy sem bírom úgy a terhelést...és idegileg is kivagyok már ettől, nincs önkontrollom, elvesztem a fejem, emiatt a tanár kipécézett és hisztis picsának tart, osztogatja az egyeseit, 1,5 vagyok tesiből, ami nem mellesleg mindennap van
És már elegem van tényleg

Érdekes, ha kell valami akkor hirtelen eszébe jutok. De direkt nem hív meg magához. Csak engem. Bezzeg a közös barátainkat igen.
Egyedül az vígasztal, hogy az ilyen hatalmas iskolai barátságok csak addig tartanak míg összezár az épület

Újabban kezdek kételkedni, hogy jó szakmát választottam-e. Kételkedem a saját képességeimben.
És konkrétan elvesztem a hitem a szakmámban mikor meglátok egy olyan mesét, mint pl.: Mickey egér játszótere...

már több mint egy hete Vele...

Megint én.
Imádom mikor a kis 10-13 évesek odabüfögnek olyanokat a cikkek alá, hogy "Nem érdekel" meg, hogy "szomorú" mert kell nekik a kitüntetés meg az 1000 hozzászólás a titulushoz.

Örök kedvencem pedig a "Nem láttam/olvastam/hallgattam mert tucat/idegesítő/unalmas/kaki."
Ember... Honnan tudja, hogy milyen ha még nem látta?

Amikor fél évig mindenki, akivel beszéltél és akiben bíztál próbálta elhitetni veled, hogy a félelmeid irracionálisak és ok nélkül tartasz valamitől, majd mire pont kezdtél belenyugodni és elhinni és bátrabb lenni, a félelmeid beteljesülni látszanak...

On: Ma éppen csak a kialvatlansággal van tele a tököm, és a munkában olyan voltam, mint aki pár perccel azelőtt kelt volna ki a sírjából. Nincs időm semmire és késő este esek be az ágyba. Mellette néztem magamnak más munkát, de amire utána tudtam érdeklődni, addigra felvettek mást

Off: Valaki tud valamit a 'miregondoltokmost' topikról? Nyitottak újat?

igen, nyitottak újat
tessék (link)

Off: Igen, nyitottak. Mire gondoltok most? II. néven megtalálod.

On: Mivel egész nap az ágyat nyomtam, lefoglaltam magam és néztem pár videót. Nos, az még nem zavar, hogy 10-12 éves lánykák videókat csinálnak, viszont az már egy picikét (értsd: nagyon-nagyon) zavaró, hogy az összes 6 centis festett körmökkel és iPhone-nal jár, a videókban pedig áradoznak, hogy milyen jó, hogy a palijukra számíthatnak. Mi ez már!?